Egy klasszikus játékelméleti helyzet, hogy ha a szorongatnak a rendőrök, akkor érdemes a bűntársam ellen vallanom. Vagy mégsem?
A gazdasági válság során jó néhány közgazdasági elméletről kiderült, hogy a valóságban nem igazán működik, vagyis a gyakorlat az elmúlt években gyakran sutba dobta az elméletet. A University of Hamburg két kutatója - Menusch Khadjavi és Andreas Lange - legfrissebb tanulmányában „újabb ütést vitt be” az elméleti közgazdaságtannak, amint a gyakorlatban bebizonyította, hogy az egyik legismertebb közgazdasági elmélet, a fogolydilemma a valóságban nem feltétlenül állja meg a helyét. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A fogolydilemma egy játékelméleti gyakorlat, melynek keretében egy bűncselekmény két gyanúsítottját hallgatják ki, külön-külön. Ha az egyik vallomást tesz a társa ellen, akkor ő szabadon távozhat, a társát három évre elítélik. Ha mind a ketten vallanak – egymásról nem tudnak, a két gyanúsítottat elkülönítve hallgatják ki -, akkor mind a ketten két évet kapnak, ha mind a ketten némák maradnak, akkor egy-egy év a büntetés.
Az elméleti közgazdaságtan - a kérdésről és a Nobel-díjas John Nash közgazdász professzor életéről mozifilm is készült, „Egy csodálatos elme” címmel – szerint, bár a legjobb kimenetet, vagyis összességében a legkevesebb börtönben töltött évet az összejátszás eredményezi, a domináns stratégia mégis a társ ellen vallás. Ebben az esetben a két elítélt nem bízik abban, hogy a társa is hallgatni fog, és vallomást tesz, aminek az eredménye az, hogy mind a ketten két-két évre börtönbe vonulnak.
Ez az elmélet, mit hozott a gyakorlati kísérlet? Menusch Khadjavi és Andreas Lange valós körülmények között, egy börtönben tesztelte a fogolydilemmát, ahova a rabok mellé diákokat is magukkal vittek. A tét természetesen nem börtönbüntetés volt, hanem a diákok számára pénz, az elítéltek számára kávé és cigaretta.
A kísérlet látványosan megcáfolta az elméletet, a börtönlakók ugyanis a várakozásokkal ellentétben az esetek 56 százalékában megtagadták a társ ellen vallást, szemben a diákok 37 százalékával. A diákok esetében tehát végeredményben „bejött” az elmélet, hiszen többnyire vallottak egymás ellen, az elítéltek azonban többségében az összejátszás stratégiáját választották, esetükben tehát nem igazolódott be az, amit az elméleti közgazdaságtan feltételez.
Ugyancsak érdekes, hogy mennyire másként gondolkodik és dönt egy elítélt a „benti” körülmények között, mint egy diák, aki a „kinti” élethez szokott, ami legalábbis a kutatókat meglepte, akik arra számítottak, hogy a börtönlakók jóval kevésbé lesznek hajlandóak az együttműködésre, mint a diákok.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
És még köszönjük is meg a bércsökkentést...
Keményen dolgoztatják a nyugdíjasokat
Összebútorozna az USA és az Európai Unió
Napi 16 óra melóból sem lehet megélni?
Magániskola vagy állami? - Hova vigyük a gyereket?
Hátulról is támadnak a devizahitelek
