A feltörekvő piacok nagy bajban vannak, a fő gond azonban nem a Fed szigorítása, hanem hogy az illetékesek eléggé elkényelmesedtek a békeévekben.
Az elmúlt egy hónap a feltörekvő piacok szenvedéséről szólt, ami elnézve a piaci reakciókat, sokakat felkészületlenül ért. Dani Rodrik, a Princeton közgazdász professzora szerint ugyanakkor az az igazi meglepetés, hogy mindez bárki számára is meglepetésként hatott. A feltörekvő országok gazdasági felemelkedését ugyanis az elmúlt két évtizedben sok esetben olyan folyamatok vezérelték, melyekről csak az volt az igazi kérdés, hogy mikor fulladnak ki. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A fejlett világ alacsony kamatszintje, bőséges likviditása és az onnan érkező tőkebeáramlás, a magas alapanyagárak, vagy épp a semmivel sem törődő kockázatéhség mind olyan tényezők, melyek a feltörekvő piacok malmára hajtották a vizet az elmúlt két évtizedben. A gond az, hogy ezek egyike sem lehet alapja egy fenntartható fejlődésnek, továbbá az, hogy a fenti tényezők hatására az érintett országok (és azok vezetői) elkényelmesedtek (valljuk meg, ebbe a hibába mi magyarok is beleestünk a 2000-es években). Azt gondolhatták, hogy ha így is dől a pénz, akkor miért valósítsanak meg olyan (gyakran fájdalmas) reformokat, melyek megalapozhattak volna egy valódi fenntartható növekedésnek?
A fő gond a fejlett világ likviditásbősége volt, amely pénzek utat találtak a feltörekvőkhöz, és finanszírozták azok fogyasztását és költségvetését, emellett buborékokat fújtak az ingatlanpiacon és a bankszektorban. A beérkező pénzek emellett felértékelték a helyi devizákat, ami tovább rontotta az exportszektor versenyképességét, és olcsóbbá tette az importot, ami a külkereskedelemben is egyensúlytalanságokhoz vezetett. Ha pedig büntetlenül lehet költekezni, mert a külföld mindent finanszíroz, és akár még egy-egy bőségesen rendelkezésre álló nyersanyag is jól hoz a konyhára, akkor miért ne? Mi értelme akkor takarékoskodni, beruházni, oktatásra/egészségügyre és kutatás-fejlesztésre költeni?
Ez a mentalitás vezetett el a mai válsághoz a feltörekvő piacokon, ami jóval több annál, mint hogy a Fed elkezdi szigorítani a monetáris politikáját. Ez a feltörekvő piaci válság nem a Fedről szól, hanem a korábbi évtizedek túlzott kényelméről. A feltörekvőknek meg kell tanulniuk, hogy nem alapozhatnak a külföldi tőkére és a nyersanyagokra, nem választhatják a könnyebb utat. Versenyképesség, kutatás+fejlesztés, hazai megtakarításból finanszírozott beruházások, a tőkebeáramlás idején pedig egy erős védőháló, azaz bőséges devizatartalék felépítése a követendő út. Ez a nehezebb, ez kétségtelen, aki azonban nem így tesz, annak időről-időre szembe kell néznie a mostanihoz hasonló pánikokkal és válságokkal.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A brüsszeli észjárás és a magyar fejlesztések
Egy rossz reflex rángatja a forintot
Mások pénzéből nem lesz itthon biztos jövő
Londoni magyarok: hány bizonyíték kell még?
Egy sikeres recept az államadósság elleni harcban
Vakon repülnek a jegybankok
