Pénzügyi Szemle Online Blog

A blogot a penzugyiszemle.hu szerkesztői írják. A portálon cikkeink, tanulmányaink teljes terjedelemben megtalálhatók, és teret adunk a szakmai vitának is. Ingyenes regisztráció itt.

Kövessen minket a Linkedin-en!

A Pénzügyi Szemle online hírei

    • Japán és a folyamatos monetáris lazítás
      Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy további hosszú évekig fenntartsa a laza monetáris politikáját, hisz óvakodnia kell az inflációtól. De mi a helyzet azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamataiból eredően folyamatos a deflációs nyomás?

    • Az újraelosztás lehet a megoldás a gazdasági problémákra
      Ha van stabil gazdasági növekedés, akkor a felmerülő problémákra megvan a megoldás: maga a növekedés. Hiába jön tehát egy válság, egy fenntarthatatlan adósság, a problémákat megoldja a stabil növekedés. De mi a helyzet akkor, ha ez a stabilitás elvész?

    • Szükség van az 500 eurósokra az eurózónában
      Az 500 eurósok legnagyobb használója az alvilág, az EKB korábbi igazgatója mégis úgy látja, hogy a bankjegyekre szükség van, mégpedig biztonsági okokból. Az eurózónát ugyanis egyszer már megmentették az 500 eurós bankók.

    • Nyugdíjak: egyre fontosabb az előtakarékosság
      Az Egyesült Államok társadalma elöregedőben van, csakúgy, mint számos más fejlett országban. Ebben a környezetben az állami nyugdíjak vásárlóértéke egészen biztosan csökkenni fog, ami különösen az alsó jövedelmi harmadban okozhat nehézségeket.

    • Ronald Coase - itt és most
      Ronald Coase szerint a közgazdászokra az igazán érdekes kérdések az intézmények - vagyis a társas játékszabályok - középső szintjén várnak. Súlyos tévedés, pontosabban tudatlanság azt hinni, hogy a piacgazdaság intézményei triviálisak, és elintézhetők az olyan sommás állításokkal, mint hogy „magántulajdonra és szerződéses szabadságra van szükség".

    • Amerikai állampapírokat vásárolhatna az EKB
      Az eurózónában komoly problémát okoz a rendkívül alacsony infláció és a lassú gazdasági növekedés. Ha az Európai Központi Bank amerikai állampapírokat vásárolna, azzal egyszerre oldhatná meg a gondokat, úgy, hogy az uniós szabályok sem sérülnének.

    • Rossz célpontra lőttek a görög megszorításokkal
      Miközben Írországban és Portugáliában remekül halad a válság utáni felépülés, Görögország továbbra sem képes a tartós növekedésre. Pedig a megszorítások rendbe tették a költségvetést és a folyó fizetési mérleget is.

Minden napra egy tanulmány

A blog küldetésének tekinti a magyar közgazdasági és pénzügyi kultúra emelését, a gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődők látókörének szélesítését. Ennek részeként minden nap egy-egy, jellemzően külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt, elemzést, szakcikket ajánlunk az olvasók figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tapasztalatok segítik a magyarországi kihívások és problémák jobb megértését, az ezekről való színvonalas vitákat és a megfelelő válaszok megtalálását is. A bejegyzések a szerzők, illetve a Pénzügyi Szemle Online szerkesztőinek véleményét tükrözik. A kommenteket moderáljuk, melynek során az általános moderálási elveket követjük.

Akik figyelnek ránk

ecohu_logo.jpg

hirf.jpg

Adjuk el azt is, ami nem mozdítható?

2014.01.14. 08:31 Pénzügyi Szemle

A privatizáció egy új korszaka következhet, melynek során az államok nem vállalatokat, hanem ingatlanokat, vagyis épületeket és földet dobhatnak piacra.

Ön mit tenne, ha nyakig ülne az adósságban, és még meglenne a családi ezüst, amit ráadásul nem is használ? Eladná, lélegzethez jutva ezzel, avagy ragaszkodna az értékeihez? Ezzel a kérdéssel indítják felvetésüket a The Economist publicistái, akik szerint a fejlett gazdaságokban érdemes lenne elgondolkodni egy újabb kör privatizáción. Az államok elképesztő méretű vagyonon ülnek - vállalatok, ingatlanok, termőföld -, aminek ha csak egy részét áruba bocsátanák, akkor véget lehetne vetni az adósságválságnak. Az eredeti elemzés itt érhető el.

posztba_nagy_18.jpg

Globálisan az államok mintegy 2000 milliárd dollár értékben birtokolnak vállalatokat – további 2000 milliárd a kisebbségi részesedések értéke -, és nem kevesebb, mint 35 000 milliárd dollár értékben ingatlanokat, vagyis épületeket, erdőket, termőföldet. Mindent természetesen nem lehet eladni, a Louvre, a Parthenon vagy a Yellowstone National Park áruba bocsátása például meglehetősen érdekes lenne, a vagyon egy igen jelentős része ugyanakkor piacképes.

Az OECD becslése szerint globálisan mintegy 9000 milliárd dollár értékben lehetne privatizálni vállalatokat, épületeket és termőföldet, ami a teljes államadósság mintegy 20 százalékára rúg. A privatizációval javulna a gazdaságok hatékonysága, megugranának a beruházások, a munkahelyteremtés, amint a magántőke átveszi az irányítást, emellett csökkenne az adósság és javulnának a hitelképességek.

Mi szól a privatizáció ellen? Először is a korrupció, sajnos igen gyakran megesik ugyanis, hogy az állam jóval áron alul – ne adj’ Isten bennfenteseknek – értékesíti a vagyont. Emellett a jól menedzselt állami vagyon – itt a kérdés az, hogy erre képes-e az adott állam – igen tisztes bevételt hozhat, Norvégiában például a főleg energiaszektorban tevékenykedő állami vállaltok adják a költségvetés negyedét. Ilyen pozitív példa ugyanakkor nem sok van…

A The Economist mindenesetre úgy véli, hogy a mérleg a privatizáció felé billen, vagyis az államoknak érdemes értékesíteniük a piacképes állami vagyont, legyen az ingatlan, vállalat vagy éppen termőföld. Olaszország, melynek államadóssága mintegy 2500 milliárd dollárra rúg, közel 2000 milliárd dolláros állami vagyont birtokol, vagyis bőven van tere a privatizációnak és az adósság csökkentésének.

Függetlenül attól, hogy az ötlet szinte azonnal összeesküvés elméleteket szül – valakik azért idézték elő mesterségesen az adósságválságot, hogy rátegyék a kezüket az államok vagyonára… -, a The Economist szerint hamarosan elérkezünk a privatizáció egy új hullámához, amikor az államok elsősorban nem vállalatokat, hanem ingatlanokat, vagyis épületeket és földet dobnak majd piacra. A történet úgy kerek, hogy hangsúlyozzuk: Magyarország épp nem ebbe a vizionált irányba tart. 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ennyit veszítesz, ha nincs munkád

A minimálbér-vita margójára

Békén kell hagyni a gazdagokat?

Nem kell pánikolni a nyugdíjak miatt

Bátran nyúlnának a jelzálog-hitelekhez a sztárközgazdászok

Ez ám az igazi rezsicsökkentés!

A bejegyzés trackback címe:

https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr735756136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Melampo 2014.01.14. 11:38:43

Az ötlet jó! Így az államok elcserélhetnék a valós használati értékkel bíró még a tulajdonukban lévő javakat fedezetlen, értéktelen papírokra amelyekkel törleszthetnék az előzőleg hitelbe kapott fedezetlen, értéktelen papírok által létrehozott adósságot. Briliáns.
melampo.blog.hu/2013/03/13/_ceterum_censeo_carthaginem_esse_delendam

Félkifli 2014.01.14. 12:16:18

..és ezt most találták ki,
vagy már ez volt az eredeti cél?..
(ld. gazdasági összeesküvés-elméletek címszó alatt)

Asidotus 2014.01.14. 13:00:09

Látszatmegoldás.
Az államok hiányt hoznak létre, amit most ezzel a privatizációval orvosolnának, az csak most jelentene megoldást. Konzerválna egy rossz működési mechanizmust, minden menne tovább, és amikor legközelebb majd megint ekkora hiány lesz, akkor mi következik?

bankvezér 2014.01.14. 14:04:42

Egyes államok azért adósítottak el más államokat, hogy azután rátegyék kezüket az adós államok alapvető vagyonára, - a földre. Eddig azonban az adós államok keményen ellenálltak a teljes kifosztásnak, mely a létüket alapjában veszélyezteti.
Most a The Economist publicistái, (valójában felbérelt gengszterek) arra buzdítanak, hogy az adós államok ne ellenkezzenek, menjenek a hívó szóra be a vágóhídra.

tavaszihóvirág 2014.01.14. 18:28:32

Megoldódna az adósságválság, és aztán 20-30-50 év múlva újratermelődne, ha a folyamatok nem változnának.

A pénzügyi folyamatok újragondolása nélkül a probléma gyökere megmarad.

Silvio Gesell könyvét ajánlom olvasásra, és a kamatmentes pénzről szóló elméleteket. Svájcban megvalósították a 30-a években, és kiválóan működött.

Ne feledjétek, ha Szent József anno 1 aranyat kamatra betétbe tett volna, akkor ma annyi aranyat kellene neki fizetni, amennyi nincs a földön.

Jó példa még az a német (vagy dán?) kisváros, ahol nemrég találtak egy 300 éves le nem járt adóslevelet, ha jól emlékszem Berlinnel szemben. Berlin totálisan csődbe ment volna, mert képtelen lett volna kifizetni.

Ez a mai pü-i rendszerünk rákfenéje, csak pici időtávon kis összegeknél nem vesszük észre, hogy ez mennyire rossz. A kamat gerjeszti az adósságot, méghozzá exponenciálisan.

nyuggernyúzó 2014.01.21. 07:02:06

Az alapprobléma, a demográfia és a demokrácia. Egyre nő a herék aránya (a nyugger is ide tartozik) a népességen belül és ezeknek is szavazójoguk van. Demokratikusan rabolják el az akltívak pénzét, de ez se elég nekik, még hitel is kell a herejóléthez. Ez a jóléti demokratikus társadalom ugyanúgy halálra ítélt, mint a szocializmus.
süti beállítások módosítása