Az államok ahelyett, hogy a zöldenergiát támogatnák, két kézzel öntik a pénzt a fosszilis energiaiparba. Kit érdekel itt a környezetvédelem?

Sorozatban dőlnek a meleg- és hidegrekordok, évszázados áradás a Dunán, aszály és özönvízszerű esőzések, április eleji hóesés, hogy csak néhány időjárási szélsőséget említsünk a közelmúltból. Eközben látványosan alábbhagytak a környezetvédelmi és zöld energia projektek, sőt, az amerikai palaolaj és palagáz boommal egyre inkább helyzetbe kerülnek a fosszilis energiahordozók. Mi az erősebb, a biznisz, vagy a környezetvédelem? Az eredeti elemzés itt olvasható.

Kevin Watkins, közgazdász kutató szerint egyértelmű, hogy a biznisz áll nyerésre. A válság miatt kell a munkahely, kell a beruházás, a pörgő gazdaság, nem meglepő tehát, ha az államok nem hogy csökkentenék, de egyenesen növelik a fosszilis energiahordozók támogatását. 2011-ben globálisan az államok összesen 523 milliárd dollárral támogatták a fosszilis energiaipart, kezdve a német szénerőművektől, a brit olajkutatáson át egészen az amerikai palagázig. Ma már minden egy dollárra, ami a zöldenergia támogatására megy, hat, fosszilis energiát támogató dollár jut világszerte, nem csoda, hogy például a briteknél a zöldenergia beruházások tavaly négyéves mélypontra zuhantak.

Jobb biznisz, több GDP-t és munkahelyet termel, logikus, hogy a válsággal küzdő államok ezt támogatják. Eközben a szén-dioxid kvóták piaca a jelentős túlkínálat miatt összeomlott, és gyakorlatilag hasztalan, a károsanyag kibocsátás üteme pedig arra enged következtetni, hogy az emberiség a teljes 21. századra szánt károsanyag kibocsátást már 2030-ra elérheti. A válság előtt tett hangzatos ígéretek, miszerint 2020-ra vagy 50-re majd ennyivel és annyival csökken a károsanyag kibocsátás, már senkit sem érdekelnek.

Kevin Watkins szerint a közeljövő csúcstalálkozóin – Varsó, majd Párizs – szükség lesz egy új egyezményre a G-20 országok között, melynek keretében előbb fel kell függeszteni a fosszilis energiahordozók támogatását, majd bővíteni kell és hangsúlyosabbá tenni a zöldenergia programokat. A környezetvédelmet, ami egy hosszú távú törekvés, elé kell helyezni a rövid távú gazdasági és profitérdekeknek, a kitűzött célok csakis így valósíthatók meg. Hogy ez valóban sikerül-e, és a politikusok szembe mennek-e egy sok ezer milliárd dolláros iparággal, azzal természetesen erősen kérdéses. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem.

Földünk klímája egy rendkívül törékeny egyensúlyon alapul. Természetesen lehet mondani, hogy a bolygó több mint négymilliárd éves történetében csupán az idő 10 százalékában voltak jégsapkák, és a néhány fokos felmelegedések vagy lehűlések földtörténeti léptékkel mérve semmit sem jelentenek, ez ugyanakkor sovány vigasz lehet akkor, ha emiatt a néhány fok miatt szélsőségesé válik az időjárás, aszályokkal, árvizekkel és fagyokkal, éhezéssel, természeti károkkal és robbanó élelmiszerárakkal.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Újabb generáció lehet a devizahitelek foglya

Mi legyen Európával?

Mi a baj az IMF-es vagyonadóval?

Alapjövedelmet mindenkinek!

Az erősödő euró végezheti ki az eurózónát?

Sikeres is lehetne a magyar euró