A munkanélküli segély ugyan sokba kerül az adófizetőknek, nélküle ugyanakkor rövid távon még jobban visszaesne a gazdaság, és nehezebb lenne munkát találni.
Túl nagylelkűek a munkanélküli segélyek? Ha nem lenne segély, akkor hamarabb munkába állnának az állástalanok? Mekkora a munkanélküli segély optimális szintje, és mennyi ideig járjon? Az adott hatásokat és következményeket a közgazdászok pontosan kiszámolták, a kérdésekre adott válaszok azonban elsősorban attól függnek, hogy milyen az adott társadalom szociális érzékenysége. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Következzen néhány tény a munkanélküli segélyről és annak hatásairól:
- A munkanélküli segély két fronton is költséget jelent az adófizetőknek. A közvetlen hatás egyértelmű, minden kifizetett forint vagy dollár az adófizetők pénzéből jön, közvetett költségként viszont adódik, hogy a munkanélküli segélyben részesülő „ellustul”, és amíg csak lehet, kihasználja a segély adta nyugalmat, ami alacsonyabb foglalkoztatáshoz és gazdasági növekedéshez vezet.
- Az Egyesült Államokban kimutatták, hogy a munkanélküli segély időtartamának 13 héttel történő növelése egy héttel elnyújtja a munkanélküliség átlagos idejét, vagyis ekkora az „ellustulás” hatása az USA-ban.
- Az „ellustulás” csak akkor jelentkezik, ha a munkanélküli segély időtartamát hosszabbítják, ha felemelik a mértékét, akkor jóval kevésbé.
- A munkanélküli segélyben részesülők fogyasztási kiadása átlagosan 6 százalékkal esik vissza, amely visszaesés jóval nagyobb, 22 százalék lenne, ha egyáltalán nem lenne munkanélküli segély.
- Az ellustulásnak van egy pozitív hozadéka is – már ha ez egyáltalán pozitív -, ha a munkanélküliek kisebb intenzitással keresnek munkát, akkor azok, akik a segély helyett inkább dolgoznának, könnyebben találnak munkát. A segély tehát csökkenti a munkaerőpiaci versenyt.
- Az Egyesült Államokban a munkanélküli segély jogosultsági időszakának 26 hétről 99 hétre történő kiterjesztése mintegy 0,5 százalékponttal emelte a munkanélküliség szintjét.
A kutatások tehát világosan kimutatják, hogy a nagylelkű munkanélküli segély növeli a munkanélküliséget, és csökkenti az álláskeresés intenzitását, ami a dolgozó társadalomnak plusz pénzbe kerül, azoknak ugyanakkor, akik munkanélküliként valóban állást keresnek, kapóra jön. Emellett az is kimutatható, hogy a segély segít kisimítani a fogyasztást, ami rövid távon támaszt ad a gazdaságnak.
A segély ezek alapján valóban egyfajta biztosításként fogható fel, ami a dolgozó adófizetőknek válságok alatt többe, békeévekben kevesebbe kerül. A segélynek és a jogosultság időszakának tehát nincs optimális szintje, hogy ki mennyit és meddig ad, az attól függ, hogy milyen az adott társadalom szociális érzékenysége és milyen vastag az állam pénztárcája.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Megfojtja magát Európa
Devizahitelek: miben hibáztak biztosan a bankok?
Furcsa világot teremtett a válság
Az évszázados dunai árvíz csak a kezdet?
Újabb generáció lehet a devizahitelek foglya
Mi a baj az IMF-es vagyonadóval?
