Az OECD országokban a legtöbb adófizetői pénzt szociális programokra és nyugdíjra költik, de szép summa megy el egészségügyre és oktatásra is.
Az OECD összeállított egy érdekes statisztikát, melyből kiderül, hogy a tagországok a 2000-ben mért 31 százalékról átlagosan 41 százalékra növelték a GDP-hez mért állami kiadások mértékét. Az állam tehát a nemzeti össztermékekhez mérten jóval többet költött 2010-ben, mint egy évtizeddel korábban, ami alighanem a válság nyomán fellépő jelentős plusz kiadásoknak tudható be. (Bővebben lásd "Szociális kiadásokra költenek a legtöbbet a tagországok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Állami kiadások alakulása a GDP százalékában
A legnagyobb mértékben a szociális kiadások ugrottak meg, a GDP közel 10 százalékáról a GDP közel 14 százalékára, de az egészségügyi kiadások is szépen növekedtek – megközelítőleg 5 százalékról a GDP 7 százalékára – és az oktatásra is többet költöttek – 5,2 százalékot a 4,5 százalék után - az államok 2010-ben, mint egy évtizeddel korában.
Az állami kiadások közül messze kiemelkednek a szociális költségek (nyugdíj, munkanélküli segélyek, szociális programok, közmunka programok…), melyek ma már az adóbevételek mintegy harmadát emésztik fel. A kiugró részarány tekinthető egyrészt a válság átmeneti hatásának, a megugró munkanélküliség ugyanis logikus módon a szociális kiadások emelkedését vonja maga után.
Másrészt viszont a tendencia mögött hosszú távú demográfiai folyamatok is meghúzódnak, a társadalom elöregedése ugyanis a megugró nyugdíj- és egyéb szociális költségeken keresztül egyre súlyosabb terhet ró az adófizetőkre.
Mindez - figyelembe véve a kiadások emelkedésének meredek ütemét - felveti a kérdést, hogy vajon meddig növelhető társadalmi feszültségek nélkül az állami újraelosztás mértéke, és vajon hosszú távon fenntartható-e az állami kiadásokon belüli szociális költségek jelenlegi magas szintje.
Utóbbi kérdés különösen Európában lehet érdekes, ahol a hosszú távú demográfiai trendek a társadalom további elöregedését vetítik előre, ami egy olyan gazdasági környezetben tenné szükségessé a szociális kiadások további emelését, amikor az államok a roppant feszített államadósságok miatt épp megszorítani kényszerülnek.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Essen már szét az eurózóna!
Ebbe bukhatnak bele a kínaiak
Mennyit érnek a partiarcok?
Megúszhatják-e a magyar nyugdíjak?
A bankbetéteken csúszhat el az eurózóna?
Pörögnek a magyar bíróságok
