A fejlett világ ilyen szintű szociális rendszert képtelen fenntartani, az állampolgárok ugyanakkor nincsenek felkészülve arra, hogy állami gondoskodás nélkül boldoguljanak. Kutyaszorító.

A gazdaságpolitikusok a világ összes pénzét el tudják költeni, vagyis a nyugati gazdaságok deficit- és adósságproblémáit nem úgy kell kezelni, hogy a tátongó lyukak betömésére új adókat találnak ki, hanem úgy, hogy visszaveszik az állami kiadásokat – véli Gregory Bresiger, a Mises Institute közgazdásza. Ezekre a társadalmakra a kiterjedt szociális rendszer olyan terhet ró, amellyel a jövő generációi egészen biztosan nem fognak tudni megbirkózni, vagyis nem marad más út, mint a szociális rendszerek megnyirbálása. De akkor mi lesz azokkal, akik gondoskodó állam nélkül képtelenek létezni? Az eredeti elemzés itt érhető el.

A fejlett gazdaságok kutyaszorítóba kerültek. Ilyen demográfiai folyamatok és ilyen mértékű újraelosztás mellett a mai szociális rendszerek ugyanis nem tarthatók fent, vagyis a jövőben kevesebb nyugdíjra és segélyre, szegényesebb állami oktatásra és romló egészségügyre lehet számítani. Persze akkor, ha az államok tovább tudják növelni adósságaikat, esetleg új adókat vetnek ki a gazdagokra, akkor fenntartható a mostani rendszer, ennek a két forgatókönyvnek a lehetőségei azonban erősen kérdésesek.

Viszont ha gyengül az állami szociális rendszer és egyre többen kerülnek ki az állami védőháló alól, az a társadalom egy jelentős rétegét felkészületlenül fogja érni, azokat, akik ehhez a kényelmes gondoskodó rendszerhez szoktak és ebben nevelkedtek. Megteheti-e ezt egy olyan politikai vezetés, melynek a szavazatokra és a közelgő választásokra is gondolnia kell?

Gregory Bresiger szerint igen, ő úgy látja ugyanis, hogy az államnak nem növelnie kell az adókat, hanem éppen hogy csökkentenie, egyre többet hagyva a dolgozók zsebében. Emellett egyre kisebb szociális rendszer kell, egyre kevesebb állami cég, egyre kevesebb állami alkalmazott. Az embereknek meg kell adni az esélyt az alacsony adókkal arra, hogy saját vagyont halmozzanak fel, és nem eltartani kell őket, hanem hagyni dolgozni és érvényesülni.

Kicsit utópisztikus ez a gondolat, de kétségkívül ez az a mentalitás, ami például az Egyesült Államok gazdaságát sikeressé tette. Az állami gondoskodás és a szociális háló iránti igény ugyanakkor olyannyira erős – sőt már az USA-ban is egyre erősebb -, hogy nehezen képzelhető el egy fejlett gazdaság, amint az államot megnyirbálja, az állampolgárokat pedig saját boldogulásra ösztönzi. Egyértelmű, hogy a kisebb szociális rendszer, vagyis mondjuk a kevesebb nyugdíj felől a több felé el lehet mozdulni társadalmi feszültség nélkül. De vajon visszafelé sikerülhet-e ez a váltás? Erősen valószínű, hogy nem. Legalábbis komoly társadalmi feszültség nélkül biztosan nem.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Nem lehet minden csődöt elkerülni

Ide kellene felkerülni Magyarországnak

Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam

Így látják mások az egykulcsos adót

A részeges férfi esete az előrejelzéssel

Magyarország nem Argentína - szerencsére