Hogyan végződhet egy történet, melynek főszereplői túlméretezett állami ingatlanfejlesztő cégek, kiköltekező bankok és egy sor eladhatatlan ingatlan?
A nyugati világ éveken keresztül irigykedve figyelte a kínai gazdaság töretlen erősödését, az évi 10 százalékos gazdasági növekedést, a vastag többletet felmutató külkereskedelmet, és a semmiből gomba módra kinövő felhőkarcolókat. A megállíthatatlan(nak tűnő) növekedés mögötti üzleti stratégia rém egyszerű: az állam hatalmas területeken vásárol, vagy rosszabb esetben államosít földeket, ezeket értékesíti többségében ugyancsak állami vagy önkormányzati tulajdonú fejlesztési vállalatoknak, akik lakóházakat, felhőkarcolókat, utakat és üzleteket építenek, ahová sorra költöznek be a vidéki Kína polgárai. A gond csak az, hogy ez az üzleti modell a bukás szélére került. A részletes elemzés itt érhető el.
Több ponton is megremegett az elmúlt években stabilnak tűnő építmény. Először is a fejlesztésekhez elképesztő mértékben kellett eladósodnia az államnak és a fejlesztő cégeknek, és végső soron a lakásokat megvásárló magánszemélyeknek is. A kínai gazdaság teljes hitelállománya – állam, vállalati szektor és háztartások – a 2008-ban mért 130 százalékról mára a GDP 200 százaléka fölé szökött, ami ilyen rövid idő alatt példátlan hitelbuboréknak számít.
Az eladósodás több nagyváros önkormányzatát és fejlesztőcéget a szakadék szélére sodort - az önkormányzatok elvileg nem adósodhatnak el Kínában, ezt az akadályt azonban önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanfejlesztő cégek alapításával remekül át lehet hidalni -, amely pénzügyi kutyaszorítóból még ki tudnának keveredni, ha jó áron értékesíthetnék a felépített lakásokat és üzleteket. A második csapás azonban itt érkezett és érkezik: a lakások nem fogynak, a vásárlók elmaradnak, az üzlethelyiségek üresek, így a jelentős adósságot cipelő ingatlanfejlesztő cégek bevétel nélkül maradnak.
És hogy miként végződhet egy történet, melyben nyakig eladósodott ingatlanfejlesztő cégek, bankok és eladhatatlan ingatlanok szerepelnek? A válaszért sem időben, sem térben nem kell messzire mennünk: egy jókora pénzügyi és reálgazdasági összeomlással, csakúgy, mint az Egyesült Államokban vagy az eurózóna rosszabb sorsú országaiban.
És ha valóban ez a jövőkép realizálódik Kínában, akkor egy fontos kérdés marad még: a kínai állam az elképesztő méretű pénzügyi tartalékaival vajon képes lesz-e mentőövet dobni a bajba jutott ingatlanfejlesztőknek és bankoknak, és vajon elkerülheti-e a nyugati világot romba döntő pénzügyi és gazdasági válságot? Hacsak valami csoda nem történik Kínában, akkor egyre valószínűbb, hogy ezekre a kérdésekre sokkal hamarabb választ kaphatunk, mint gondolnánk…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Hamarosan fellélegezhetnek a fiatal munkanélküliek?
Itt várható a következő összeomlás
Készüljünk a tartósan gyengébb forintra?
Magaddal szúrsz ki, ha magasabb minimálbért követelsz?
Legyen rövidebb a nyári szünet?
Segítsen az állam, ha nincs saját lakásod?
