A feltörekvő országokban az állami beruházások nagyon megérik a pénzüket, a napi szintű kiadások, úgy mint a tanári fizetések vagy a kórházak fenntartása viszont nem.

Mióta az IMF vezető közgazdászai elismerték, hogy az európai megszorításokkal kapcsolatban alaposan elszámolták magukat, a közgazdászok gőzerővel vizsgálják, hogy az állami kiadásnövelésnek vagy épp megszorításoknak milyen hatásuk van az adott országok gazdaságára, vagyis a GDP-jük alakulására. Most egy friss tanulmány keretében kutatók kimutatták, hogy a feltörekvő országokban az állami beruházások – autópálya építés, metróépítés… - nagyon is megérik a pénzüket, a napi szintű kormányzati kiadások – tanári fizetések, kórházak üzemeltetése… - ugyanakkor teljesen kaotikus helyzetet teremtenek. Az eredeti elemzés itt érhető el.


A közgazdászok - Ethan Ilzetzki, Enrique G. Mendoza és Carlos A. Végh - az ún. fiskális multiplikátort vizsgálták különböző országok esetében, vagyis azt próbálták meg számszerűsíteni, hogy például 1 dollárnyi állami kiadásnövelés milyen mértékben növeli a GDP-t. Logikus, hogy ha 1 dollárnál jobban, akkor az az állami kiadás nagyon is megéri, míg ha 1 dollárnál kisebb mértékben, akkor egyre kevésbé éri meg.

Az állami beruházások esetében a kutatók azt találták, hogy a multiplikátor értéke fejlett gazdaságok esetén 1,5, míg feltörekvő piacoknál 1,6, vagyis minden 1 dollárnyi állami kiadásnövelés 1,5 illetve 1,6 dollárral növeli a GDP-t. Ezek a beruházások tehát igencsak megérik a pénzüket, szemben a napi szintű működéshez szükséges kiadásokkal - kórházak, iskolák fenntartása, fizetések -, melyek esetében a mutató értéke a fejlett gazdaságoknál mindössze 0,66, míg a feltörekvő országoknál mínusz (!) 0,63.

Utóbbi érték és a negatív előjel a kutatókat is meglepte, hiszen a multiplikátor negatív értéke azt jelenti, hogy ha az adott feltörekvő ország 1 dollárral emeli mondjuk a tanárok fizetését, az 0,63 dollárral csökkenti a GDP-t. Magyarázatként a szakemberek azt fűzték a furcsa eredményhez, hogy a múltban a feltörekvő országokra jellemző volt az „osztogatás”, vagyis a kormányok kampányszerűen megemelték az állami alkalmazottak fizetését, ami aztán a költségvetés felborulásához majd gazdasági válsághoz vezetett. Így lehetséges, hogy például az állami alkalmazottak fizetésemelése a száraz statisztikai adatok szerin nem növeli, hanem hosszú távon csökkenti a GDP-t.

A kutatók úgy gondolják, hogy miután az elmúlt években a feltörekvő piacok többségénél alacsony szintre estek a kamatlábak, a devizaárfolyamok pedig stabilizálódtak, a multiplikátor mutatók emelkedni fognak (bízzunk benne, hogy néhány év múlva ezekről a feltételezésekről nem derül majd ki, hogy tévedésen alapultak). Vagyis, az állami kiadásoknak egyre nagyobb pozitív hatása lehet a gazdaságokra – elsősorban az állami beruházások esetében -, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ész nélkül lehet szórni a pénzt, hanem azt, hogy okosan megválasztott és gondosan kivitelezett állami beruházásokkal a soron következő években igencsak fel lehet majd pörgetni ezeket a gazdaságokat.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Még mindig a szüleiddel laksz?

Óvakodj a saját lakástól!

Elég volt a nagyvállalatok uralmából!

Adóemelés, megszorítás? - Ezt alaposan benéztük

Nem hinnénk, hogy ezek a világ legdrágább városai

Rábíznánk-e a pénzünket egy polipra?