A magas államadósság kimutathatóan csökkenti az adott ország növekedési kilátásait, mégsem feltétlenül kifizetődő az adósság minden áron történő lefaragása. Az adósságnak is van optimális szintje, ami most magasabb, mint a válság előtt és mint amit Brüsszel előír.
Az államadósságok korát éljük, melynek jellemzője, hogy az európai országok egy jelentős részében komoly fejtörést okoz a költségvetési hiányok lefaragása, az államadósságok fenntartható pályára terelése, továbbá a közpénzügyek rendbe tételének gazdasági növekedést lassító hatása. De vajon milyen mértékben lassítja a GDP növekedési ütemét az államadósság növekedése? Az eredeti elemzés itt érhető el.
Szabó Zsolt, a Magyar Fejlesztési Bank főmunkatársának tanulmánya arra világít rá, hogy nagyon is húsba vágók a magas államadósság negatív hatásai, az EU27 országainak legfrissebb adatai lapaján ugyanis kimutatható, hogy a GDP-arányos államadósság ráta egy százalékpontos emelkedése átlagosan mintegy 0,027 százalékponttal veti vissza a gazdasági növekedés ütemét.
Ez a 0,027 százalékpont nem is olyan vészes így első ránézésre – gondolhatnánk -, a kutató azonban rögtön hozzáteszi, hogy a 2004-ben vagy azt követően csatlakozott országok esetében – mint amilyen Magyarország – ez az összefüggés már 0,041 százalékpontot mutat. Vagyis, egy „új” EU-tag esetében az államadósság 10 százalékpontos emelkedése már 0,41 százalékponttal csökkenti a gazdasági növekedés ütemét, évi 0,41 százalékpontos GDP-kiesés pedig hosszabb távon már igencsak fájdalmas veszteség.
Az adatokból világosan látszik, hogy ha egy ország jóval magasabb – akár 20-30 százalékponttal magasabb – államadósságot görget maga előtt, mint a versenytársai, akkor igen komoly hátránnyal kell számolnia a növekedési lehetőségek terén. Ennek az eredménynek a fényében – úgy tűnik elsőre - a gazdaságpolitika egyik legfőbb feladata az kellene hogy legyen, hogy minél gyorsabban lefaragja az államadósságot.
De hogy ne legyen ennyire egyszerű az összefüggés, az MFB kutatója hozzáteszi, hogy az államadósságnak van egy optimális szintje, amely leginkább kedvez a magas szintű gazdasági fejlettség elérésének. Ez az érték pedig ma valahol a GDP 86 százaléka körül lehet a vizsgált országokban, vagyis ezen szint alatt a tervezett megszorítások többet ártanak a gazdaságnak, mint amennyit az alacsonyabb adósságon keresztül használnak. A kutatás az oktatást hozza példának, melynek kapcsán úgy tűnik, hogy ha a gazdaságpolitika az oktatáson spórol, azzal többet árt, mint használ.
Általánosságban igaz tehát, hogy a magas államadósság árt a növekedési kilátásoknak, semmiképp sem szabad ugyanakkor „ész nélkül” megszorítani és adósságot csökkenteni. Azok az országok például, akik minden áron igyekeznek betartani a bűvös 60 százalékos brüsszeli határt, szinte biztosan súlyos növekedési áldozatokkal szembesülnek. Az adósságok lefaragása lehet cél, de semmiképpen sem minden áron.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez
Menjünk minél később nyugdíjba!
Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?
Ahol minden fiatalnak van munkája
Így válhatsz szegényből gazdaggá
Ezért kell megszabadulni a frankhitelektől