Ránk magyarokra különösen igaz, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk a lakásunkhoz/házunkhoz. Szeretjük a biztonságot, vagy betegesen rettegünk attól, hogy vagyonunk, befektetésünk veszít értékéből?
Legtöbbünknek a házunk, lakásunk az egyetlen befektetésünk, ez az, amit vagyonelemként birtoklunk. Ha plusz megtakarításhoz jutunk, akkor elsősorban bankbetétben tartjuk a pénzt, ha összejön egy nagyobb összeg, akkor megint csak ingatlanba, lakásba fektetünk. Miért nem akarunk hallani sem mondjuk a részvényekről, esetleg egyéb kockázatos befektetési formákról? (Bővebben lásd "Ezért ilyen népszerű befektetés az ingatlan" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A válasz lélektani eredetű - ahogy arra a University of Vienna kutatói rámutatnak -, és arra vezethető vissza, hogy a legtöbb ember irtózik a veszteségtől. A bankbetéten nem lehet bukni, az oké. A lakás, ház árára ugyancsak igaz, hogy az esetek többségében nem esik, emellett még kézzel fogható is, azaz a stabilitás érzését adja. Na de a részvény? Az már nem oké, az ára eshet, a cég csődbe mehet, kiderülhet valami turpisság. Az ellenérvek mellett eltörpül az a tény, hogy hosszú távon a részvények bizonyítottan jobban hoznak, mint például az ingatlan…
Visszatérve a lakóingatlanra, mint egyedüli tipikus vagyonelemre, a veszteségtől való irtózás két érdekes helyzetet szülhet. Egyrészt megeshet, hogy a lakás ára egy válság alatt – mint amilyen a mostani – mégis visszaesik, ilyenkor tipikusan azt mondjuk, hogy hát nem adjuk el mínuszban, inkább kivárunk. Várunk, de közben reálértékben mégis veszítünk, mert évről évre bebukjuk az inflációt.
A másik eset, hogy ugyan a lakásunk nominális értéke szinten marad, de az évről évre jelentkező infláció szépen lassan csökkenti annak reálértékét. Ilyenkor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy hát végülis nem buktunk, a lakás tartja az árát. Az árát lehet, de a reálértékét semmiképp…
A kutatók az amerikai ingatlanpiacot vizsgálva kimutatták, hogy a lakóingatlanok reálértéke az elmúlt 70 évben szinte semmit sem emelkedett – azaz az infláció elvitte a nominális árak emelkedését -, az emberek mégis előszeretettel fektetik pénzüket az értékállónak gondolt lakásokba. Ennek oka nem más, mint a veszteségtől való félelem, azaz bár reálértékben jellemzően nem nő egy lakás értéke, a nominális ára viszonylag stabil, azaz azt az érzést kelti, hogy az ember nem bukik, befektetése tartja értékét. Ez a fajta szemlélet, azaz a veszteségtől való félelem ránk magyarokra különösen igaz.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Ne bízzunk a bankokban
Nagy bajban a franciák
Szomorú adatok a magyar egészségügyről
Hívj, ha átver a bank!
Magyarország még egyben marad
Lecsúszás vár Európára
Miért tartjuk lakásban a pénzünket?
2012.11.23. 14:03 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr965365084
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
