Miért van az, hogy az elmúlt bő 200 évben az USA-ban 16 rendszerszintű bankválság pusztított, míg Kanadában ezen idő alatt egy sem?
Az Egyesült Államok 1790 és 2013 között összesen 16 átfogó bankválsággal volt kénytelen megbirkózni, miközben a kanadai bankrendszer még az 1929-33-as gazdasági összeomlás alatt is stabil maradt. Ezt nem lehet a szerencsére fogni - Kanadán kívül Málta, Szingapúr, Hongkong, Új-Zéland és Ausztrália bankrendszerét kerülték el eddig a rendszerszintű válságok -, a kanadaiak valamit sokkal jobban tudnak, mint az USA, és mint a fejlett és feltörekvő világ nagy része. (Bővebben lásd "Miért omlanak össze a bankrendszerek?" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 
Charles Calomiris, a Columbia University professzora tanulmányában rámutat, hogy a kanadai bankrendszer stabilitása tulajdonképpen a franciáknak köszönhető. A brit gyarmatosítók ugyanis olyannyira tartottak a többségében francia gyökerekkel rendelkező kanadaiaktól, hogy a politikai és pénzügyi rendszert szigorú központi szabályok mentén alkották meg, mégpedig úgy, hogy az ország pénzügyi működését biztosító szabályokat ne a választók akaratához igazodó politikusok, hanem független intézmények alakítsák.
Ilyen módon a választói akarat által kifejtett nyomásra a politikusok nem lazíthatnak a pénzügyi szabályokon, amely szigor így megőrzi a bankrendszert stabil és kiszámítható formájában. Meglehet, hogy a kanadai pénzügyi rendszer képtelen létrehozni olyan forradalmi újításokat a pénzügyek terén, mint az USA, cserébe viszont még a legpusztítóbb válság alatt is stabil maradhat. (Miközben a válság legsúlyosabb hónapjaiban egymás után kellett megmenteni az amerikai és európai bankokat, addig hallott valaki egyetlen kanadai pénzintézetről is, amelyik a csőd szélére került volna?)
Következtetésként Charles Calomiris hangsúlyozza, hogy végső soron a „rosszul működő” bankrendszerekért nem a bankárokat, hanem sokkal inkább a politikusokat kell felelőssé tenni, akik engedve a lobbi tevékenységnek és a választói igényeknek lazítanak a hosszú távú pénzügyi stabilitáshoz szükséges szigorú feltételeken.
Charles Calomiris következtetésként levonja, hogy a rendszerszintű összeomlásokra „hajlamos” bankrendszerekben ugyan rövid távon gyakoriak az átmeneti szigorítások, a viharfelhők elvonultával azonban, engedve a bank lobbinak és a választói akaratnak a politikusok mindig lazítanak a szabályokon.
Most épp a szigorítás időszakát éljük, felmerül hát a kérdés, hogy mikor jöhet a következő bankválság: ha 1790 és 2013 között volt 16 rendszerszintű bankválság az USA-ban, az átlagosan 14 évente egy válság, azaz ha 2008-ban volt az utolsó, akkor…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A gatyánk is rámegy a nyugdíjakra
Hol hibázott az IMF?
Essen már szét az eurózóna!
Ebbe bukhatnak bele a kínaiak
Mennyit érnek a partiarcok?
Megúszhatják-e a magyar nyugdíjak?
Mégsem a bankárok a hibásak?
2013.04.13. 10:55 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr755364948
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
