Pénzügyi Szemle Online Blog

És Japánra is, miközben a következő 50 év a feltörekvő világ, azon belül is Kína és India szárnyalásáról fog szólni. Az USA sem sokáig lesz világelső.

Az OECD elemzése azt jósolja, hogy a feltörekvő világ GDP-je a következő 50 évben négyszeresére, a kínai és indiai össztermék pedig hétszeresére emelkedik majd. Ez a rohamtempó a statisztikusok szerint elegendő lesz ahhoz, hogy az Egyesült Államokat Kína 2016-ban, India pedig valahol 2060 körül maga mögé utasítsa az összesített GDP terén. Nem meglepő módon az OECD azt jósolja, hogy az eurózóna és Japán gazdasági súlya folyamatosan csökkenni fog. (Bővebben lásd „Várható gazdasági erőviszonyok 2060-ban” című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Országok részesedése a világ GDP-jéből (százalék)

Ez az előrejelzés több kérdést is felvet, az első ezek közül, hogy vajon valóban feltételezhető-e, hogy például a kínai és indiai gazdaságok fenntartják a jelenlegi növekedési tempójukat. Valóban reális lehet, hogy 50 év múlva az indiai GDP magasabb legyen, mint az amerikai, azaz az akkor már a világ legnépesebb országának számító távol-keleti óriás több értéket állítson elő, mint a jelenlegi első számú szuperhatalom?

Ha számításba vesszük, hogy mennyi minden változott a világban az elmúlt 50 évben, akkor azt mondhatjuk, hogy „hát miért is ne?”. Egy valami azonban biztosan kijelenthető: ahhoz, hogy Kína és India nagyobb gazdasággá nője ki magát, mint az USA, elengedhetetlen lesz valamiféle szerkezetváltás.

Az elmúlt évtized „mi minden olcsón legyártunk, beruházunk és exportálunk, az emberek szegények, és építünk sok felhőkarcolót meg utat” típusú rendszere egy darabig működik, egy idő után azonban ezek az országok is kénytelenek lesznek átállni egy, a belső fogyasztásra sokkal jobban épülő modellre. Ez a modell viszont jóval szerényebb növekedést tesz lehetővé, mint az export és beruházás vezérelt gazdaságpolitika...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Akiknek szitokszó az EU

Így jött össze a magyar gigaadósság

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

A jelek szerint nem csak a radikális jobboldal hörög Brüsszelre.

Barack Obama újraválasztását követően a barátok, a család és a kollégák részéről is az volt a leggyakrabban nekem szegezett kérdés, hogy vajon ezzel az Egyesült Államok is egyike lett azon nyugat-európai államoknak, amelyek egyre csak lejjebb csúsznak, gazdaságukat pedig a kormány támogatásából és hitelből finanszírozott aktivitás tartja fenn - állítja Samuel Gregg, a katolikus szellemiségű Acton Intézet igazgatója. (Bővebben lásd "Az eurózóna útjára lépett az USA?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Gregg szerint „szerencsére" itt még nem tart Amerika, de kétségtelen, hogy Obama újrázása ebbe az irányba tett lépésnek tekinthető. A kutató szerint Amerikának az a szerencséje, hogy alapjaiban különbözik az öreg kontinenstől.

Gregg úgy véli, hogy az Egyesült Államok legnagyobb előnye, hogy nem érintett az euró-sztoriban, a közös európai pénz ugyanis az európai problémák egyik fő oka. Ma már az euró egyértelműen az „EU kedvencei" lista élén található - azaz az európai vezetők az euró megmentéséért szinte mindenre hajlandóak lennének.

A második amerikai lépéselőny abból adódik, hogy az amerikai gazdasági kultúra jelentősen különbözik az európaitól. Az Egyesült Államok ugyanis még mindig jelentős előnyben van a magán innováció területén, a fő amerikai innovátorok pedig fiatal cégek, szemben az európaiakkal, amelyek jellemzően inkább idősebbek.

Az is beszédes, hogy Gregg cikkében az európai integrációs folyamatot egyszerűen csak „Eurotópia"-ként emlegeti - utalva arra, hogy szerinte egy realitásoktól elrugaszkodott és utópisztikus álomról van szó, így az Európa által kijelölt utat az Egyesült Államoknak minden erejével el kell kerülnie...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így jött össze a magyar gigaadósság

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Ha a Facebookon látom, hogy a haverok szavaznak, akkor én is az urnákhoz járulok?

Egy friss kutatás kimutatta, hogy az Egyesült Államok elnökválasztásán a demokraták és Barack Obama komoly segítséget kaptak a Facebook közösségi oldaltól, a mindent és mindenkit összekötő oldalon ugyanis a felhasználók figyelemmel követhették, hogy ismerőseik és barátaik leadták-e már voksukat. (Bővebben lásd "Közösségi oldalak és a választások" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Ilyen módon a haverok választási hajlandóságát látva az egyének is nagyobb valószínűséggel járultak az urnákhoz, ami összességében azt eredményezte, hogy a Facebookot használók nagyobb arányban vettek részt a voksoláson, mint korábban.

Ez a többlet összesen akár 340 ezer plusz szavazatot is jelenthetett, ami - tekintettel arra, hogy egy elnökválasztás eredménye nem ritkán néhány ezer szavazaton múlhat - akár el is billenthette a demokraták és Barack Obama felé a mérleg nyelvét.

Hogy miért? A Facebook használói elsősorban fiatalok, akik többnyire Obama-pártiak - a 18-29 éves korosztályban a demokrata szavazók aránya 60 százalék -, így a fiatalok választási hajlandóságának emelkedése törvényszerűen növekvő Obama-támogatást jelent.

Bár ezek alapján túlzás lenne azt állítani, hogy a Facebook nyerte meg a választást Barack Obamának és a demokratáknak, az mindenképpen bizonyos, hogy a közösségi oldalon tapasztalt aktivitás jó néhány plusz szavazatot hozott a konyhára. A történet utóélete lehet igazán érdekes, ezek után ugyanis felértékelődhet a Facebook politikai szerepe, amit elképzelhető, hogy a soron következő hazai parlamenti választások alkalmával már a saját bőrünkön is tapasztalhatunk majd...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így jött össze a magyar gigaadósság

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Túlköltekezés, rosszul használt EU-s pénzek, adósságátvállalás és betartalékolt IMF-hitel - íme pár ok a magyar adósság nyomasztó megugrására.

Magyarországon az állami szférán belül mind a központi kormányzat, mind pedig az önkormányzati alrendszer el van adósodva, mégpedig elég jelentős mértékben. De tételesen mi vezetett az adósság megugrásához? Melyek voltak azok a strukturális okok, esetleg téves döntések, amik ide vezettek? (Lásd Domokos László cikkét "Az adósság elleni harc és az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai" címmel a jobb hasábban).

Az elemzés alapját az Állami Számvevőszék jelentései adják, amelyek tényszerűen veszik sorba az adatokat: a központi államadósság emelkedését részekre bontották, és azt egy-egy gazdaságpolitikai döntéshez, eseményhez kötik. Eszerint az államháztartás központi alrendszerének adóssága 2006-tól 2011-ig 64,2%-kal nőtt, és elérte a 20 955,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy hat év alatt több mint 8 ezer milliárd forint volt az emelkedés. Egy évben 250 munkanappal számolva azt lehet mondani, hogy naponta több mint 5 milliárd forinttal többet költött a magyar állam, mint amennyi bevétele volt. Már ez is elég szemléletes, de még riasztóbb, hogy munkaóránként 700 millió forint volt a többletkiadás.

Mik voltak az okok? Az adósságnövekedés 2006-ban és 2008-ban volt kiugró, 15,2, illetve 16,2%-os, a többi évben 4,6-6% között alakult. A kimagasló növekedés oka 2006-ban a magas költségvetési hiány volt, 2008-ban pedig a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése. Az adósság megugrásában jelentős szerepe volt az adósságátvállalásnak, a csökkenésében a magán-nyugdíjpénztári vagyon átvételének.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a 2008-as IMF-hitel felvételére úgy került sor, hogy a lehívandó összegre és a felhasználásra vonatkozóan nem voltak konkrét tervek. Az is beszédes, hogy az első részletet a Magyar Nemzeti Banknál helyezték el devizabetétként, a felhasználásra pedig csak fél évvel később került sor - lehet, hogy ez így volt helyes, de az biztos, hogy ez az időbeli eltolódás 19 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek.

A magyar adósság egyik nagy baja, hogy devizában áll fenn: a forintgyengülés 2006 és 2011 között 1657 milliárd forinttal növelte az adósságot. Ennek fényében az is elgondolkodtató, hogy az IMF-hitel lehívása következtében a devizaadósság aránya 28%-ról 48%-ra növekedett. Ez fokozta az árfolyamkitettséget, a hitel futamideje pedig a finanszírozási, illetve adósságmegújítási kockázatot növelte.

Nem csak a központi kormányzat adóssága szállt azonban el, hanem az önkormányzatoké is. Az önkormányzati rendszerben egyszerre jelent meg a működési és felhalmozási forráshiány, azaz a beruházásokból és a mindennapi működésből is adósság keletkezett. A banki adósság ennek megfelelően 2010-re 2007-hez képest 77,7%-kal növekedett. Az önkormányzati alrendszernek 2010 végén 1247 milliárd forint volt az adóssága.

Az eladósodás legritkábban emlegetett, de egyik legfontosabb oka az volt, hogy az EU-s támogatású beruházások önerő igényéhez nem volt az önkormányzatoknak saját forrása - így a fejlesztésekhez devizakötvényeket bocsátottak ki. Gondot nem is annyira a hitelfelvétel jelent, hanem az, hogy a visszafizetéshez szükséges tartalékok képzéséről az önkormányzatok nagy többsége egyszerűen nem gondoskodott, sőt olyan is volt, hogy a hitelek fedezeteként az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyonelemeket is felajánlottak. Kockázatot jelent a szállítói tartozások növekedése és az önkormányzati cégek eladósodása - lásd a BKV esetét.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Júliusban az EKB elnökének szavai megmentették az eurót, egyre többen gondolják azonban úgy, hogy a korlátlan európai mentőöv csak egy blöff volt.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank elnöke július 26-án sorsfordító beszédében hangsúlyozta: az EKB minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy megmentse az eurót. Az eurózóna széthullását jósoló elemzések után ez az ígéret hirtelen fordulatot hozott az eseményekben, a kétkedők azonban már akkor arról beszéltek, hogy a jegybank elnöke blöfföl. Az azóta eltelt bő három hónap arra enged következtetni, hogy igazuk volt. (Bővebben lásd "Bejöhet a Draghi-blöff?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az EKB ugyanis az ígéreten kívül eddig semmilyen konkrét lépéssel nem állt elő, igaz erre nem is volt szükség, miután a kötvénypiacok már a puszta szavaknak köszönhetően is megnyugodtak. Bajból viszont továbbra is van bőven Európában, a munkanélküliség tovább emelkedik, a recesszió visszatért, és a spanyol/olasz időzített bomba a háttérben tovább ketyeg.

A kérdés az, hogy mit tenne az EKB, ha ismét kiújulnának a félelmek, és a szavak többé már nem lennének elegendőek a pánikhangulat megfékezéséhez. Mario Draghi azt ígérte, hogy a bajba jutott országok kötvénypiacait minden eszközzel megtámasztaná a jegybank, de csakis akkor, ha az adott ország a segítségért cserébe elfogadná a vélhetően további költségvetési megszorításokat tartalmazó brüsszeli válságreceptet.

Erre ugyanakkor például a 25 százalékos munkanélküliséggel bíró Spanyolországban nem sok esély lenne, így egyelőre úgy tűnik, hogy ha ismét az összeomlás szélére kerülnének a spanyolok, akkor azon végső soron az EKB sem tudna segíteni. Ez patthelyzet lenne, a spanyolok ugyanis vélhetően nem kérnének a további megszorításból, a németek pedig nem engednék, hogy az EKB „csak úgy” mentse meg a renitens délieket.

A Draghi-ígéret így sokkal inkább tekinthető blöffnek, vagy hatásos időhúzó akciónak, mint reális mentőövnek. Ha az idő megoldja az európai gondokat, akkor a blöff bejöhet, ha azonban ismét felizzana az adósságválság, akkor nagy bajba kerülhetne a kontinens, főleg úgy, hogy a viharfellegek elvonulását követően az elengedhetetlennek tűnő bankunió megalkotása is akadozik…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Lezajlott az amerikai elnökválasztás, az ünneprontók azonban rögtön felteszik a kérdést: hogyan faragható le a költségvetés hiánya, és állítható meg az államadósság emelkedése?

Az Egyesült Államok államadóssága a GDP 100 százaléka fölé lendült, míg a költségvetés hiánya az elmúlt két év javulása után is 7-8 százalék lehet jövőre, ami egyre több szakembert tölt el aggodalommal. Az IMF elemzői szerint például az államadósság minden 10 százalékpontos emelkedése 0,17 százalékponttal lassítja a GDP növekedésének ütemét, ami azt jelenti, hogy az elmúlt öt év adósságemelkedése nyomán a világ legnagyobb gazdasága évi 0,5-1,0 százalékot veszít lendületéből. (Bővebben lásd "Így állítható fenntartható pályára az USA államadóssága" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A számok alapján azt gondolhatnánk, hogy nagy a baj, és Barack Obama az adósságlefaragás terén lehetetlen feladatra vállalkozik második elnöki ciklusa alatt, Richard Kogan, a Center on Budget and Policy Priorities kutatóintézet közgazdásza azonban rámutat: a feladat jóval könnyebben teljesíthető, mint azt a hírek alapján gondolnánk.

A szakember rámutat, hogy az eddig elfogadott 1700 milliárd dolláros takarékossági program mellett további 2000 milliárd dollárnyi kiigazítás szükséges ahhoz a következő évtizedben, hogy az időszak végére stabilizálódjon az amerikai adósságpálya. Hozzáteszi, hogy az USA nettó államadóssága ilyen módon az évtized végére 70-75 százalék között stabilizálódhatna, a költségvetés pedig egyensúly közeli helyzete kerülne.

A csomag mérete első ránézésre ijesztőnek tűnhet, Richard Kogan azonban rámutat, hogy az USA az 1990-es évek első felében már végrehajtott egy hasonló mértékű kiigazítást, amely program végével a költségvetés egyenlege már többletet mutatott. A feladat, melyet Barack Obama vezetésével meg kell oldani a tengerentúlon, ezek alapján bár kétségtelenül rendkívül nehéz, közel sem tűnik lehetetlennek.

Az idő mindenesetre szorít, az év végén ugyanis kifutnak a Bush elnök által megadott adókedvezmények, és a korábban elfogadott takarékossági programot is el kell kezdeni...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Szeretnél egy, az olasz maffiától elkobzott éttermet vagy bányát üzemeltetni? Az olasz egyetemeken megtanulhatod, hogyan.

Mekkora károkat okoz a korrupció, az erős feketegazdaság, sőt a mindent átszövő pénzügyi maffia egy gazdaságban? Olaszország ilyen szempontból (is) remek példát szolgáltat, ahol a híres-hírhedt dél-olasz maffia tevékenységének köszönhetően a déliek sokkal szerényebb életkörülmények között élnek, mint az észak-olaszok. (Bővebben lásd "Egyetemen oktatják a maffia elleni gazdasági stratégiát" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Becslések szerint a maffia a teljes olasz GDP mintegy 7,0 százaléka fölött gyakorol ellenőrzést - országos adat, azaz Dél-Olaszországban ennél jóval magasabb ez a szám -, miközben a dél-olasz vállalatok versenyképessége meg sem közelíti az északiakét, a déliek átlagos jövedelme pedig fele az északiakénak.

Kérdés, hogy miért maradhat fenn egy rendszer, ami a társadalom java részének káros. A válasz egyszerű: a legnagyobb munkaadó a déli régióban épp a maffia, így a lakosságnak rövid távon elemi érdeke, hogy a rendszer fennmaradjon. Sőt, bevált trükk, hogy a maffia által működtetett munkahelyeken a szükségesnél 20-30 százalékkal több dolgozót vesznek fel, ezzel is hűséget és támogatást „vásárolva” a helyi lakosság körében.

Az olasz hatóságok komoly bajba kerülnek, mikor fel kívánják venni a harcot a rendszerrel. A maffia által működtetett vállalkozásokat ugyan le lehet foglalni, de ezzel épp csak romlik a helyzet, a helyiek ugyanis munkahelyet és jövedelmet veszítenek, ami társadalmi elégedetlenséghez vezet.

A megoldás az lehetne, ha az olasz állam a maffiától lefoglalt vállalkozásokat - hotelek, éttermek, borászatok, bányák, sőt kórházak és építőipari vállalatok, összesen 1600 vállalkozás – nyereségesen tudná működtetni, megőrizve a munkahelyeket és javítva a versenyképességet. Ez a feladat ugyanakkor az esetek többségében szinte megoldhatatlan, egy külső menedzser ugyanis a legritkább esetben boldogul a helyi viszonyok között.

Az állam ugyanakkor kitartó, sőt a legnagyobb olasz egyetemeken már külön kurzusok is indultak, melyeken azt oktatják, hogy egy külső menedzser miként képes hatékonyan működtetni egy korábban maffia által vezetett vállalkozást. A projekt sikere nagyban erősíthetné a dél-olasz gazdaság versenyképességét, és ki tudja, talán az adósságválságban is megoldást jelenthetne…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Mindent eláraszt az olcsó gáz

Az Egyesült Államok keleti partján végigsöprő, Sandy névre keresztelt hurrikán végső soron felpörgetheti az amerikai beruházásokat, a fogyasztást és a GDP-t. De mégis hogyan?

A több tízmilliárd dolláros anyagi kárral járó, sőt emberi életeket is követelő természeti csapás után nem maradt más, mint letarolt utcák, kicsavart fák, rommá tört személyautók és beázott metrók, lakóépületek. Látkép csata után, mégis, az események végső soron 2013-ban hozzájárulhatnak majd az amerikai gazdaság felpörgéséhez. (Bővebben lásd "Sandy pörgetheti fel az USA gazdaságát" című cikkünket a jobb oldali hasában)

Ahogy a 20. század egyik legjelentősebb közgazdásza, John Maynard Keynes találóan fogalmazott: „Piramisépítés, földrengések, sőt még háborúk is növelhetik a gazdagságot.”

Miért is? A romok eltakarítását követően megindulhat az újjáépítés, a biztosítók fizetnek, az állam besegít, a megtakarítások előkerülnek. Az eddig pihenő pénz újra munkába áll, és bér formájában a munkavállalókhoz kerül, beruházásokat finanszíroz, pörgeti a gazdaságot. Az új metrók, autók, házak és villanyoszlopok amellett hogy jobbak, korszerűbbek és hatékonyabbak lehetnek, mint a hurrikán előttiek, jókora plusz megrendeléssel és munkalehetőséggel látják el az USA gazdaságát.

A lassuló gazdaság így erőre kaphat, ami végső soron a pusztító természeti katasztrófának „köszönhető”. A történet iróniájáért a kapitalizmus belső törvényszerűsége a felelős, amely kimondja: az, hogy mit termelnek egy gazdaságban attól függ, hogy mások miért hajlandóak fizetni.

Korábban a New York-i emberek nem voltak hajlandóak új autóért, metróért, facsemetéért, villanyoszlopért vagy tetőcserépért fizetni. Most már igen…

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Mindent eláraszt az olcsó gáz

Mikor lesz már vége a válságnak? – tettük fel a kérdést számtalanszor az elmúlt fél évtizedben. A válasz általában az volt, hogy „még két-három év biztosan”, a szomorú valóság azonban az, hogy a teljes gyógyuláshoz ennél jóval több idő kell.

A lejtmenet egy pénzügyi összeomlással indult még 2008-ban, majd következett a gazdasági válság a maga recesszióival és a megugró munkanélküliséggel, végül beköszöntött az adósságválság, melynek során kiderült, hogy sem a lakosság, sem az államok nem tudnak egészségesen működni ilyen magas adósságok mellett. Az igazi gond minden bizonnyal ez, azaz a tetemes adósságállomány, melyet a világ a válság előtti békeévekben halmozott fel. (Bővebben lásd "Évtizedekig küzdünk még az adósságokkal?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Adósságok GDP-hez mért aránya (pirossal a magánszektor, kékkel az államadósság)

A „mikor lesz már végre vége a válságnak” típusú kérdés tehát lefordítható erre: „mennyi időbe telik, míg a lakosság és az államok egészséges szintre építik le az adósságokat?”

A válaszért érdemes egy időutazásra vállalkozni, és megvizsgálni, hogy a legutóbbi hasonló esetben meddig tartott, míg az adósságok elfogadható szintre csökkentek. A céldátum az 1930-as évek eleje, amikor a mélységében a mostanihoz hasonló, a hírhedt 1929-33-as gazdasági válság pusztított. Ahogy a fönti grafikonon is látható, a magánszektor GDP-hez viszonyított adósságállománya – piros vonal – az 1933-ban mért 230 százalék közeléből egészen 1945-ig süllyedt, amikor elérte a GDP-hez mért 50 százalék körüli arányt.

Az államadósság - kék vonal -, amely a háború végével, azaz 1945-ben érte el a 125 százalékhoz közeli csúcsot, egészen 1980-ig, azaz 35 éven keresztül csökkent, mire elérte a GDP 40 százalékához közeli mélypontot. Az adatokból világosan látszik, hogy az adósságok leépítése nem egyik évről a másikra megvalósuló folyamat.

Maradva a grafikonnál: az Egyesült Államokban a magánszféra adósságállománya 2010-óta ütemesen csökken, az egészséges szint eléréséhez azonban még minden bizonnyal hosszú évek munkája szükséges. Nem is beszélve a GDP-hez mért államadóságról, melynek tetőzése még a legoptimistább elemzők szerint is 3-4 év múlva esedékes.

Az adatok fényében érdemes feltenni a magyar vonatkozású kérdést is: vajon hány év kell még ahhoz, hogy a magyar lakosság leépítse a válság előtt felvett devizahiteleket?

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Mindent eláraszt az olcsó gáz

Elkerülhetők lennének a válságok, ha szigorú szabályokat írnánk elő a bankoknak, és ezeket a szabályokat be is tartatnánk?

„Minél kevésbé szól bele az állam a gazdaság működésébe, és minél szabadabb kezet kap a piac, a rendszer annál hatékonyabb lesz." - gyakran hallani ezt az összefüggést, a pénzügyi válságot látva azonban az embernek kétségei támadhatnak. A pénzügyi rendszerben például egészen biztosan nem válik be az „adjunk szabad kezet a piacnak" hozzáállás, mint ahogyan természetesen a túlzott állami regula sem lehet hatékony. (Bővebben lásd „Az amerikai pénzügyi szabályozás története" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

A megoldás az arany középút lehet, azaz hogy egészséges központi játékszabályok között hagyjuk szabadon mozogni a piaci szereplőket. Így remélhetőleg nem fog évente összeomlani a rendszer, és a fölöslegesen túlszigorított szabályok sem kötik gúzsba az egyes szereplőket. A kérdés már csak az, hogy ezek a játékszabályok mennyire legyenek szigorúak, és hogy a gazdasági helyzet javulásával hogyan tartható fenn a bankok számára fölöslegesnek tűnő szigor.

Utóbbi talán az izgalmasabb kérdés, a bankokra és a pénzügyi lobbira ugyanis jellemző, hogy amint rendbe jönnek a dolgok, és a válság elmúlik, igyekeznek lazítani a szabályokon. Ez többnyire sikerül is nekik, aminek következtében ismét elhárulnak az akadályok a felelőtlen pénzpiaci manőverek elől, és a rendszer szépen belekormányozza saját magát a következő válságba.

Az összeomlások után természetesen mindig nagy a fogadkozás, hogy majd most olyan szabályokat hozunk - és be is tartatjuk! -, melyekkel megakadályozható lesz a következő válság. De az idő, a lobbi és az emberi kapzsiság valahogy mindig megtalálja a kiskapukat ezek között a szabályok között, és szépen leteszi a következő krízis alapjait.

Végülis érthető, hisz ha fut a szekér, ki ne akarna sokat keresni? A gond csak az, hogy a legtöbben nem lesznek képesek elugrani a szekér elől, ha a gyeplő beesik a lovak közé...

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!

Mindent eláraszt az olcsó gáz

Devizahitel-csapda és a magyar lélek