Értem, tehát:

"az adóterhelésük már olyan szintre ért, ami tovább már nem fokozható."

"adót emelni tovább már nem lehet"

ezért:

"meg kell adóztatni a megtakarításokat és a vagyont"

Összefoglalom egy mondatba, hátha "ütősebb": az adók a plafonon vannak, adót emelni már nem lehet, ezért inkább adóztassunk még jobban. (WTF???)

Ha a professzor urak mindenképp az amerikai fellendülést kívánják támogatni az európaival szemben - mert ha ejrópában ez megtörténne, ne legyenek kétségeink, hogy az emberek nagy része hová menekítené a pénzét - hajrá!

Azért úgy bamba képpel nagyon kíváncsi lennék, hogyan adóztat meg mondjuk olyan pénzt, ami mondjuk 10 évre le van kötve - ááá, értem, azt a megtakarítást, amit az adózott pénzemen "felhalmoztam", - és ha nem lenne TBSZ, az állam 22%-os adót pakolna rá, szóval adott esetben a kétszer adózott jövedelmem után még adózzak harmadszor is - a bácsi hol tanult közgazdaságtant?
Ha veszek egy házat, dettó, az adózott jövedelmemből veszem, ami után kifizetem az illetéket (másodszori megadóztatás - bár más a neve) és ezután kellene még egy harmadik menetben adót fizetnem a már kétszeresen megadóztatott jövedelmem után.
Az is "szép", hogy ha ezt még ki is akarnám fizetni, ahhoz ugye újabb jövedelemre kell szert tennem, ami után szintén le kell adóznom, legyen inkább az, hogy minden megszerzett 100 forint után 120-at kell befizetni, ami marad, az az enyém..köszi!

Nem értem, az IMF is alig bírta elhessegetni az emberek fejéből a gondolatot, hogy ezt valóban meg akarnák lépni, mert elég lett volna a hit, hogy ezt valamikor az IMF bevezetteti valahol, és mindenki iszkolt volna a pénzével máshová, Európa meg a süllyesztőbe zusammmen. Erre jön megint egy-két hülye, akiket majd úgy kell megint "lelőni", hogy hát ez csak egy tanulmány, meg senki se gondolja komolyan.. - és ezek szakemberek, meg professzorok, akiknek irányt kellene mutatni, nem velünk gondolatkísérletezni.

Logikus, én is mindig olyan helyre megyek betörni ahonnan van mit ellopni. Lopni csak onnan lehet ahonnan van mit.

Ami itt le van írva javaslatként, azt elfogadom, mint egy lehetséges, ésszerű megoldást. Csak egyetlen kérdésem van ezzel kapcsolatban :
" ...egy egyszeri, meglepetésszerű vagyonadóval akár a GDP 10-15 százalékát is be lehet vonni, ami lélegzethez juttatja az államot. "
Véleményem szerint ennek nagyon súlyos következményei lehetnek. Puccsal, vagy parlamentárisan megpróbálják eltávolítani a hatalmon lévő kormányt. Sőt, tüntetések, zavargások, terrorista merényletek, és akár polgárháború is lehet a következmény. A TŐKE tűzzel, vasal fog küzdeni az ellen, aki sérteni meri az érdekét.

" hogy ha az állam éveken keresztül alacsony kamatot fizet az adósságaira, miközben az inflációt felgyorsítja"
Visszajön az "önkéntesen" kötelező békekölcsön?Mivel ,ha a befektetők látják hogy negativ a reálkamata az álompapirosoknak ,nyilván önként nem vesznek belőle.

Inkább a másik út lesz az,a meglepetésszerű hadisarc.

Javaslok egy sokkalta népszerűbb,pofonegyszerű megoldást az adósságcsökkentésre:szelektiv államcsőd.
Németeknek,oroszoknak,amerikaiaknak visszafizetjük a tartozást,svájcnak,bahamáknak,liechtensteinnak nem.
Üzenjenek hadat,ha nem tetszik.

Pont annyi fizetőeszköz lehetne, amennyi szükséges. - Ám ezt a tévképzetes közgazdászok akadályozzák még.

Az ember esze áll meg, hogy a közgazdászok mekkora baromságokat tudnak kitalálni. Meg is látszik, javarészt közgazdászok vitték csődbe a világot, hiszen a bankokban közgazdászok ülnek. Elmegy ez a két hülye a sunyiba!! Adóztassák a jó édes nénikéjüket! Ezt a pénzt ugyanúgy elqurnák, mint az összes eddigit. Az adósságot pedig nem inflációal kell leépíteni, hanem fegyelmezett költségvetéssel, és produktív iparral gazdasággal, minimálisra csökkentett állami aparátussal. Két barom!

@na4:
"Az adósságot pedig nem inflációal kell leépíteni, hanem fegyelmezett költségvetéssel, és produktív iparral gazdasággal, minimálisra csökkentett állami aparátussal."

Azt kifelejtetted, hogy aki nem vásárolja meg a "produktív ipar" termékeit, mert nincs hozzá elég pénze, azt lőjék a Dunába...

Azt is kifelejtetted, zárják be az iskolákat, hivatalokat, eresszék szélnek az idióta rendőröket, számolják fel a katonaságot, adják el a Gripeneket, stb.
Szántsák fel Magyarországot és a helyét hintsék be vastagon sóval...

Hogy kezeld a válságot?

"A három legtipikusabb eseti megoldás, a roosevelti New Deal, a hitleri fegyverkezés és a sztálini tervgazdaság (aminek csekély köze volt a marxi értelmezésű szocializmushoz, sokkal több az előtte említettekhez) tapasztalatait is felhasználva Keynes kidolgozott egy "receptet".

Keynes a problémát az úgynevezett "elégtelen keresletre", a tényleges piaci egyensúly és a termelő kapacitások közötti krónikus eltérésre, a kihasználatlan kapacitásokra vezette vissza. Receptjének lényege az volt, hogy ha a magántőke nem hajlandó a társadalom termelőkapacitásait kihasználni, mert nem bízik a jövőben, akkor az állam kötelessége - minden korábbi gazdasági dogmát megsértve - beavatkozva a piaci folyamatokba ezt megtenni. Ehhez megengedhetőnek tartotta az állami költségvetés felduzzasztását, deficitessé válását, az állam eladósodását. Közvetlenül a második világháború után a recept alkalmazása eredményesnek látszott. Egyfelől ugyan - ideológiailag támaszkodva a hidegháborúra - békeidőben példátlan méretű fegyverkezési hullám kezdődött, másfelől viszont a keynesi recept a "centrum országokban" a jóléti állam kialakulását és megszilárdulását is jelentette. Mindez úgy tűnt, megoldja a "költségcsökkentés-fizetőképes kereslet növelés" válságokat okozó ellentmondását. Leszámítva az USA néhány enyhe lefolyású válságát (amelyek összefüggésbe hozhatóak voltak az USA hirtelen abbamaradt helyi háborúival - Korea, Vietnam) egészen 1973-ig, azaz 27 évig nem volt világgazdasági válság. A közgazdászok a hagyományos válságciklus végéről beszéltek. Ebbe az "idillbe" robbant bele az 1973-as "olajválság".

A keynesi recept szerves részét képezte a krónikus költségvetési deficitből és állami eladósodásból következő infláció.

Keynes maga nem foglalkozott az infláció kérdésével, de optimista követői egész elméletet dolgoztak ki a "kézbentartható" inflációról, ami szerintük az enyhe ajzószerekhez hasonlóan csak fokozta a gazdaság oly áldásos aktivitását. Ez az aktivitás azonban torz módon fokozta a műszaki haladást, ami immár nem a megtakarítás, hanem ellenkezőleg, a pazarlás eszközévé vált. A jóléti - helyesebben megnevezve: fogyasztói - társadalomban a korábbihoz képest összehasonlíthatatlanul fontosabb szerephez jutottak a tartós fogyasztási cikkek - mindenek előtt a gépkocsi és a háztartási elektronika.

Pontosan ez volt az a "pont", ahova becsapott az energiaárak megugrásának villámcsapása. Az energiahordozók robbanás-szerű megdrágulása azt eredményezte, hogy az igen energia-igényes tartós fogyasztási cikkek piacán drasztikusan visszaesett a kereslet, mig az e piacokon hirtelen felszabadult vásárlóerő rázúdult a hagyományos fogyasztási cikkek piacára, időleges túlkeresletet okozva. Ez egyfelől az autó- és háztartásigép-gyártásban túltermelési válságot, a pénzpiacon pedig immár nem "kézbentartható", hanem "vágtató" inflációt robbantott ki.

Egészen újszerű helyzet jött létre. Eddig a gazdasági válságok idején általában a defláció, a pénz felértékelődése, az árak rohamos esése volt a jellemző. Az 1973-as válság a "stagflációt", a hatalmas munkanélküliséget okozó stagnálás és az elsöprő infláció szimbiózisát (együttélését) hozta magával. A keynesi recept bedöglött.

Támadásba lendültek a "monetáris ellenforradalom" erői, Milton Friedman csapata. Milton Friedman, mint a Pinochet-rezsim gazdasági tanácsadója híresült el, de az ő tanácsait követve kezdett a jóléti állam felszámolásához Margaret Theacher és Ronald Reagan is. Friedman receptje az állam kivonulását tartalmazta a termelő szférából, miközben a pénzpiacon az állam (pontosabban a jegybank) pozícióinak megerősítését, a bankszféra és rajta keresztül a pénzforgalom totális ellenőrzését szorgalmazta.

Míg Keynes számára az egyes számú közellenség az elégtelen kereslet és következménye, a munkanélküliség volt, addig a monetaristák az inflációt, a pénzfelesleget kiáltják ki közellenségnek (egyikük se nevezi meg az igazi közellenséget, a tőkét). A monetarista elveknek megfelelően az ellenőrizetlen pénz szűkítésébe kezdenek, miközben nincs ellenükre az ellenorzott pénzkibocsátás. Ennek következménye, hogy a lakossági megtakarításokat nem a vállalkozások közvetlen élénkítésébe irányítják, hanem az inflációt lekötő nem likvid vagyonok (ingatlan, értékpapír, nagy értékű gépkocsi) felhalmozásába. Ennek következményeként a bankok egyre nehezebben adnak hitelt a vállalkozásoknak, mig viszont a lakosságra szinte rátukmálják a vásárlási jelzálog hiteleket, állami és vállalati értékpapírokat, illetve a mindezekből képzett különböző "befektetési alapok" papírjait Rövid távon ez a recept is látványos eredményeket hoz. A korábbi 20-30%-os infláció visszahúzódik 1-2%-ra, ami szinte már nem is számít inflációnak. Ám a világgazdaság mélyén szörnyű erők kezdenek el felgyülemleni. Az USA élvezve a kulcsvaluta-nemzeti valuta előnyeit minden eddigi méretnél jobban eladósodik, a "feltörekvő" gazdaságokban óriási dollárkészletek halmozódnak fel.
...

A pénzintézetek világméretű keresztfinanszírozással kötik magukat egymáshoz. A termelés virágzik, miközben a termékek egyre jelentősebb részét jelzáloghitelekből vásárolja meg a lakosság.

Az első, elméleti részben felvázolt ellentmondás a növelendő fizetőképes kereslet és csökkentendő munkaköltségek között nem szűnt meg. Így nem szünt meg egy gazdasági, túltermelési válságciklus oka sem.

A keynesiánizmus a kieső keresletet az államilag hamisított pénzzel akarta pótolni, azonban a luftballon kipukkadt.

Most a monetarista gazdaságpolitika következtében az emberek hitelbe vásároltak olyasmit, amit hitel nélkül nem vettek volna meg. Ez azonban még nem elég. Míg korábban a banki hitelek a termelésbe áramlottak, és a fedezetüket a hitellel létrehozott termelőkapacitások leendő bevétele jelentette (ami némileg ingatag fedezet volt, hiszen a kitörő válság e bevételeket semmivé tehette), addig a kialakult új helyzetben a banki hitelek jelentős része nem a termelésbe, hanem a fogyasztói szférába áramlott és fedezetük a hitelből megvásárolt jószágok jelzáloga lett. Ez pedig még látszólagosabb fedezet, mint a majd megszerzett bevétel. A fogyasztási hitelek fedezete olyan jószágokra bejegyzett jelzálog, amelyeket éppen ebből a hitelből vásároltak, és amelyeket e hitelek nélkül nem tudtak, nem akartak volna megvásárolni! Vagyis ezek a hitelek valójában fedezetlen hitelek! Az az áru, amit nem lehet eladni, az nem áru, annak nincs értéke. Az az áru, amit csak hitelbe lehet eladni, csak addig áru, amig a hitelt törlesztik, A hiteltörlesztés elmaradása esetén a bank a jelzálogot nem tudja érvényesíteni, mert amire bejegyezték - éppen a hiteltörlesztés elmaradása miatt - értéktelen kacat, nem áru.

Csak idő kérdése volt, hogy a költségtakarékos tőkés gazdálkodás mellett ezek a hitelek mikor fognak "bedőlni" (hogy ezt a manapság oly divatossá vált kifejezést használjuk). Ami várható volt, az be is következett. Az első tömeges bedőlések törvényszerűen abban a gazdaságban következtek be, amely geopolitikai okokból még mindig a világgazdaság vezető gazdaságaként szerepel, holott valós eredményei alapján már régen nem kellene annak lennie - az USA gazdaságában. A pénzintézetek keresztfinanszírozási rendszere miatt a hitelválság (ami nyilvánvalóan a túltermelési válság formaváltozata csupán) szinte pillanatok alatt világválsággá alakult. És mint láttuk a válság nem amiatt tört ki, mert a bankok olyan pénzt hiteleztek ki, amelyik nem létezik, hanem azért, mert a fogyasztási hitel csak látszata annak a fizetőképes keresletnek, amit a tőke a munkaköltségekkel való takarékossága révén felszámol.

A mostani válságban az eladhatatlan gépkocsik (első turnusa) nem az autógyárak udvarain, hanem a bankok jelzálog-aukciós raktáraiban porosodnak. Az eredményt illetően ez egyáltalán nem jelentős különbség.
"

"Az első, elméleti részben felvázolt ellentmondás a növelendő fizetőképes kereslet és csökkentendő munkaköltségek között nem szűnt meg. Így nem szünt meg egy gazdasági, túltermelési válságciklus oka sem."

erről bővebben:

www.kommunista.net/blog/a-jelenlegi-valsag-penzugyi-vagy-tultermelesi-valsag

@bankvezér: bemásoltam a pénzügyi szemle blogba egy hasznos hozzászólást, imádni fogod.

Avagy a Te szóhasználatoddal élve: "kínos" lesz. ;-)

Szép napot.

@Vicces Gyerek: Semmi gond vezessük be a világszocializmust.
Az összes termelést végeztessük robotokkal.
Egyebbként ez csak idő kérdése. Max 10-15 év.

@Roden333: Nevetni fogsz, de igen, vagyunk olyan technikai fejlettségi szinten.

Mert Marx szavaival élve megvannak hozzá az alapok.

A kérdés, hogy az a gépi technika, melynek tőkés alkalmazása válságot, nyomorgást eredményez, azt ismét leromboljuk-e? (Lásd: II. világháború) Vagy inkább nem tőkés keretek között alkalmazva a többség javát fogják szolgálni?

Erre a kérdésre választ fog kikényszeríteni az elkövetkező - folytatódó - krónikus válság.

A Nagy Gazdasági világválság végére pontot tett 1945.

A Második Nagy Gazdasági világválságra pedig pontot tehet ez is, az is.

@Roden333: Ja, egy apróság: A válság egyáltalán nem virtuális, annál sokkal szörnyűbb a helyzet, minthogy ezzel nyugtassuk meg Magunkat.

Ha elolvasod a teljes közgazdasági alapozást, amit linkeltem ide, akkor láthatod, hogy általános, és nem csak pénzügyi, hanem a rendszer ellentmondásaiban gyökerező általános gazdasági válság.

Az ellentmondás ott van, hogy a keresletet, mely nélkül nem lehet eladni a termékeket, leszorítja és felszámolja a tőkés termelési mód, mivel a bevételek csak egy része fog visszakerülni a közösbe, egy másik része pedig hiányozni fog onnan, mivel be lesz fektetve, hogy még több pénzt fialjon.

De ha be lett fektetve, akkor hogy fialhatna több pénzt, amikor máshol is ugyanúgy be lett fektetve az a pénz, ami keresletet jelenthetne...

Ezt a kereslet csökkenést próbálták meg kompenzálni különféle, a bemásolt cikkekben bemutatott módon, de ez már nem tartható sokáig, mert emberek millióit és egyre többet érintő problémákat szül.

És a fenti válságkezelési módok egyike sem mer hozzányúlni az alapdilemmához.

@Vicces Gyerek: Igen, a technikai(gépek)oldala megvan. A végtelen, vagy nagyon sok energia, a kérdés csupán.

@Vicces Gyerek: Juteszembe Apám kedvenc kérdése: miért gazdag a nyugat? Mondom neki a virtuális pénztől. Bankrendszer álltal generált pénztől. Némi termeléstől, szolgáltató szektortól. Pl Belgium: relative (ha jól tudom) nem termel semmit. Igazából nem méllyedtem el a kérdésben, de nagyjából érthető, hogy mire gondolok.

@Vicces Gyerek: A belinkel www.kommunista.net blog rengeteg baromságot állít és az ott olvasható elméleteknek vajmi kevés köze van a kommunizmushoz, de még annál is kevesebb köze van Marxhoz.
Az okfejtésed viszont szinte hibátlan.
Tudod mit mondott Henry Ford a szakszervezeti vezetőknek amikor megmutatta nekik az első automata gépeket?
"Na ezeknek szervezzetek sztrájkot!
És tudod mit válaszoltak?
"Azon nyomban, amint maga az első autót eladja nekik."
Ilyen egyszerű ez.

@Melampo: Na, hát ezzel megint csak maximálisan egyet értek, mármint hogy sok elméletnek vajmi kevés köze van a marxizmushoz, az oldalon Én is írtam jó pár bejegyzést, és sokáig fórumoztam rajta, de meguntam azt, hogy van egy pár olyan emberke rajta, aki - ahogy mondod - vajmi keveset konyít a dologhoz.

Akitől a legtöbbet tanultam, az Főnix-Red Star.

Az Ő blogját érdemes olvasgatni, ha valakit a marxizmus érdekel.

Magával a Gazdasági válsággal foglalkozó "A mai válság: Pénzügyi, vagy gazdasági válság?" - című cikkre értem azt, hogy köze van a marxi válságértelmezéshez. Ezt a fajta válságértelmezést követi még a socialistworker.org/blog/critical-reading/2011/12/26/marxist-explanation-crisis címen található cikk is. (Bár ez angol, egyszer talán lefordítom)

Amit Fordról írtál, az egy kapitalista őszinte vallomása a helyzetről. A gépi berendezés és a szabad piac együtt úgy töri le a munkások ellenállását, mint egy fűkasza a szalmaszálat. Most nem a munkások, hanem inkább a munkanélküliek (!) ellenállása, és a piac tarthatatlan szereplése lehet az, ami megszülheti azt az ellenállást, lásd tömegtüntetések Spanyolországban, Görögöknél, Olaszoknál, stb, amivel már nem tudnak majd mit kezdeni.

Ha viszont ez nem sikerül, az se baj, viszont akkor kezdhetjük ásni magunknak a gödröket...

@Roden333: Amit az energiáról írsz, az bizony egy olyan probléma, amivel ha nem kezdünk valamit időben, akkor kifutunk az időből.

Mostanában figyelemmel követem a "természetes gáz" forradalmát a világon (azaz hidraulikus palaréteg zúzás), durva az összkép.

A világ legnagyobb olaj és földgáz vállalatai jelenleg felbecsülhetetlen károkat okoznak Amerikában, és lassan már a világ más tájain is egy olyan technológia alkalmazásával, ami egyre több helyen bizonyítottan elszennyezte a talajvízkészleteket nehézfémekkel, sugárzó anyagokkal, és metánnal.

www.google.com/trends/correlate/search?e=tap+water+on+fire&t=weekly&p=us#

A vállalati lobby persze azt mondja, hogy metán mindig is volt a vízben, pedig nem.

Ezt azért írom le, hogy lássuk azt, hogy egy környezetromboló, felbecsülhetetlen externál költségekkel járó, az emberiség jövőjét fenyegető technológia is milyen racionális lehet egy vállalat üzleti tervében, ha nyereségesre ki lehet azt hozni.
Hogy miért nem a napelemek? (pedig mennyivel környezet barátabb) Nos azért, mert az valóban biztosíthatja az "energiafüggetlenséget".

A probléma csak az, hogy a polgárok energiafüggetlensége nincs ínyére az energiaiparnak, ezért a polgárok, és az ilyen cégek érdeke ellentétes, a saját energiabiztonságunkhoz az energiafüggetlenségünkön keresztül vezet az út, ami pedig ellentétes az energiaipar érdekeivel.

A legékesebb példája ennek a spanyol helyzet, ha szeretnéd elolvasni, átküldöm Neked a két fordítást, melyet a spanyol megújulóenergia kapcsán készítettem.

Gyönyörűen kirajzolja az érdekek szembenállását.

A jövőnk energiabiztonságához az energiaipar "testén" keresztül vezet az út.

Bocs, hogy hosszúra nyúlt.

@Roden333: A legjobb példa Dubai.

A sivatag közepén, a semmi közepén, abból van a pénzük, hogy mindenhol van tőkebefektetésük, a föld olajából származó haszon egy része ezért Őket illeti.

Igaz, hogy az Ő csillogásukhoz egy szélesebb réteg nélkülözésén keresztül vezet az út, mégis példaként magaslik a nyugati világ számára.

Mitől gazdagabb a nyugat?

Erre megint csak egy hosszabb cikket tudok ajánlani, ami Nekem meghatározó volt a gondolkodásomat illetően.

Ugyanis a nyugat - ahogy mondod - nem a levegőből van előrébb.

A világot perifériára és centrumra oszthatjuk.

A periférián működő tőkebefektetések adnak valamivel jobb életszínvonalat a centrumországokban, ezért illuzórikus arról papolni, hogy mikor érjük utól a nyugatot.

Hajtod a mókuskereket, hogy elérd a színvonalukat, miközben a Te munkád tartja azt Ott magasabban.

Persze közben összességében süllyed az egész rendszer, megy lefele a mocsárba, csak ott valamivel később lesz a pofára esés.

Ugye, a gazdagok költekezéséről úgy illik beszélni, mint a gazdaság hajtóerejéről. Ez persze igaz is ABBAN AZ ESETBEN, ha előtte a gazdag valahol máshonnan kimarta azt a pénzt, persze sokkal nagyobb kárt okozva ott, mint amit itt aztán hozzátesz az életszínvonalhoz.

www.kommunista.net/blog/lenditokerek-vagy-marotarcsa-a-tokes-rend-diszkret-baja

Ez csak egy rossz tüneti kezelés lenne. Az alapprobléma a demográfiai helyzet, a demokrácia, a szavazók egyre nagyobb része inaktív. A helyzet reménytelen, Európának vége. Mo-n egy emberöltő és a 18 éven aluliak fele rejtett erőforrás lesz.

@Vicces Gyerek: Csak arra próbáltam rávilágítani, hogy olyan, hogy pénzügyi, vagy gazdasági, legfőképpen túltermelési válság nem létezik. Egyetlen válság létezik, aránytalan elosztási válság.
Nevezik ezt a történelemben mindenféle néven, de az alapja ugyanaz.

@Melampo:

Hogy lehet ezen segíteni?

Arányosabbá kell tenni az elosztást.

Meg lehet ezt tenni a rendszer keretein belül maradva, vagy a szabadpiaci farkastörvények eleve nem teszik lehetővé?

Hogy lehetne egyenlőbbé tenni az elosztást?

A termelés oldalán nem engedik a szabadverseny íratlan szabályai. (mert a profitot visszaforgatják, nem bérre költik, vagy ha megtehetik, akkor szimplán vágják zsebre)

Az újraelosztás oldalán nem engedik a termelőtényezők tulajdonosai, mert erőfölényben vannak, lásd alapjövedelem a TŐKEJÖVEDELMEKBŐL, na EZT nem... (és nem abból, hogy elveszik a segélyeket).

Nem látok harmadik alternatívát.

A termelőtényezők tulajdonjogát a termelést végzők kezébe kell adni, az lehet egy továbblépés a mindenképpen süllyedő hajóból.

@Vicces Gyerek:
Egyelőre nem süllyed a hajó. Ez a válság még messze nem a végső.

@Vicces Gyerek: A termelőtényezők tulajdonjogát nem a termelést végzők kezébe kell adni, az már megbukott néhány év alatt, hanem azok kezébe akik azt a legjobb hatásfokkal tudják működtetni.
A pénzrendszer működése ezt lenne hivatott biztosítani. Ennek a működését kellene megérteni, megértetni a tömegekkel és ennek a működését kellene kőkemény szabályokkal irányítani ugyanilyen szigorral be is tartatva azokat.

"A termelőtényezők tulajdonjogát nem a termelést végzők kezébe kell adni, az már megbukott néhány év alatt"

Ez mikor történt?

@Vicces Gyerek: Ez valóban egy kicsit zavarosra sikerült. Így értelmesebb a mondat."A termelőtényezők tulajdonjogát nem a termelést végzők kezébe kell adni, az már sokszor megbukott alig néhány év alatt"
Aki a tulajdonát nem tudja az adott pillanatnyi viszonyok között maximális hatásfokkal használni az előbb utóbb úgy is elveszíti.Mint fentebb nagyon helyesen rámutattál a profit megszerzésében nem a tulajdon, hanem a használati, rendelkezési jog számít igazán.
A termelő eszközökre bejegyzett jelzálog hitelek alapján történő pénzkibocsátás és a fogyasztási javakra adott áruhitel teszi lehetővé a totális kifosztást.
A pénz csereszközként és megtakarítási eszközként egyaránt, párhuzamosan való használata a gazdaság teljes, tetszőleges manipulálhatóságát biztosítja.
A mi ősiség törvényünk pl.ezt volt hivatott megakadályozni.
Számomra, az én szememben Széchenyi nem a legnagyobb magyar volt, hanem legnagyobb marha aki a földön született.