Pénzügyi Szemle Online Blog

Túlköltekezés, rosszul használt EU-s pénzek, adósságátvállalás és betartalékolt IMF-hitel - íme pár ok a magyar adósság nyomasztó megugrására.

Magyarországon az állami szférán belül mind a központi kormányzat, mind pedig az önkormányzati alrendszer el van adósodva, mégpedig elég jelentős mértékben. De tételesen mi vezetett az adósság megugrásához? Melyek voltak azok a strukturális okok, esetleg téves döntések, amik ide vezettek? (Lásd Domokos László cikkét "Az adósság elleni harc és az Állami Számvevőszék ellenőrzési tapasztalatai" címmel a jobb hasábban).

Az elemzés alapját az Állami Számvevőszék jelentései adják, amelyek tényszerűen veszik sorba az adatokat: a központi államadósság emelkedését részekre bontották, és azt egy-egy gazdaságpolitikai döntéshez, eseményhez kötik. Eszerint az államháztartás központi alrendszerének adóssága 2006-tól 2011-ig 64,2%-kal nőtt, és elérte a 20 955,5 milliárd forintot. Ez azt jelenti, hogy hat év alatt több mint 8 ezer milliárd forint volt az emelkedés. Egy évben 250 munkanappal számolva azt lehet mondani, hogy naponta több mint 5 milliárd forinttal többet költött a magyar állam, mint amennyi bevétele volt. Már ez is elég szemléletes, de még riasztóbb, hogy munkaóránként 700 millió forint volt a többletkiadás.

Mik voltak az okok? Az adósságnövekedés 2006-ban és 2008-ban volt kiugró, 15,2, illetve 16,2%-os, a többi évben 4,6-6% között alakult. A kimagasló növekedés oka 2006-ban a magas költségvetési hiány volt, 2008-ban pedig a Nemzetközi Valutaalaptól lehívott első hitelrészlet devizabetétként való elhelyezése. Az adósság megugrásában jelentős szerepe volt az adósságátvállalásnak, a csökkenésében a magán-nyugdíjpénztári vagyon átvételének.

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a 2008-as IMF-hitel felvételére úgy került sor, hogy a lehívandó összegre és a felhasználásra vonatkozóan nem voltak konkrét tervek. Az is beszédes, hogy az első részletet a Magyar Nemzeti Banknál helyezték el devizabetétként, a felhasználásra pedig csak fél évvel később került sor - lehet, hogy ez így volt helyes, de az biztos, hogy ez az időbeli eltolódás 19 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek.

A magyar adósság egyik nagy baja, hogy devizában áll fenn: a forintgyengülés 2006 és 2011 között 1657 milliárd forinttal növelte az adósságot. Ennek fényében az is elgondolkodtató, hogy az IMF-hitel lehívása következtében a devizaadósság aránya 28%-ról 48%-ra növekedett. Ez fokozta az árfolyamkitettséget, a hitel futamideje pedig a finanszírozási, illetve adósságmegújítási kockázatot növelte.

Nem csak a központi kormányzat adóssága szállt azonban el, hanem az önkormányzatoké is. Az önkormányzati rendszerben egyszerre jelent meg a működési és felhalmozási forráshiány, azaz a beruházásokból és a mindennapi működésből is adósság keletkezett. A banki adósság ennek megfelelően 2010-re 2007-hez képest 77,7%-kal növekedett. Az önkormányzati alrendszernek 2010 végén 1247 milliárd forint volt az adóssága.

Az eladósodás legritkábban emlegetett, de egyik legfontosabb oka az volt, hogy az EU-s támogatású beruházások önerő igényéhez nem volt az önkormányzatoknak saját forrása - így a fejlesztésekhez devizakötvényeket bocsátottak ki. Gondot nem is annyira a hitelfelvétel jelent, hanem az, hogy a visszafizetéshez szükséges tartalékok képzéséről az önkormányzatok nagy többsége egyszerűen nem gondoskodott, sőt olyan is volt, hogy a hitelek fedezeteként az önkormányzati törzsvagyonhoz tartozó vagyonelemeket is felajánlottak. Kockázatot jelent a szállítói tartozások növekedése és az önkormányzati cégek eladósodása - lásd a BKV esetét.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Így szerelheted le a maffiát

Mennyire fogjuk szigorúan a bankokat?

Frankhitelek: a vak is láthatta

Nem akarok közalkalmazott lenni!

Ha szegény vagy, az is maradsz

Az autót vigye a bank, de a lakást ne!