Nem az államadósság abszolút szintje a fontos, hanem a tendenciája. Vagyis lehet magas az adósság/GDP-mutató akkor, ha mellé a trend csökkenő.
A válság kitörése óta eltelt immáron bő hat év legnagyobb port kavart közgazdasági tanulmánya minden bizonnyal a Carmen Reinhardt és Kenneth Rogoff Harvard-professzorok által 2010-ben publikált, „Growth in a Time of Debt” című írás volt. Ebben a professzorok azt állították, hogy amint egy gazdaságban az adósság/GDP mutató túljut a 90 százalékos határon, a növekedés drámaian lelassul. Ez az eredmény elsősorban azért volt érdekes, mert az eurózóna adóssága éppen elérte és meghaladta a 90 százalékot, vagyis a tanulmány igazolta az európai megszorításokat. A gond az, hogy előbb a University of Massachusetts kutatói, Herndon, Ash és Pollin mutatták ki, hogy nem minden kerek a Reinhardt-Rogoff tanulmány kapcsán, most pedig egy frissen publikált tanulmányban az IMF kutatói mutatnak rá, hogy a történelmi adatok nem igazolják Reinhardt és Rogoff eredményeit.
Természetesen nem célunk, hogy igazságot tegyünk a világhírű professzorok vitájában, jelen posztban csupán arra vállalkozunk, hogy bemutassuk a legújabb IMF-tanulmány eredményeit. Az eredeti tanulmány itt érhető el.
Az IMF kutatói, Andrea Pescatori, Damiano Sandri és John Simon 1821 és 2012 közötti közel 200 év adatait vizsgálták meg, és arra a kérdésre keresték a választ, hogy vajon létezik-e egy olyan mágikus határvonal az államadósság/GDP-mutató esetében, amelyet átlépve az adott gazdaság növekedése drámaian lelassul. Az eredmény szöges ellentéte annak, mint amit Reinhardt és Rogoff talált, vagyis az IMF kutatói szerint nem létezik egyetlen olyan konkrét adósságszint, amely fölé érve látványosan lassulna a gazdasági növekedés.
Sőt, az IMF kutatói azt is kimutatták, hogy az államadósság/GDP abszolút mértéke szinte semmilyen negatív hatással nincs az adott gazdaság növekedésére akkor, ha az államadósság/GDP trendje csökkenő. Vagyis hiába rúg mondjuk 120 százalékra az adott ország adósság/GDP-mutatója, ha a tendencia csökkenő, akkor az adósság nem rontja a növekedési kilátásokat. A kutatók rámutatnak tehát, hogy nem az adósság abszolút mértéke a fontos, hanem a tendenciája, vagyis sokkal jobb egy 120 százalékos adósság/GDP-mutató, ami csökken, mint mondjuk egy 60 százalékos, ami meredeken növekszik.
Ez a kutatási eredmény igencsak érdekes az eurózóna, sőt Magyarország számára is. Előbbi ugyanis megközelítőleg 90, hazánk pedig 80 százalékos adósság/GDP-mutatóval bír, ami első ránézésre igen magasnak tűnik (a magyar adat különösen régiós összevetésben kiugró), ha ugyanakkor hozzávesszük, hogy mindkét esetben stabil/enyhén csökkenő a tendencia, akkor az IMF-tanulmány alapján reménykedhetünk, hogy a viszonylag magas adósságszint nem töri derékba a gazdasági növekedést. Igaz ez természetesen akkor, ha az IMF kutatóinak eredményei helytállóak…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A nagy nyugdíj-kutyaszorító
Nem lehet minden csődöt elkerülni
Ide kellene felkerülni Magyarországnak
Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam
Így látják mások az egykulcsos adót
A részeges férfi esete az előrejelzéssel
