A fő kérdés ma már nem is a görög kilépés vagy a spanyol bankszektor jövője, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán euró.
Az első számú gond ugyanis ma az Európában - ebben többnyire egyetértenek a szakemberek -, hogy nem működhet monetáris unió fiskális és politikai unió nélkül. A jelenlegi formájában az eurózóna nem fenntartható, ez világos, az erősödő pénzpiaci nyomás pedig hamarosan ki fogja kényszeríteni a változást. (Bővebben lásd "Európa: evolúció vagy széthullás?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A kérdés az, hogy ez a változás előre mutató lesz-e, azaz a mélyebb európai integráció felé halad, vagy visszafelé mutató lesz, azaz az egyéni országérdekek mentén a széthúzás és szétesés felé terelődik a monetáris unió.
A gyakorlatilag sikertelen válságkezelő EU-csúcsok rámutatnak a politikai unió, az adósságválság terjedése a fiskális unió, a Spanyolországból kiinduló bankválság pedig egy bankunió szükségességére.
Köztes út nincs, az igazi próbatétel pedig az, hogy - mint arra Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója rámutat - a jelentős változásokat Európának nem békeidőben, hanem egy gazdasági és politikai válságokkal terhes időszakban kell megtennie. Most már világosan látszik, hogy az eurózóna megalkotói „félmunkát végeztek”, ez azonban a békés növekedés időszakában nem, csak most a válság kitörésével vált egyértelművé.
A krízis előtti években jóval könnyebb lett volna levezényelni az integrációt, ez a hajó ugyanakkor elment, és félő, hogy a válságos időszak a széthúzást, és nem az összetartást erősíti Európában. Ahogy a szakember fogalmaz: Európa válaszúthoz érkezett, a jelenlegi válságra pedig egy nap talán úgy emlékszünk vissza, mint az eurózóna történetéről írt első fejezet végére…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A közös költség mint adó
Munkát minden áron!
Soros György és a görög összeomlás
Ezért félnek a németek a görögöktől
A nagy magyar bizonytalanság
Rohannak a görögök a pénzük után