Hogyan lehet eredményes egy jegybank, ha azok az adatok és előrejelzések, melyre alapozva a döntéseit meghozza, teljességgel bizonytalanok?
A jegybankokra általában mint az infláció felett őrködő intézményekre tekintünk – bár a válság alatt jó néhány plusz feladatot kaptak... –, vagyis a jegybank egyik alapvető célkitűzése az, hogy biztosítsa az árstabilitás elérését és fenntartását. Ezen célkitűzés elérésében a monetáris politika eszköztára van segítségére. Az, hogy egy jegybank mikor mit lép, mondjuk mikor emel kamatot, többnyire az előrejelzéseitől függ, vagyis attól, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a jegybanki szakértők milyen folyamatokra számítanak például az infláció alakulásában. Felmerül azonban a kérdés, hogy mi van akkor, ha a jegybankár olyan adatok alapján hozza meg a döntéseit, melyek előrejelzése teljes mértékben lehetetlen. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Ember legyen a talpán, aki azt az adatot – CDS-felár – eredményesen előre jelzi
Hogy is néz ki a folyamat?
- A jegybak szeretné elérni mondjuk a 3,0 százalékos inflációt.
- A jegybank rendelkezik egy előrejelzéssel az infláció várható alakulását illetően.
- Ha a várakozása alapján 3,0 százaléknál magasabb inflációt lát, akkor szigorít a monetáris politikán, ha alacsonyabbat, akkor élénkít.
- Ezekhez az előrejelzésekhez rendelkezik egy bonyolult modellel, melybe mindent beletáplál: azt, hogy hogyan alakulhat a forint árfolyama, a magyar CDS, a kötvényhozamok, az alapanyagárak, a benzinár, és még sok minden más...
És itt jön a képbe egy friss kutatás, amely kimutatja, hogy a jegybank által használt kiinduló adatok döntő többsége teljes mértékben kiszámíthatatlanul mozog, ezeket az adatokat nem lehet előre jelezni. Ha el is találja valaki, hogy mondjuk hol fog állni a forint árfolyama, annak nem igaza van, hanem szerencséje...
A kínos következtetés ezek alapján az, hogy ha a jegybank olyan kiinduló adatokkal dolgozik, melyek teljesen véletlenszerűen alakulnak és kiszámíthatatlanok, akkor az infláció előrejelzéséhez használt modell sem lehet megbízható, vagyis a modell véletlenszerűen fog előrejelzést adni az infláció alakulásáról. Ha pedig a modell össze-vissza jelzi előre az infláció alakulását, akkor mégis hogyan hozhatna megalapozott döntéseket a jegybank?
Az idézett tanulmány ez utóbbi kérdésre nem adja meg a választ – nem is adhatja –, a kutatási eredmény azonban mindenképpen érdekes, és felveti a kérdést, hogy miként lehet eredményes egy jegybank egy olyan világban, ahol minden adat és előrejelezés, amire támaszkodhat, teljességgel bizonytalan és előre jelezhetetlen.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Kevesebb embernek saját lakást!
Árnyékra vetődnek a Kína-kritikusok?
Adjuk magánkézbe a tömegközlekedést?
Hogyan nőhetjük ki az államadósságot?
Hol dől el az államadósság elleni harc?
Trendi lesz a magyar nyugdíjpélda?
