Soros György elmélete szerint az európai politikusoknak tenniük kell valamit a görög lavina megállítása érdekében, máskülönben az események katasztrofálisak lehetnek.
A görög választások utáni két hétben a pénzpiacok pánik-üzemmódba kapcsoltak, és szinte minden nap estek. Az „eladás” gombra tenyerelő befektetők logikája érthető: ha a görögök megválasztják az euróellenes pártot, amely ígéretéhez híven megtagadja az EU/IMF-vállalások teljesítését, akkor Görögország csődbe megy, kiszorul az eurózónából, amely ezzel végzetes sebet kap, és végül darabokra hullik.
Ha pedig így lesz, akkor a pénzpiacokon egy Lehman-összeomlás utáni eladási hullám söpör majd végig, és kő kövön nem marad. De ha így lesz, akkor érdemes már most eladni, amíg viszonylagos a szélcsend. Eladni a spanyol, az olasz állampapírokat, részvényeket, mindent. (A görög válság kapcsán bővebben lásd cikkeinket a jobb oldali hasábban)
Viszont ha a befektetők eladnak, számítva az összeomlásra, akkor épp ezekkel az eladásokkal taszítják a mélybe például az olasz és spanyol államkötvényeket, előidézve egy még súlyosabb pánikhangulatot, jóval azelőtt, hogy a görögök egyáltalán megtartanák a június 17-re kiírt választásokat…
Soros György reflexivitás-elmélete pont az elmúlt két hét eseményeire ad magyarázatot, hangsúlyozva, hogy a pénzpiacokon bizonyos esetekben olyan önerősítő folyamatok indulnak el, melyek már nem csak a piaci árakra vannak hatással, de a mögöttük lévő folyamatokra is.
Mi több, előfordul az is, hogy a pénzpiacok alapvetően tévednek - például az, hogy az eurózónának feltétlenül szét kell esnie, egy tévedés -, de az önerősítő folyamatoknak köszönhetően a tévedés cégül mégis valóra válik. A görög pénzügyi lavina pont egy ilyen folyamat, amely magától biztosan nem áll meg, csak egyre nagyobb károkat okoz.
„Szabályozó hatóságok nélkül a pénzpiacok szükségszerűen összeomlanának, de mivel folyamatos a külső kontroll, ez csak ritkán következik be. Noha a hatóságok bizonyos időszakokban lomhának tűnnek, vészhelyzetben azonnal éberré válnak.” – írja Soros „A 2008-as összeomlás és következményei” című könyvében.
A politikusok tehát úgy működnek, hogy ha a pénzpiacok rákényszerítik őket, akkor megteszik a szükséges lépéseket. A magyar gazdaságpolitikát például a 320-as euró kényszerítette rá az IMF-tárgyalásra, míg az EKB a szakadó spanyol és olasz hozamok láttán adta be a derekát és hirdette meg az 1000 milliárd eurós hitelprogramját. Kérdés, hogy Európa vezetői az összeomló görögöket látva mikor és mennyiben hajlandóak változtatni az eddigi gazdaságpolitikán…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ezért félnek a németek a görögöktől
A nagy magyar bizonytalanság
Rohannak a görögök a pénzük után
Kitaposott úton mehetnek a vesztükbe a görögök
A görög összeomlás 140 karakterben
Itt talán szerencsénk volt
