Közép-Kelet-Európa a válság előtti gyors fellendülését elsősorban a külföld által finanszírozott beruházásoknak köszönhette, ez az út azonban továbbra is nyitva áll, azzal a kikötéssel, hogy a beruházásokat a jövőben döntően saját erőből kell(ene) finanszírozni.
A válság előtti években a közép-kelet-európai országok világviszonylatban is kiemelkedő régiónak számítottak a gazdasági növekedés ütemét tekintve, hogy aztán a válság által egyik legsúlyosabban érintett térségévé váljanak. Mi fűtötte ezeket a gazdaságokat a krízis előtt, miért sikerült ennyire súlyosra az összeomlás és milyenek a régió kilátásai a soron következő évekre? A kérdésekre a Pénzügyi Szemlében megjelent tanulmány válaszol. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A tanulmányból három igen fontos következtetés is kiolvasható:
- A közép-kelet-európai országok 1995 és 2007 közötti gyors növekedését elsősorban a tőkefelhalmozás fűtötte, ami nem meglepő, tekintettel a régió relatíve alacsony tőke/GDP hányadosára. A térség gyorsan pótolta a lemaradását, a beruházási ráta jóval meghaladta a fejlett gazdaságok mutatóit, ami megágyazott a stabil fellendülésnek.
- A magas beruházási ráták a vizsgált időszakban alacsony megtakarítási rátákkal párosultak, vagyis a jelentős beruházásokat döntően a külföld finanszírozta. Nem véletlen, hogy a nettó külföldi tőkebeáramlás gazdaságtörténeti léptékkel is kiemelkedő mértékű volt, a válságot megelőző években a GDP 8-10 százaléka körül tetőzött a régió átlagában.
Ez különösen érzékennyé tette a KKE-országokat a külső sokkokkal szemben, ami meg is mutatkozott a válság alatt: hirtelen megtorpanás, majd a tőkebeáramlás leállásával gyors recesszió, végül lassú és vontatott talpra állás volt jellemző.
- A legizgalmasabb kérdés természetesen az, hogy mit hoz a jövő. Dombi Ákos, a tanulmány szerzője szerint bőven van még tere a beruházások által vezérelt növekedésnek, hiszen a tőke/GDP hányados mindmáig elmarad a nyugat-európai értékektől. Fontos ugyanakkor, hogy a régió és természetesen Magyarország is okuljon a tapasztalatokból, és a további tőkefelhalmozást már minél nagyobb mértékben a belföldi megtakarításokra alapozza.
A gazdaságpolitikának a közgazdász szerint kiemelt célként kell kezelnie a lakossági megtakarítások ösztönzését, amire egyébként - mint ahogyan korábbi posztunkban már említettük - van is kézzel fogható törekvés.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Londoni magyarok: hány bizonyíték kell még?
Egy sikeres recept az államadósság elleni harcban
Vakon repülnek a jegybankok
Kevesebb embernek saját lakást!
Árnyékra vetődnek a Kína-kritikusok?
Adjuk magánkézbe a tömegközlekedést?
