Ahelyett, hogy valami igazán hasznossal foglalkoznának, a legbriliánsabb elmék gyakran választják a pénzügyi zsonglőröknek szánt pályát, komoly veszteséget okozva ezzel a teljes társadalomnak.
Az Egyesült Államokban a gazdasági válság előtti években az ország legokosabb diákjainak egy igen jelentős része a pénzügyi szektorban kívánt elhelyezkedni: a Harvardon diplomázó fiatalok mintegy 25 százaléka kezdte meg karrierjét valamely pénzügyi vállalatnál, miközben a Yale esetében 24 százalék, a Princeton esetében pedig 46 százalék volt ez az arány. Lehetséges, hogy az amerikai nemzet legokosabb fiataljai nem arra használják a tehetségüket, hogy építsék az országot, hanem épp ellenkezőleg, arra, hogy rombolják? – teszi fel a kérdést Robert J. Shiller, a Yale University professzora. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Robert J. Shiller a beszédes statisztikai adatok mellett rámutat, hogy bár a pénzügy iránti érdeklődés a válság miatt némileg visszaesett, a tendenciákban alapvető változás nem történt. Emellett az is jellemző, hogy a klasszikus banki tevékenységek kárára egyre inkább emelkedik az „egyéb pénzügyi szolgáltatások” közé sorolt állások aránya, vagyis egyre több a hivatásos spekuláns, hedge fund menedzser és tréder.
A professzor szerint fontos, hogy szétválasszuk a pénzügyi szektort, és megkülönböztessük a hasznot hajtó bankárokat a haszontalan, sőt esetenként káros bankároktól. A klasszikus bankár ugyanis, aki betétet gyűjt, hitelezi a gazdaság szereplőit, biztosítja a vállalatok forrásszerzését - és teszi ezt elfogadható jutalék mellett -, hasznosnak tekinthető, szemben a „játékossal”, akinek munkája az, hogy virtuális pénzekkel zsonglőrködik, és többnyire a szerencsében bízva igyekszik bankot robbantani.
A gond az, hogy egyre inkább vonzók a „játékos” típusú pénzügyi állások, ami ahelyett hogy hasznos lenne a társadalom számára, egyenesen haszontalan, sőt az esetek egy jelentős részében még káros is. Ha pedig a föntebb említett statisztikáknak megfelelően a társadalom legragyogóbb elméi a pénzügyi „játékosoknak” szánt úton igyekeznek boldogulni, az nem jelent mást, mint hogy a társadalom elveszíti legértékesebb munkavállalóit.
A társdalom tehát a pénzügyi szektor evolúciója nyomán jelentős veszteségeket szenved el - képzeljük csak el, mi lenne, ha ezek az okos fiatalok valamely termelő szektorban igazán hasznos állást töltenének be -, a gazdaságpolitika mégsem tehet sokat a folyamat megfordítása érdekében. Szabályozni természetesen lehet a pénzügyi szektort, és kell is, ahol azonban sok pénz van, ott a szabályok előbb-utóbb enyhülnek, és minden kezdődik elölről…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Újra ketyeg a görög bomba
Így csökkenthető a spekuláció - az IMF szerint
Megöli a beteget a brüsszeli recept?
Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez
Menjünk minél később nyugdíjba!
Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?