Pénzügyi Szemle Online Blog

Az eurózóna válsága arra mutat rá, hogy a leírt szabályok önmagukban keveset érnek. Erre Magyarországon is figyelni kell.

Mi történik akkor, ha a leírt szabályok, törvények, alkotmányos rendelkezések nem veszik figyelembe egy adott közösség politikai és társadalmi prioritásait? Mi a helyzet, ha a közösség nem nő fel a szabályokhoz? - Samuel Gregg, az Acton Intézet közgazdász kutatója szerint a jelenlegi európai krízis elsősorban erről szól. (Bővebben lásd "Ezért bukott meg a maastrichti szerződés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az 1992-ben elfogadott maastrichti szerződés előírt számos fiskális szabályt, ami egyrészről letette a közös monetáris politika alapjait, másrészről az európai jóléti állam terjeszkedését volt hivatott meggátolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Európában az emberek elvárják az állami gondoskodást, az állam által nyújtott biztonságot - szemben például Amerikával, ahol ez jóval kevésbé jellemző.

Mi történt Európában Maastricht után? Csupán annyi, hogy a valóság elszakadt a szerződésben foglaltaktól, és kiderült, hogy a megállapodás írott szó csupán, aminek nem sok köze van a politikai prioritásokhoz, az európaiak nagy többségének az államról alkotott elképzeléseihez. A szabályok és a polgárok elképzelései között nagy a szakadék, ami arra vezetett, hogy Európában nemzeti sport lett a szabályok kijátszása.

Fontosak a szabályok, mert meghatározzák a viselkedést, illetve mert pedagógiai erejük van. Ugyanakkor nem mindenhatóak, azaz hibás megközelítés, hogy hátradőlhetünk, ha sikerül elfogadni egy akár jó törvényt, vagy épp alkotmányt. Ez ugyanis idővel kevésnek bizonyulhat - a lényeg ugyanis a fejekben dől el, hogy az egyszerű polgárok mit tesznek, és mi az, amit a leírt szabályok ellenére sem vesznek komolyan.

Mindennek komoly implikációi vannak európai és magyar szinten is. Európai szinten az, hogy kitalálhatnak bármit Brüsszelben, Frankfurtban, vagy akár Párizsban és Berlinben, ha az nem felel meg a mai európai társadalmi és politikai realitásoknak, akkor nem húzza majd ki Európát a bajból.

Magyar szinten arra érdemes figyelni, hogy a tavaly tavasz óta hatályos Alaptörvény gazdasági fegyelmet előíró rendelkezései (adósságcsökkentési kötelem, a Költségvetési Tanács vétójoga) csak akkor lesznek valóban hatásosak, ha szellemiségük áthatja az egész magyar közpénzügyi rendszert és társadalmat. Fogadjuk el azt az alapvetést, hogy nincs több pénz, és nem élhetjük fel a saját gyermekeink jövőjét - és akkor az Alaptörvény adósságszabálya egy mindenki által osztott főszabály leírt változata lesz, nem pedig egy maastrichti sorsra ítélt pozitív kezdeményezés.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Hogyan lehetne teljes biztonságban a pénzem?

Csőddel menekülhet meg Európa

Adózzanak a gazdagok!

Mi lesz veled, Spanyolország?

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Az Európai Bizottság bemutatta az európai bankunióra vonatkozó tervét, melyben egyelőre nem szerepel az egységes betétbiztosítási rendszer kialakítása.

Egy bankuniónak szükségszerűen három pilléren kell nyugodnia: egységes ellenőrzés kell, központi betétbiztosítási rendszer, továbbá egy ugyancsak közös tőkealap, melyből a bajba jutott bankokat lehet talpra állítani. Bármelyik a háromból hiányzik, a rendszer sebezhető maradhat. (Bővebben lásd "Hogy lesz ebből bankunió?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az Európai Bizottság által kidolgozott tervben azonban első lépésként csupán az eurózóna bankjainak központi felügyeleti rendszerének felállítása szerepel - a felügyelő szerv az Európai Központi Bank lesz -, majd ha ez már rendben működik, akkor valamikor később jöhet az egységes betétbiztosítás és a tőkealap.

Daniel Gros és Dirk Schoenmaker közgazdászok szerint ugyanakkor ezt a három pillért egyszerre kell felépíteni, a központi bankfelügyelet ugyanis egymagában nem ad megfelelő stabilitást az eurózóna bankrendszerének.

Szemléletes példa: ha mondjuk egy spanyol bank csődbe jut, akkor ebben az „átmeneti" rendszerben a feltőkésítést és a betétesek kártalanítását a spanyol szerveknek kellene vállalniuk, miközben a felügyeletért az EKB volt a felelős. Így elindulhatna az egymásra mutogatás, mondván az EKB miért nem végezte jobban a feladatát, és miért hagyta becsődölni a bankot.

Emellett az egységes rendszer csakis akkor működhet, ha - ahogy a szakemberek számolnak - a betétbiztosításra és a feltőkésítésre legalább 500 milliárd euró áll rendelkezésre az eurózóna számára, sőt az igazi az lenne, ha az eurót nem használó EU-tagok is helyet kapnának a rendszerben.

Ez a terv már valóban alkalmas lehetne arra, hogy az európai bankrendszer stabilan működjön, akár a mostanihoz hasonló válságok alatt is. A kérdés ugyanakkor továbbra is az, hogy a politikailag közel sem egységes Európa képes-e megvalósítani a papíron remekül működő elképzeléseket...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Csőddel menekülhet meg Európa

Adózzanak a gazdagok!

Mi lesz veled, Spanyolország?

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Pörgessük fel a közszolgákat

Sokan sokféle ötlettel álltak már elő az európai adósságválság megoldására, most itt egy újabb: hagyni kellene csődbe menni az olaszokat és a spanyolokat.

A javaslat első ránézésre hajmeresztőnek tűnhet, hisz az eurózóna döntéshozói az elmúlt hónapokban épp azon munkálkodtak, hogy ezt a forgatókönyvet elkerüljék. A legújabb hivatalos terv éppen az, hogy az Európai Központi Bank pánik esetén megtámasztja az olasz vagy spanyol kötvénypiacokat, azaz lényegében a pánikba eső befektetőktől megvásárolja az állampapírokat. (Bővebben lásd "Így menthető meg az euró" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Harald Hau és Ulrich Hege közgazdászok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezzel az EKB tulajdonképpen kimenti a kötvénybefektetőket, mégpedig az eurózóna adófizetőinek pénzén. Szerintük ez komoly hiba, sokkal jobb ötlet lenne hagyni csődbe menni az olaszokat és spanyolokat, és engedni, hogy egy rendezett adósság átstrukturálás során a kötvényesek elszenvedjenek valamekkora – 20-30-40 százalékos – veszteséget.

Hogy miért, arra három jó érvük is van. Egyrészt a kötvénybefektetés is kockázatos, és nincs abban semmi „rossz” ha néha a kötvénybefektetők is veszítenek. Másrészt, ha az EKB pánik esetén megveszi a papírokat, akkor tulajdonképpen az adófizetők pénzén menti a nagybefektetőket – bankok, befektetési alapok –, ami semmiképp sem jó politika.

Harmadrészt a nagybefektetők egy jelentős része nem is európai, így ha valóban pánikra kerülne a sor, akkor tulajdonképpen a vásárlások egy részével az EKB amerikai vagy kínai nagybefektetőket mentene, ismét csak az eurózóna adófizetőinek költségén.

Jelenleg ugyan béke van a spanyol és olasz állampapírpiacon, ha azonban ismét felütné fejét a pánik, akkor a szakemberek szerint az okos döntés az lenne, ha egy rendezett csőd keretében veszteségként leírnák a spanyol és olasz kötvények egy részét. Amiért ezt eddig nem tették, az a beinduló láncreakciótól való félelem, azaz a döntéshozók attól tartottak, hogy ha mondjuk Spanyolország akár rendezett körülmények között is, de csődbe megy, akkor az szétfeszítheti a teljes eurózónát.

A közgazdászok szerint ugyanakkor ettől nem kell tartani, hiszen államcsődök eddig is voltak, és bár átmenetileg okoztak felfordulásokat, utólag többnyire jó döntésnek bizonyultak…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Adózzanak a gazdagok!

Mi lesz veled, Spanyolország?

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Jó tanács uralkodóknak: ha válság van, ne menj elefántvadászatra.

Görögország, Írország és Portugália után szinte bizonyosan Spanyolország lesz a következő olyan eurózóna-tagállam, amelyik hitelt kér a nemzetközi közösségtől. Spanyolország jelentősége abból adódik, hogy ez az állam a közös pénzt használó klub negyedik legnagyobb gazdasága, és az egész világon is csak egy tucatnyi nagyobb van nála - és ötször akkora például, mint a görög gazdaság. Ezt látva nem kell különösképp magyarázni, hogy valószínűleg globális pénzügyi gondokat okozna, ha „elesne Madrid". (Bővebben lásd "A beteg Spanyolország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

De mi a baja Spanyolországnak? Mármint természetesen azon túl, ami a gazdasági napilapokban is olvashatunk (magas hozamok, bajba került bankrendszer, ingatlanbuborék, elszálló költségvetési hiány, nagyon komoly munkanélküliség)?

Tony Barber, a Financial Times publicistája szerint az egész spanyol államberendezkedés kihívással néz szembe, a válság tehát a gazdaságin túl politikai, intézményi és államszervezeti is egyben.

A politikai válság elsősorban a spanyol választási rendszerhez kötődik, és mindenekelőtt a spanyol politikai elit zártságából adódik. Franco bukása után a spanyol pártok komoly privilégiumokat kaptak, és olyan rendszert építettek ki, amely nem igen hagy beleszólást senkinek a pártok vezetési összetételébe.

Komoly kihívás ma már a szerző szerint, hogy Spanyolországban a régiók függetlensége (mind a 17 régióé) jelentősen rontott a pénzügyi helyzeten. Beszédes, hogy az idei első negyedévben a régiók voltak felelősek a spanyol államháztartási deficit csaknem ötödéért. Nem egyszerű azonban a helyzet, a fiskális fegyelem madridi kikényszerítésének ugyanis komoly politikai implikációi is vannak: legalábbis erre utal, hogy Barcelonában a múlt héten ezrek vonultak utcára „Katalónia: új európai állam" feliratú transzparensek alatt...

Az intézményi problémák közé tartozik a kritikusok szerint a politikával átszőtt és lassú igazságszolgáltatás, illetve a legjobb business schoolok ellenére gyengének tartott oktatási rendszer. És az is, hogy egyesek szerint a válság immár a monarchiát is fenyegeti. Bizonyosan nem tett jól a királyság intézményének például az sem, hogy a 74 éves Juan Carlos áprilisban, vagyis a válság kellős közepén elment Botswanába elefántra vadászni... és ez ki is derült.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Amerikai kutatók kimutatták, hogy a lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a költségvetés rendbe tételének a társadalom leggazdagabb rétegeinek megadóztatása.

Érdemes emelni a személyi jövedelemadó legfelső kulcsát, ezzel ugyanis növekednek az adóbevételek, csökkennek a társadalmon belüli vagyoni különbségek, és ami a legfontosabb, az adóemelés nem akasztja meg a gazdasági növekedést és a beruházásokat – erre a következtetésre jutottak az amerikai Center on Budget and Policy Priorities kutatóintézet szakemberei. (Bővebben lásd "Érdemes emelni a jövedelemadó felső kulcsát?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A kutatást annak kapcsán végezték el a szakemberek, hogy az amerikai elnökválasztási kampány során komoly vitát kavart a kérdés: vajon érdemes-e megszüntetni a gazdagok számára Bush elnök által bevezetett adókedvezményeket, azaz érdemes-e növelni a gazdagok adóit.

Az eredményekhez hozzáfűzték természetesen, hogy a gazdagokról sem lehet minden bőrt lehúzni, a jövedelemadó legfelső kulcsának emelése csakis ésszerű keretek között képzelhető el. Azt, hogy ez a konkrét értéket tekintve mit jelent, ugyan nem árulták el, egy korábbi posztunkra visszautalva azonban elképzelhető, hogy a franciák által tervezett 75 százalék már túlzásnak tűnhet…

Ugyanezen logika mentén, azt is bebizonyították a kutatók, hogy a gazdagok adóinak csökkentése nem gyorsítja a gazdasági növekedést, „csupán” a jövedelmi különbségeket növeli azzal, hogy a gazdagok nem adót fizetnek, hanem megtakarítanak.

A szakemberek tehát azt javasolják a költségvetési hiány és a társadalmon belüli növekvő jövedelmi különbségek ellen küzdő kormányoknak, hogy ésszerű határokon belül maradva emeljék a magasabb jövedelműek adóit, és ne tartsanak attól, hogy ezzel derékba törik a gazdasági növekedést.

Ez a javaslat akár Magyarországon is érdekes lehet…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Magyar gondok Amerikában

Nagyobb szabadságot a bankoknak?

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Európában amerikai mintára kellene beindítani a pénzpumpát, azaz nem várni az egyes tagországok politikusaira, hanem nagy tételben vásárolni vállalati kötvényeket, jelzálogpapírokat.

Júliusban ismét fordulat következett az európai adósságválságban, miután a jegybank elnöke megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy megmentse az eurót. Később be is tartotta ígéretét, és az Európai Központi Bank életre hívott egy kötvényvásárlási programot, melynek lényege, hogy ha a bajban lévő eurózóna tagok kérik, akkor az EKB megtámasztja a kötvénypiacaikat. (Bővebben lásd "Az EKB vegyen vállalati kötvényeket!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A pénzpiacok megnyugodtak, a kötvényhozamok elfogadható szintre estek vissza úgy, hogy az EKB-nak nem is kellett állampapírokat vásárolnia. Elég volt az ígéret ahhoz, hogy a kedélyek lenyugodjanak. A gond csak az, hogy bár a blöff bejött, a politikusok nyakáról lekerült a kés, így nem meglepő módon kényelmesen hátra dőltek – véli Wolfgang Münchau, a Financial Times publicistája.

A szakember szerint hacsak nincs pánik, a politikusoknak eszük ágában sem lesz az EKB kötvényvásárlását kéni, ez ugyanis jelentős politikai veszteséggel járna. Enélkül azonban Európa továbbra is jegybanki ösztönzőcsomag nélkül marad, miközben az amerikai és a japán jegybank szünet nélkül pumpálja a pénzt a gazdaságba, segítve annak talpra állását.

Münchau hangsúlyozza, hogy miközben Európában a költségvetési politika továbbra is megszorító, az euró pedig ismét erősödésnek indult – ez rossz az exportnak -, nem marad más növekedés ösztönzés, mint a jegybank monetáris politikája. A szakember szerint a jegybanknak az események elé kell mennie, és nem kivárni, míg az egyes kormányok a segítségét kérik, hanem ettől függetlenül hozzálátni a pénznyomtatáshoz és a kötvényvásárláshoz.

Sőt, nem is elsősorban állampapírokat kellene vásárolnia az EKB-nak, hanem vállalati kötvényeket, jelzálogleveleket. Nagyjából mindegy is hogy mit, a lényeg az, hogy szorítsa le a kamatokat, és pumpáljon éltető új forrásokat a gazdaságokba.

Érdekes, sőt az öreg kontinensen egyedi elképzelés, csak ne lennének olyan lomhák és nehézkesek az európai döntéshozók…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Túl sokat keresel, értsd meg!

Magyarország, a beteg olimpikon

Kevesen fizetnek adót, kevesen dolgoznak, túl sokan élnek az államból. Állítólag ott is.

Mitt Romney republikánus elnökjelölt sokak szerint alapvető hibát vétett, amikor nyilvánosan arról lamentált, hogy az amerikaiak 47 százaléka nem fizet adót a központi kormányzatnak. A politológiai fejtegetésekbe nem mennék bele, de tény, hogy az Egyesült Államokban is egyre komolyabban jelentkezik az a probléma, ami Magyarországon is megoldásért kiált: a (szavazó) polgárok egy jelentős hányada nem finanszírozója, hanem nettó haszonélvezője az állami költségvetésnek. (Bővebben lásd "Kisebb állam kell! - Mibe kerül Mitt Romney ,,elszólása''?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ez azért jelenthet gondot, mert ezen társadalmi csoportok esetében a túlköltekező állam ígérete a jövedelmi pozíció javulásával kecsegtet. Vagyis, ha túl sok ilyen polgár él egy államban, akkor a választásokat olyan ígéretekkel lehet megnyerni, amire egyénileg minden nettó haszonélvezőnek érdemes szavazni, de ami összességében az állampénzügyek összeomlásával fenyegetnek.

Az Egyesült Államokban 2011-ben a lakosság 46 százaléka nem fizetett központi adót, ami ugyan magas érték, de csökkenést jelent a 2008-ben és 2009-ben mért több mint 50 százalékos arányhoz képest. Azt is figyelembe kell természetesen venni, hogy nem csak ez az egyfajta adó van, így azok is hozzájárulnak a közös kiadásokhoz, akik épp föderális adót nem fizetnek (ugyanez igaz Magyarországra is, ahol szintén gyakran hallani, hogy 1 millió „normális" adófizető tartja el a népesség egészét, miközben ez nyilvánvalóan matematikailag sem felel meg a valóságnak).

Az is igaz, hogy a 305 millió amerikaiból 150 millió kapott valamilyen állami támogatást (jellemzően valamilyen társadalombiztosítási, egészségügyi juttatást). Sokak szerint az is aggasztó, hogy a 15 és 64 éves korosztályból 66,6 százaléknak van állása az Egyesült Államokban, miközben Hollandiában ez az arány 74,9 százalék, Németországban 72,6 százalék, az Egyesült Királyságban pedig 70,1 százalék. Egy újabb statisztika, amit Magyarországon is gyakran citálnak.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Túl sokat keresel, értsd meg!

Magyarország, a beteg olimpikon

A bankok lazább/egyszerűbb szabályozása az üdvös, vagy szigorú regulára van szükség?

A Bázel III. néven ismert, a bankszektor működését szabályozni hivatott nemzetközi egyezmény egyszerűsítését javasolja Andrew Haldane, a Bank of England pénzügyi stabilitásért felelős igazgatója. Vagyis a szakember szerint jobb lenne, ha a rettenetesen bonyolulttá váló szabályozói keretrendszert - az egyezmény szövege az 1988-as első kiadás 30 oldaláról mára 600 oldalasra hízott - felváltaná egy jóval egyszerűbb, és talán megengedőbb új rendszer. (Bővebben lásd "Bankszektor: lazább vagy szigorúbb szabályok kellenek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A bejelentés elég nagy port kavart, és némileg furcsán is hathat, így az elmúlt hét évtized legsúlyosabb pénzügyi válságát követően, melynek kirobbanásáért azért - valljuk meg őszintén - a bankok nagyban felelőssé tehetők.

Természetes, hogy egy válság után az ember igyekszik biztonságba vonulni - érvel Haldane -, a megoldás azonban semmiképpen sem az, hogy követhetetlen, bonyolult és a válságok szélsőséges körülményei között amúgy sem működő szabályokat épít.

Érdekes érvek, sőt talán még logikusak is, az ellenérvek azonban legalább ennyire érthetők. Andrea Resti, a Bocconi University professzora például hangsúlyozza, hogy a pénzügyi rendszereknek is megvan a saját evolúciójuk, melyben nem lehetséges a visszalépés.

Szerinte a bankszektorok mára annyira bonyolultak lettek, hogy elengedhetetlen a szigorú - és sajnos bonyolult - szabályozói rendszer, a rendkívül sokféle pénzügyi termékkel ugyanis a bankok könnyű szerrel kijátszanák a lazább/egyszerűbb szabályokat.

A világ még ki sem heverte a pénzügyi/gazdasági válságot, a vita ismét feléledt, hogy vajon szükség van-e szigorúbb szabályokra a bankszektorban. A túl nagy szigor megöli a szektort és lassítja a gazdasági növekedést, a szabadjára engedett bankok pénzügyi katasztrófába vezethetik a világot. Nem egyértelmű, hogy mi a jó megoldás, egy valami ugyanakkor egészen biztosan kijelenthető: az emberiség történetében még nem született meg az a pénzügyi felügyeleti rendszer, ami elejét tudta volna venni a válságok kirobbanásának.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Pörgessük fel a közszolgákat

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Túl sokat keresel, értsd meg!

Magyarország, a beteg olimpikon

Athénban feláll egy bizottság annak kiderítésére, mennyivel tartoznak nekik a németek. Nem elírás.

Minden bizonnyal összefügg az egyre súlyosbodó görög finanszírozási helyzettel, hogy a görög pénzügyminisztérium bejelentette: Athén munkacsoportot állított fel annak kiderítésére, hogy a náci bűnök és megszállás miatt tartozik-e még Görögországnak Németország kártérítéssel. Nem is kis pénzről van szó, Manolis Glezos 89 éves parlamenti képviselő és egykori ellenálló szerint 162 milliárd euróról, ami kamatokkal együtt rögtön 1000 milliárd eurót jelent. (Bővebben lásd "Világháborús milliárdokkal állna talpra Görögország" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Kétségtelen, hogy egy ekkora összeg időlegesen bizonyosan kihúzná a kátyúból a görögöket, és az is tény, hogy Németország nem fizette ki a teljes második világháborús kártérítést, a dübörgő német gazdaság megalapozásához pedig minden bizonnyal hozzájárultak ezek a tartozás-elengedések.

Ezzel együtt az sem nagyon kérdéses, hogy jogilag nincs sok alapja a görög követelésnek, mert Athén 1990-ben elismerte, hogy nincs töb követelése Berlinnel (akkor még tán Bonn-nal) szemben. A Forbes magazin azért elkezdett számolgatni, és arra jutott, hogy az egykori háborús veterán Glezosnak figyelembe kellene vennie egy pár egyéb szempontot is.

Itt van például egy 476 millió birodalmi márkás tétel, amit a görög jegybank adott Németországnak a háború alatt. Kérdés, hogy ez kikényszerített hitel volt (ekkor a megállapodás szerint nem kell fizetni), vagy normális kölcsön (ebben az esetben a németeknek törlesztenie kellene, de akkor meg nem logikus, hogy a kölcsön miért volt kamatmentes). Ez az egy tétel 14 milliárd eurónak felel meg, kamatokkal 95 milliárd eurónak (miközben ugye a kölcsön kamatmentes volt). Azt is figyelembe kellene venni azonban, hogy ha ezt jogos követelésnek ismerik el, akkor az komoly következményekkel fenyegető precedenst jelentene…

A Forbes szerint azt is látni kell, hogy ez nem oldaná meg a görög válságot. Fizetni csak akkor kell, ha a hitel normál kölcsön volt – de akkor meg nincsenek kamatok, és 14 milliárd euró nem sok mindenre elég.

Lehet, hogy igaza van a Financial Times vezércikkírójának, aki szerint nem háborús kártérítést kell keresni, hanem azt kellene megnézni, hova ment a görögöknek adott hitel. A szálak pedig Észak-Nyugat-Európába vezetnek…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Túl sokat keresel, értsd meg!

Magyarország, a beteg olimpikon

Fogyókúra adóval, bírsággal

Adókerülő francia celebek

A költségvetések rendbe tételéhez elengedhetetlen a kisebb és hatékonyabban működő állam létrehozása, azaz valahogy hatékonyabbá kellene tenni a közalkalmazottakat, a kérdés már csak az, hogy hogyan.

Közgazdászok megvizsgálták annak lehetőségét, hogy különböző ösztönzőkkel – elsősorban bónuszokkal, jutalmakkal és teljesítményarányos fizetésemeléssel – vajon gyorsabb és pontosabb munkára foghatók-e a közalkalmazottak. (Bővebben lásd "Hogyan tehető hatékonyabbá a közszféra?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Milyen szép is lenne, ha az orvos, a tanár, vagy a munkaügyi hivatalban dolgozók teljesítményarányos fizetést kapnának. Hatékonyabban működhetne az állam, javulnának a közszolgáltatások, sőt végső soron talán még olcsóbbá is válhatna a központi rendszerek fenntartása.

Kutatók az elmúlt bő egy évtized tapasztalatai alapján kimutatták, hogy mindez reális, azaz különböző ösztönzőkkel javítható a teljesítmény a közszférában – néhány területen egyébként már működik is -, az ördög ugyanakkor a részletekben rejlik, azaz a rendszer sikere azon múlik, hogy miként határozzák meg a feltételeket.

A túl nagy ösztönzés túlkapásokhoz vezet, egy brazil példában például az adóhatóság emberei a fizetésükön felül további 50 százaléknyi év végi bónuszt kaptak, amennyiben szép számmal szállították az adócsalókat/adóelkerülőket. Nem nehéz elképzelni, hogy repkedtek a büntetések, ami jókora felháborodáshoz vezetett. Magyarországon például bizonyára megszaporodnának a nyugta nélkül kiadott, egy gombóc fagyi vagy szál virág után kirótt több százezres büntetések…

Az ösztönzés csakis akkor lehet hatékony, ha a fizetés egy szerényebb részarányát képezi a teljesítményarányos bónusz – mondjuk 5-10 százalékát -, a közalkalmazottak elé reális célokat tűznek ki, a dolgozókat pedig kisebb csapatokba rendezik, ahol mindenki a csapat sikerében érdekelt.

A rendszernek természetesen vannak buktatói, a csoportokban például felütheti fejét a „lógás”, a célok teljesítésének mérése pedig plusz munkát igényel. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy ha a közalkalmazottak érdekeltek lennének a rendszer jobb működésében, akkor valóban javulhatna a szolgáltatás minősége. Ki tudja, talán a válság kikényszeríti a teljesítményarányos fizetéseket a közszférában, érdekes lenne, annyi biztos.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Náci kártérítést kérnek a görögök

Így talán megmenekülhet Európa

Még drágább benzin jöhet

Túl sokat keresel, értsd meg!

Magyarország, a beteg olimpikon

Fogyókúra adóval, bírsággal