Ha a részvény- és ingatlanárak felmennek, akkor az emberek gazdagabbnak érzik magukat, így többet fogyasztanak, ami kihúzza a gazdaságot a gödörből. Legalábbis elméletileg.
Miután az elmúlt évek tapasztalatai alapján világosan látszik, hogy a Fed eszközvásárlási programja és a nulla százalékra levitt rövid kamatszint sem a beruházásra, se a fogyasztásra, sem pedig a munkanélküliség alakulására nem képes számottevő pozitív hatást kifejteni, kijelenthető, hogy a jegybank egyedül a vagyonhatáson (wealth effect) keresztül érhet el bármiféle gazdaságélénkítést. Ezzel ugyanakkor az a baj, hogy a vagyonosoknak, azaz a gazdagoknak kedvez, az átlag ember keveset érzékel belőle, vagyis úgy tűnik, hogy a Fed azoknak a zsebét tömi pénzzel, akiknek a legkisebb szükségük van erre – véli Stephen S. Roach, a Yale University professzora. Az eredeti elemzés itt érhető el.
De mi is az a vagyonhatás? Ennek lényege az, hogy ha az ember vagyonosabbnak érzi magát, vagyis a lakóingatlana, esetleg egyéb ingatlanvagyona, a részvényportfóliója vagy bármely más befektetése felértékelődik, akkor gazdagabbnak érzi magát, aminek következtében könnyebben növeli fogyasztási kiadásait is. Ezzel szemben, ha a részvény- és ingatlanárak leesnek, akkor az emberek óvatossá válnak, visszafogják fogyasztásukat, és igyekeznek takarékoskodni a nehezebb időkre.
Tehát ha a Fed a nulla kamatokkal és a pénzpumpával eléri, hogy a részvény- és ingatlanárak felmenjenek, attól azt várja, hogy az emberek vagyona növekszik, akik érezve a gazdagságot egyre többet költenek. A fogyasztás megugrik, a gazdaság fellendül, a munkahelyek szaporodnak, a beruházások felpörögnek. Legalábbis elméletileg.
A gond ezzel csak az, hogy - kutatások bizonyítják – a vagyonhatásnak csak töredéke, mintegy 3-5 százaléka csapódik le valójában a magasabb fogyasztásban. A másik gond az, hogy a nulla kamatokkal a jegybank veszteséget okoz a megtakarítóknak, vagyis a bankbetét- és kötvénytulajdonosoknak. A harmadik probléma pedig az, hogy a Fed ezzel a politikával a vagyonosoknak kedvez, amiből a társadalom java része szinte semmit sem érez.
Stephen S. Roach szerint nem véletlen, hogy az elmúlt években felszínre kerültek az Egyesült Államok jövedelmi különbségeivel kapcsolatos aggodalmak, miután mind a költségvetési, mind a monetáris politika erősítette ezeket a különbségeket. Szeptemberben, amikor a Fed elhalasztotta a pénzpumpa lassítását, a tőkepiacok fellélegeztek és emelkedésnek indultak, a szomorú tény azonban az, hogy az amerikai átlag polgárnak ez szinte semmilyen pluszt nem hozott. Ez a fajta válságkezelés csupán a társadalom egy szűk elit rétegének kedvez, pont azoknak, akik a legkevésbé szorulnak segítségre és támogatásra.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Újra ketyeg a görög bomba
Így csökkenthető a spekuláció - az IMF szerint
Megöli a beteget a brüsszeli recept?
Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez
Menjünk minél később nyugdíjba!
Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?
