Pénzügyi Szemle Online Blog

Aki iránt erős a bizalom, az szinte bármit megtehet, függetlenül attól, hogy a Facebookról vagy épp egy jegybankról van szó. Legalábbis egy darabig.

A központi bankok járatlan útra tévedtek a válság alatt, amint szakítottak addigi konzervatív politikájukkal, és a korábbi infláció elleni küzdelem helyett a kötvénypiacok stabilitását igyekeztek fenntartani, a bankrendszert megmenteni, sőt a gazdasági növekedés és a munkanélküliség problémáját megoldani. Mi több, nem csak a célok változtak meg, de az eszközök is, az – időközben 0 százalék közelébe csökkentett - alapkamat mellett ugyanis a fegyvertárban már a százmilliárdos pénznyomtatás, az állampapír vásárlások, sőt az egyéb hitelpapírok vétele is helyet kapott. (Bővebben lásd "Brand-management és a fejlett világ jegybankjai" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ebben a furcsa küzdelemben elsőre úgy tűnik, hogy a jegybankok győzelmet arattak, hiszen a bankrendszerek stabilak, az állampapírpiacok kitartanak, és a gazdasági növekedés is lassan-lassan beindul. Félő ugyanakkor, hogy a fejlett gazdaságok jegybankjai végül úgy járnak, mint az Apple vagy a Facebook, vagyis a kezdeti sikereket követően végül jön a keserű csalódás - véli Mohamed El-Erian, a mintegy 2000 milliárd dollárt kezelő Pimco befektetési alap vezetője.

Vigyük le a vállaltok nyereségadóját, és akkor robbanhatnak a beruházások, a munkahelyek és a gazdaság?

Az Egyesült Államokból induló közgazdasági vita ma már Európát is elérte – és közvetlenül Magyarországot, ahol időközben jelentősen csökkent a vállalati nyereségadó –, amely azt sürgeti, hogy az államok csökkentsék a vállalati szektor nyereségadóját, ezzel ösztönözve a beruházásokat és a munkahelyteremtést. Egy amerikai elemzés ugyanakkor rámutat, hogy ez az egész egy nagy kacsa. (Bővebben lásd "Gyorsulna a gazdaság, ha csökkenne a vállalati nyereségadó?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Rögtön három érdekes következtetést is tesznek az Economic Policy Institute kutatóintézet szakemberei:

- Egyrészt a történelmi adatok alapján nem mutatható ki semmilyen összefüggés a vállalati nyereségadó és a gazdasági növekedés között, vagyis a GDP növekedés tempója – nyilvánvalóan ésszerű határokon belül - többnyire független a vállalatokra kiszabott adó mértékétől. A gazdasági növekedés, a versenyképesség, de még a vállalati szektor profitabilitása is egészen más dolgoktól függ, mint az adó mértéke - többnyire az infrastruktúrát, az oktatás színvonalát, a jogbiztonságot említik -, így hát az adócsökkentéstől sem lehet elvárni, hogy felpörgesse a gazdaságot vagy a munkahelyteremtést.

Ma már nem feltétlenül olcsóbb mindent Kínában gyártani, főleg akkor nem, ha könnyen automatizálható, képzett munkaerőt igénylő iparágról van szó.

„Kínában mindent sokkal olcsóbb termelni, mert ott az emberek egy tál rizsért dolgoznak” – ez a gyakran hallott okosság az elmúlt évtizedben valóban magyarázatot adhatott arra, hogy miért díszeleg minden második holmin a „Made in China” felirat. Ez a tendencia ugyanakkor fordulóban van, és könnyen lehet, hogy a tál rizsért dolgoztatott kínai munkások többé már nem versenyképesek például az amerikai gyártósorokkal szemben. (Bővebben lásd "Feldolgozóipar: ma már nem olcsóbb a kínai termelés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Legalábbis erre a következtetésre jut Ralph J. Brodd és Carlos Helou, miután megvizsgálta a Kínában és az Egyesült Államokban összeszerelt, mobiltelefonokban használt lítiumos akkumulátorok termelési költségeit. A kutatók hangsúlyozzák, hogy azokban a feldolgozóipari üzemekben, ahol a munka java részét automatizálják, a munkaerő magasan képzett, és az üzem kellően nagy mennyiségű terméket állít elő, ott a kínai gyártó az amerikaival szemben szinte semmilyen költségelőnnyel nem rendelkezik.

Ha az állam túl optimistán kalkulál a nyugdíjcélú befektetések várható nyereségével, akkor könnyen bajba kerülhet.

Parázs kis vita kerekedett közgazdász körökben az amerikai állami nyugdíjakkal kapcsolatban, melyekről a szakemberek egy része úgy véli, hogy alapos bajba sodorhatják az amerikai költségvetést abban az esetben, ha nem jönnek be a gyenge lábakon álló várakozások. (Bővebben lásd "Mennyivel tartozik az USA a nyugdíjasoknak?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Az állam ugyanis a tengerentúlon egy előre ismert havi összeget ígér a majdan nyugdíjba vonuló közalkalmazottaknak, annak megfelelően, hogy mennyi a fizetésük, és hány bedolgozott évük van. Ezt a majdani, akár évtizedek múlva esedékes pénzösszeget – ami tulajdonképpen az állam tartozása – csökkentik a nyugdíjpénzek várható befektetésein elért hozammal, mondván, ha egy év múlva fogok tartozni 100 egységgel, akkor ma tulajdonképpen csak kb. 90 egységgel tartozok akkor, ha ez alatt az egy év alatt kb. 10 százalékos hozamot fogok tudni elérni.

A pusztító árvizek ellen hatékonyan lehet védekezni árterek vagy víztárolók kialakításával, a gátépítés ugyanakkor egy rettentő költséges és lassan megtérülő befektetés.

Az időjárás az elmúlt években egyre szélsőségesebb lett, így vélhetően a közeljövőben is meg kell majd küzdenünk aszállyal, hóval, faggyal, na és persze az árvizekkel. Mint minden kérdésben, ahol befektetéssel, haszonnal és felmerülő költségekkel lehet számolni, a természeti csapások elleni védekezés esetében is remek közgazdasági kalkulációk állnak rendelkezésre, melyek többnyire azt igazolják, hogy olcsóbb, biztonságosabb és okosabb döntés megelőzi egy természeti csapást, mint utólag kifizetni a helyreállítás költségeit. (Bővebben lásd "Árvizek és a költség/haszon elemzés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Haszon/költség mutató az árvíz elleni védekezési módszerek esetében

(Ha a haszon/költség mutató nagyobb mint 1, akkor megéri megvalósítani a befektetést, és minél nagyobb, annál inkább igaz ez)

Az árvíz esetében alapvetően három csoportba lehet szedni a lehetséges védekezési módszereket: az első a megelőzés, a második az elterelés, a harmadik pedig a gátépítés. Az első kategóriába alapvetően rém egyszerű módszerek tartoznak, jelesül hogy ne „építkezz árvíz által veszélyeztetett területre”.

Az MNB az elmúlt hónapokban vígan csökkentette az alapkamatot, de könnyen lehet, hogy ennek a boldog időszaknak hamarosan vége szakad.

Az alapkamat május végén a rekord alacsonynak számító 4,5 százalékra csökkent Magyarországon, ami a súlyos adósságterhet cipelő ország számára jókora könnyebbséget jelent. A kamatvágások lehetőségét ugyanakkor elsősorban nem a magyar gazdaság teljesítménye teremtette meg, hanem az, hogy a világban történelmi mélypontokra estek a kamatszintek, amely alacsony értékekhez a magyar alapráta is tudott igazodni. (Bővebben lásd "A fejlett kötvénypiacok hozamemelkedésének következményei" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!


Ennek a kamat Kánaánnak azonban előbb-utóbb vége lehet, és egyre inkább úgy tűnik, hogy a folyamat májusban már el is kezdődött. Az amerikai kötvénypiacon ugyanis az irányadónak tekintett 10 éves állampapír hozama május hónapban 1,6 százalékról 2,2 százalékra emelkedett, amely szintre több mint egy éve nem volt példa. A fejlett kötvénypiacokon tapasztalt hozamemelkedés óriási jelentőségű esemény, ami legalább két nagyon fontos kérdést felvet a közeljövőre vonatkozóan.

A következő évtized a gazdaságok helyben járásával és a zombi bankok agóniájával telhet Európában.

Úgy tűnik, hogy Európában ha lassan is, de megoldódnak a problémák, ez ugyanakkor csupán azt jelenti, hogy a teljes gazdasági összeomlást sikerül elkerülni. Ettől függetlenül az eurózóna nem kerülheti el a Japánból már jól ismert forgatókönyvet, és a következő évtizedet minden bizonnyal mind a bankrendszer, mind a teljes gazdaság „zombi-üzemmódban” tölti majd - véli Wolfgang Münchau, a The Financial Times publicistája. (Bővebben lásd "Az összeomlás elmaradt, a kilátások változatlanul borúsak" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Ami a bankokat illeti, bár az illetékesek megígérték, hogy jövőre élete hívják az eurózóna bankunióját, ez ugyanakkor szinte biztosan csak látszatintézkedéseket tartalmaz majd. A tőkehiánnyal küzdő bankok központi feltőkésítésére aligha lehet számítani – mint ahogyan az eurókötvény is csak álom marad -, a közös betétbiztosítás sem fog megvalósulni, a központosított felügyeleti rendszertől pedig naivitás lenne csodát várni. A hitelezés ilyen módon továbbra is akadozhat, ami a gazdasági növekedést is hátráltatni fogja.

A valaha élt egyik legnagyobb hatású közgazdász 1930-ban azt jósolta, hogy ma már elegendő lesz heti 15 órát dolgoznunk. Vajon hogy tévedhetett ekkorát?

John Maynard Keynes nem csak zseniális közgazdász és befektető volt, de mint ahogyan az elmúlt évtizedek igazolják, látnok is. Megjósolta ugyanis - még 1930-ban -, hogy a jövő technológiai munkanélküliséggel fenyeget, melynek során a gépekkel könnyen helyettesíthető képzetlen társadalmi rétegek tartósan állás nélkül maradnak. Ebben igaza volt Keynesnek, abban ugyanakkor tévedett, hogy a jelen kor munkavállalóinak elegendő lesz sokkal kevesebbet dolgozniuk. (Bővebben lásd "Keynes előre látta a technológiai munkanélküliséget" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Keynes ugyanis 1930-ban még úgy számolt, hogy ha a technológiai fejlődés kitart, akkor a termelékenység olyan mértékben javulhat, aminek köszönhetően az életszínvonal szinten tartása mellett az ezredfordulón már elegendő lehet mindössze 15 órát dolgozni. Heti 40 óra helyett mindössze 15, a gépek termelik a pénzt, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint hogy azon gondolkozzunk, hogy a felszabaduló 25 óránkat mivel töltsük el. Nem hangzik rosszul, de vajon miben tévedett a zseniális közgazdász?

A magyar kivitel hazai hozzáadott értéke alacsony, pedig ha ebben a tekintetben felzárkóznánk a versenytársainkhoz, az több hazai munkahelyet jelenthetne.

Sokszor találkozunk azzal az örök igazsággal, hogy Magyarországnak többet kellene exportálnia, ami jelentős bevételeket, munkahelyeket és a lakosság számára jövedelmet generálhatna. Mindez igaz is, nagyon nem mindegy ugyanakkor, hogy milyen a kivitel összetétele, Magyarország pedig ebben a tekintetben sajnos igencsak rosszul áll. (Bővebben lásd "Jelentősen visszaesett az export hazai hozzáadott értéke Magyarországon" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Úgy is lehet ugyanis exportálni, hogy a külföldön eladott termékek (és szolgáltatások) nagyrészt magyar munkaerővel és magyar alapanyagokból állnak össze, és úgy is, hogy az itthon összeállított exporttermékekhez főleg külföldről behozott alkatrészeket használnak fel.

Egy gyors példa: egy nagy külföldi autógyártó cég Magyarországra települ, az összeszerelt autókhoz azonban nagyrészt az anyaországból behozott alkatrészeket használják fel. Az összeszerelést végző munkaerő ugyan magyar, így az autó összeállítása ad munkahelyet a magyaroknak, az alkatrészeket azonban külföldön gyártják, ami nem lendít a hazai munkaerőpiacon. Az összeszerelt autó külföldre szállítása végül jelentősen megdobja az exportot, ennek az exportnak egy jelentős része ugyanakkor nem segít a hazai gazdaságon.

Arrogánsak, kezelhetetlenek, kapzsik, és ami a legrosszabb, tele vannak pénzzel, amiből a korrupt politikusoknak is bőven jut. A Columbia világhírű professzora botrányt kavart.

A pénzügyi válság kirobbanását követően az ember azt gondolhatta, hogy a pénzügyi szektor jelentős szabályozói szigorra számíthat, mondván mégiscsak ők, vagyis a bakárok vállaltak oroszlánrészt az összeomlásból. Na, hát nem így történt, sőt, a helyzet rosszabb mint azelőtt: a bankár szakma és a bankárok többsége ma már egyenesen orvosi estnek minősíthető – véli Jeffrey Sachs, a Columbia University világhírű professzora, aki sarkos véleményével komoly vihart kavart a pénzügyi berkekben. (Bővebben lásd "Morális megközelítésben a pénzügyi piacokról" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!

Addig rendben is van, hogy nem ültették le százával a bankárokat, de az, hogy morálisan a Wall Street még mélyebbre süllyedt, mint ahol a válság előtt volt, az már egy kicsit túlzás. Mert mi is történt? Az adófizetők százmilliárdjaiból a szektor nagy részét megmentették, az állások megmaradtak, a pénzpiacok pedig mára szinte teljes mértékben felgyógyultak (a vezető tőzsdeindexek például történelmi magasságba emelkedtek a napokban). A bankszakmából senki sem érzi a világ pénzügyi rendszerének összeomlasztásának súlyát, így nem is meglepő, hogy senki sem gyakorol önmérsékletet.

A bankárok ma még arrogánsabbak, még kezelhetetlenebbek és még gazdagabbak, mint 2008 előtt, sőt egyre inkább úgy érezhetik, hogy ők törvényen felüliek. Nyoma sincs az üzlettársak vagy partnerek iránti tiszteletnek, az ügyfelek megbecsülésének, de még adófizetési hajlandóságnak sem nagyon, egy valami számít, hogy pörögjenek a milliárdok. A Wall Streeten és Sachs szerint legalábbis biztosan.

Ebben a helyzetben igencsak szükség lenne a szabályok szigorítására, ez ugyanakkor erősen kérdéses, tekintettel arra, hogy a politikai kampányok legnagyobb finanszírozója épp a pénzügyi szektor. És valóban, nagyon úgy tűnik, hogy mindez nem összeesküvés elmélet, a sokszor beígért regula csak nem akar megérkezni, és szinte biztosra vehető, hogy nem is fog egészen addig, míg ez a pénzügyi és politikai rend fennáll.

Akinél a nagy pénz van, annak pontosan jó így, az pedig egyelőre senkit sem érdekel, hogy ebből a mentalitásból szinte biztosan újabb pénzügyi összeomlás lesz. Ezen majd aggódjanak az adófizetők.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Lenne mit tanulnia a magyaroknak Japántól

Brüsszel súlyos tévedése

Milliók kés alatt a Gangnam Style miatt

A forintra kell lőni!

Magyarországot is megmentik a fiatalok?

Így segíthetne Magyarországon az MNB