Európában eretnekségnek hangzik, de olyan is van, hogy a jegybank elnökét le lehet váltani abban az esetben, ha nem teljesül a kitűzött inflációs cél.
Az elmúlt években testközelből követhettük végig a korábbi jegybankelnök és a kormány csatározásait – az egyes összecsapásokat most nem elevenítenénk fel -, melynek során pártállástól függetlenül valahol mélyen azt érezhettük, hogy nincs ez így jól. A logika ugyanis azt diktálja, hogy a gazdaságpolitika két ága, vagyis a kormány által irányított fiskális és a jegybank által vezérelt monetáris politika között minél tökéletesebb harmónia legyen. Ez a teljes gazdaság érdeke, ekkor lesz ugyanis a maximális a gazdasági növekedés, a jólét, a jövedelem. De persze azért mindez nem jelenti sem azt, hogy a kormány diktálhat a jegybanknak, és azt sem, hogy a jegybanknak mindent szabad… (Bővebben lásd "Európa, ébresztő! (3)" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON!
KÖVESSEN MINKET A LINKEDINEN!
Ha már a „mindent szabadnál” tartunk: a már említett csatározás során az EKB és az EU több ízben is hangsúlyozta, hogy a jegybanki függetlenséget tiszteletben kell tartani, amely függetlenségért egyébiránt a jegybankárok a világ minden pontján „foggal-körömmel” harcolnak. A függetlenség ugyanakkor indokolatlan, ha nem jár kéz a kézben az elszámoltathatósággal.
Új-Zélandon ugyanis, ahonnan a Magyarország által is követett inflációs célkövetés rendszere származik, a jegybank azon túl, hogy független a kormánytól, elszámoltatható is. Vagyis ha nem sikerül elérni a kitűzött inflációs célokat, akkor a jegybank elnöke kérdőre vonható, sőt végső esetben le is váltható. Ezt az elszámoltathatóságot a jegybankok a legritkább esetben vették át Új-Zélandtól, ami nem is meglepő, nincs ugyanis kellemesebb a felelősség és szankció nélküli függetlenségtől.
Véget nem érő vita kerekedhet a témából, ha hozzátesszük, hogy egy Magyarországhoz hasonló kis és nyitott gazdaságban néha – pontosabban mostanában eléggé sűrűn – előállhat az a helyzet, hogy a jegybankelnök, ha megfeszül se képes elérni a kitűzött inflációs célt. A nyitott gazdaság ugyanis azonnal reagál minden külső sokkra, ha aszály van és felmegy a búza ára, vagy duplájára ugrik az olajár, esetleg elárasztják a piacot az olcsó kínai pólók. Egy ilyen kiszámíthatatlan környezetben képtelenség elérni az inflációs célt, de akkor miért is lenne elszámoltatható a lehetetlen feladatra vállalkozó jegybankelnök?
Ördögi kör ez, aminek egyelőre nem látszik a vége. Egy valami azonban nagy valószínűséggel kijelenthető: ha a felelősséget nem lehet elvárni, akkor a szankció sem indokolt, ekkor viszont a függetlenség eszméje nem több mint tartalom nélküli politikai szólam.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Milliók kés alatt a Gangnam Style miatt
A forintra kell lőni!
Magyarországot is megmentik a fiatalok?
Így segíthetne Magyarországon az MNB
A gyerekkel szúrsz ki, ha szórod a pénzt
Jöhet az üres ingatlanok megadóztatása
Normális munkahely is lehet egy jegybank
2013.05.27. 11:28 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr525364905
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
