Elsőre talán meredeknek hangzik, a közgazdász szerint ugyanakkor a lépéssel minden érintett jól járna.
Azt gondolnánk elsőre, hogy a vállalati nyereségadót alapvetően a vállalat tulajdonosai, vagyis részvényesei fizetik, ami egyfajta jövedelem-átcsoportosítást jelent a tőkések felől a teljes társadalom felé. Ez ugyanakkor távolról sem igaz, a tőkések ugyanis – lévén pénzügyileg és jogilag ők a legfelkészültebbek – amint lehetőségük adódik, mind a pénzüket, mind pedig az adott vállalat termelését kiviszik egy olyan országba, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. A vállalatokra kirótt nyereségadó tehát végső soron csökkenti a beruházások szintjét, ami kevesebb munkahelyet, kevesebb jövedelmet és lassabb növekedést jelent. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Laurence J. Kotlikoff, a Boston University professzora azzal az elsőre képtelen ötlettel állt elő, hogy mi lenne, ha az USA eltörölné a vállalati nyereségadót. A közgazdász felállított egy modellt, melyben a lehetséges hatásokat vizsgálja, és arra jutott, hogy ha minden egyéb tényező változatlan marad, akkor ez a lépés ugyan rövid távon csökkenti a költségvetés bevételeit, hosszabb távon azonban az adóbevételek kiegyenlítődnek, a társadalom pedig jókora nyereséget realizál.
Egy ilyen lépés hatására ugyanis hirtelen megugrana a tőke a gazdaságban, felpörögnének a beruházások, javulna a munkaerő termelékenysége, emelkedne a reálbér, gyorsulna a gazdasági növekedés, megugrana a fogyasztás, a magasabb bérekből és fogyasztásból eredően pedig emelkedésnek indulnának az adóbevételek is. Ami még világosan látszik, hogy a nyereség nagy részét a fiatal generációk élveznék, és a plusz pénzek nem csak a tőkéseknél csapódnának le, abból bőven jutna a képzett és kevésbé képzett munkavállalóknak is.
Amit még érdemes megemlíteni, hogy a lépés felértékelné a vállalati szektort is, ami a részvénypiac emelkedésével járna. Vagyis végső soron az államnak nem származna közvetlen bevétele a vállalati nyereségadóból, a részvényeket terhelő árfolyamnyereség-adóból már igen.
A nulla százalékos vállalati nyereségadó mágnesként vonzaná a tőkét, ami a teljes gazdaságot felpörgetné. A terv leggyengébb pontja ugyanakkor az, hogy ez a modell csakis akkor működik, ha a többi ország, vagyis a versenytársak változatlan szinten hagyják a vállalati nyereséget terhelő adót. Ez ugyanakkor erősen kétséges, félő ugyanis, hogy kialakulna egy adóverseny, ahol előbb-utóbb mindenki levinné a maga adóját nulla százalék közelébe.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ennyit veszítesz, ha nincs munkád
A minimálbér-vita margójára
Békén kell hagyni a gazdagokat?
Nem kell pánikolni a nyugdíjak miatt
Bátran nyúlnának a jelzálog-hitelekhez a sztárközgazdászok
Ez ám az igazi rezsicsökkentés!