Hogyan lehetne elérni, hogy az államcsődhöz közeli helyzetekben a magánbefektetők jobban kivegyék a részüket a veszteségekből?

A válság során az IMF és az EU egy sor eurózóna tagország számára nyújtott tízmilliárd, sőt százmilliárd eurós mentőcsomagokat, amely pénzeket nagyrészt az adófizetők adták össze. Ha baj van, akkor kell a segítség, sokkal jobb néhány százmilliárd eurót elégetni, mint végignézni, ahogy az eurózóna tagországok szépen sorban összeomlanak és a fizetési övezet felbomlik. De azért mégis, lehetett volna ezt okosabban is csinálni, mégpedig úgy, hogy az adófizetők kevesebbet, a nagybefektetők pedig többet fizessenek. Az eredeti elemzés itt érhető el.

 Az IMF elemzői kezdtek el azon gondolkodni, hogy miért van az, hogy miközben az érintett tagországok állampapírpiacai összeomlottak - új állampapírt már nem lehetett kibocsátani, a kereslet megszűnt, a hozamok felmentek -, az IMF-től és az EU-tól kapott tízmilliárdokból a válsággal küzdő országok szépen ütemesen fizették a kamatokat és a lejáró állampapírokat a nagybefektetőknek. Mondván az eurózóna egy állama sem mehet csődbe, a kötvényeket ki kell fizetni. Na de az EU és az IMF pénzéből, amit végső soron az adófizetők dobnak össze? És mi van akkor, ha az adott ország szépen kifizetni az EU/IMF pénzből a magánbefektetőket, a válság után pedig kiderül, hogy a százmilliárdos EU/IMF-hitelt nem tudja törleszteni, mert nincs miből? És ezt a giga hitelt gálánsan elengedik, vagyis a bukót az EU/IMF nyeli le végül? Hogy is van ez?

Az IMF elemzői ezen gondolkodtak, és arra jutottak, hogy ennyire azért nem kell gálánsan bánni egy csődközelbe jutott ország hitelezőivel. Javaslatként azt találták ki, hogy ha a jövőben csődközelbe jut egy ország, amely az IMF segítségét kéri, akkor a Valutaalap akkor fog fizetni, ha az adott ország a veszteségek egy részét a nagybefektetőkre, azaz kötvénytulajdonosokra hárítja. Hogy pontosan milyen áthárításról lenne szó, az természetesen még kérdés, el lehet képzelni ugyanakkor azt, hogy mondjuk az IMF-mentőövet kérő ország felfüggeszti a kamatfizetést a kötvényekre, vagy a lejáró kötvényeket bizonyos veszteséggel fizeti csak vissza.

Így elérhető lenne, hogy a magánbefektetők is fizessenek csőd esetén, ne csak az IMF és az EU. Itt természetesen óvatosan kell eljárni, ha ugyanis a csődkockázatot az eddigieknél jobban beárazzák a befektetők, az könnyen vezethet oda, hogy a gyengébb országok kamatszintje felmegy és pénzügyileg megroppannak. Így az IMF pont hogy destabilizálná a gyengébb országokat, ami semmiképpen sem érdek. Na de az se, hogy a Valutaalap fizesse a számlát a rossz befektetési döntést hozó nagybefektetők helyett. Komoly dilemma, érdekes kérdés, hogy milyen megoldást találnak a Valutaalapnál.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam

Így látják mások az egykulcsos adót

A részeges férfi esete az előrejelzéssel

Magyarország nem Argentína - szerencsére

A brüsszeli észjárás és a magyar fejlesztések

Egy rossz reflex rángatja a forintot