Az elmúlt két évtizedben érdekes változást eredményezett a laza jegybanki politika az Egyesült Államokban, és ez a perverz folyamat a gazdasági krízis során csúcsosodott ki igazán: a gazdaság úgy gyarapodott, hogy közben egyre kevesebb új munkahely jött létre.
Az 1929-33-as világgazdasági válságot követő évtizedekben az Egyesült Államok több kisebb krízist is átélt, melyek során a munkaerőpiac gyorsan talpra állt. A válságok kirobbanását követően átlagosan 8 hónapra volt szükség ahhoz, hogy a munkanélküliségi ráta visszaálljon a korábbi békeidőkre jellemző szintre.
A 8 hónap mai szemmel nézve már nem tűnik soknak, a jelen kor gazdasági vezetői ezt gondolkodás nélkül aláírnák. A munkaerőpiac regenerációjához szükséges idő ugyanis a globalizáció korszakában hirtelen és látványosan elnyúlt, az 1990-91-es recessziót követően már 23 hónapnak kellett eltelnie, mire a foglalkoztatás visszaállt a krízis előtti szintre, a 2001-es gazdasági visszaesést követően pedig már 38 hónapnak.
A 2007-ben kirobbant válság ezt a negatív rekordot is megdönti, azaz a globalizáció által elindított folyamat tovább gyorsul: az amerikai gazdaság úgy áll vissza a stabil növekedési pályára, hogy közben nem teremt nagy számban új munkahelyeket.
A kérdés természetesen az, hogy miért?
A válasz Botos Katalin professzorasszony szerint a jegybanki politikákban keresendő, amely egészen egyszerűen olcsóvá tette a gépberuházásokat az élőmunka alkalmazásához képest.
A ?Gazdasági növekedés munkahelyek nélkül?? című munkájában (lásd a jobb hasábban) a Szegedi Tudományegyetem professzora kifejti, hogy az amerikai központi bank az 1990-es évektől kezdve egyre mélyebbre vágta az alapkamatot ? ez a folyamat a fejlett világban szinte kivétel nélkül végbe ment -, ami egyre olcsóbbá tette a beruházásokat. A cégek részéről ebben a környezetben teljesen logikus lépés volt, hogy a gazdasági válságokat követően igyekeztek növelni hatékonyságukat, és az egyre drágább élőmunkát olcsó banki hitelekből történő gépberuházásokkal helyettesítették.
A folyamat végeredményeként ugyan az Egyesült Államok gazdasága a 2007/09-es visszaesést követően viszonylag gyorsan talpra állt, a munkanélküliség azonban már egy olyan szintre emelkedett ? 9 százalék fölé ? ami a lakosság mellett a politikusokat is komoly aggodalommal tölti el.
Fölmerülhet a kérdés, hogy a folyamat vajon megfordulhat-e. Azaz ha a fejlett világban a banki hitelezést szigorítják a piaci szabályozók és a politikusok ? most itt tartunk -, akkor előállhat-e egy olyan új helyzet, melyben a fejlett világban a korábbi olcsó hitelekhez egyre nehezebben hozzájutó vállalatok az egyre dráguló gépberuházások helyet ismét az élőmunka felé fordulnak?
