Ha a gazdasági problémákra továbbra is politikai megoldások születnek, az könnyen vezethet megoldhatatlan konfliktusokhoz az eurózónában.
Ha az eurózóna nem menti meg Ciprust, akkor veszélybe kerülhet a pénzügyi stabilitás, ha megmenti, mi több, mindig mindenkit megment, akkor a gazdasági szereplők sohasem tanulják meg vállalni a következményeket a pénzügyi döntéseik után. Ez a már jól ismert dilemma, a pénzügyi stabilitás és az ún. moral hazard, azaz a morális kockázat között. (Bővebben lásd "Pénzügyi stabilitás vagy morális kockázat?" című cikkünket a jobb oldali hasábban.)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle 
Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet igazgatója hangsúlyozza, hogy – különösen válságos időkben – rettentő nehéz megtalálni az egyensúlyt a két cél között, azaz olyan megoldást találni, ami egyszerre stabilizálja a pénzügyi rendszereket, és tanítja a következmények vállalására az egyes piaci szereplőket. Ciprus remek példát szolgáltat erre a dilemmára, egyre inkább úgy tűnik ugyanakkor, hogy sikerült megtalálni a „jó” megoldást: a 100 000 euró alatti betétesek nem fizetnek, ezzel megőrizhető a pénzügyi stabilitás, a határ fölötti betétekre viszont jókora egyszeri adót vetnek ki, így a nagybetétesek megtanulják, hogy vállalniuk kell a pénzügyi döntéseik kockázatát.
A közgazdász szerint ugyanakkor már régen nem erről a dilemmáról – azaz a pénzügyi stabilitásról és a morális kockázatról - szólnak az események az eurózónában, hanem sokkal inkább arról, hogy miként lehet politikai döntésekkel megoldani az egymást érő pénzügyi problémákat. A hangsúly itt a politikán van, a válság előtt ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a gazdasági kérdéseket szakemberek - jegybankárok, közgazdászok, pénzügyi felügyeletek – oldották meg, ma már azonban sokkal inkább arról, hogy a politikusok találnak-e olyan megoldást, ami egyszerre stabilizálja a pénzpiacokat, és bizonyul elfogadhatónak a választópolgárok körében.
A gond az, hogy a választópolgárok türelme egyre fogy, így egyre nehezebb megtalálni a politikailag még éppen elfogadható megoldásokat, és Jean Pisani-Ferry szerint félő, hogy hamarosan elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol már nem lesz jó megoldás. A Bruegel közgazdásza szerint az eurózóna fennmaradása csakis úgy képzelhető el, ha a döntéshozók ki tudnak lépni ebből az ördögi politikai körből.
Ha ugyanis továbbra a választópolgárok akaratát szem előtt tartva politikai döntések születnek, akkor az eurózóna előbb vagy utóbb el fog érkezni egy olyan ponthoz, ahol két ország politikai érdekei homlokegyenest szemben állnak egymással, és egészen egyszerűen nem lesz mindenki számára elfogadható megoldás. Ezen a ponton pedig félő, hogy nem lesz más kiút, mint egy-egy ország kiválása az euróövezetből, vagy rosszabb esetben a teljes monetáris unió felbomlása.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Pörögnek a magyar bíróságok
Gyereknyomor: megtörhető az ördögi kör
Az eddig ismert bankok vége
Hol laknak a szupergazdagok?
Robbanhat a szociális bomba
Mi lesz a következő évtized devizahitele?
