A hazai devizahitelekkel kapcsolatban az a legnagyobb baj, hogy olyanok kaptak svájci frankban hitelt, akik forintban hitelképtelennek minősültek.
Nem lehet eleget beszélni a magyar gazdaságot megbéklyózó devizahitelekről, fontos, hogy megértsük a probléma kialakulásának okait ahhoz, hogy a jövőben elkerülhessük a hasonló csapdákat. Adódik a kérdés, hogy mi az alapvető probléma a devizahitelekkel. A poszt alapjául szolgáló elemzés itt érhető el.
Bánfi Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem közgazdász professzora és a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának egykori tagja cikkéből az következik: a fő gond az, hogy a hitelek kiadásakor ugyanazt a kérelmezőt két különféle mérce alapján ítélték meg. A bankok egyrészt megvizsgálták, hogy a kérelmező egy forinthitel esetében hitelképes lenne-e, majd ugyanezt a vizsgálatot elvégezték a jóval alacsonyabb induló kamattal és törlesztőrészlettel bíró devizahitel kapcsán.
A varázslat ott következett, hogy jó néhány ügyfél a forinthitelnél felállított mérce alapján hitelképtelennek, miközben a frankhitel esetében hitelképesnek bizonyult. Ugyanaz az ember, ugyanaz a fedezet, ugyanaz a rendszeres jövedelem, ugyanaz a hitelösszeg, mégis, forintban hitelképtelen, frankban hitelképes. Hogyan fordulhat ez elő? A megoldás kulcsa az induló kamatokban és induló törlesztőrészletekben keresendő, a forinthitel ugyanis kezdetben – akkor, amikor még 150 volt a CHF/HUF – jóval „drágább” volt, mint a frankhitel.
A közgazdaságtan egyik legősibb törvényszerűsége ugyanakkor az, hogy ingyen ebéd nem létezik, azok az átmeneti rések pedig, melyek látszólag könnyű megoldást jelentenek, rendre bezáródnak. Így történt ez a devizahitelek kapcsán is, az említett rést a devizaárfolyam zárta be, megdrágítva a frankot – a CHF/HUF felment 240-re – és kiegyenlítve a forinthitel és frankhitel közötti átmeneti különbséget.
A gond az, hogy ebbe az átmeneti és látszólagos résbe sokan beleszorultak, olyanok is, akiknek a bankok forinthitelt soha semmilyen körülmények között nem adtak volna. Ahogyan Bánfi Tamás fogalmaz: „Ha az ügyfél a bevételét adó hazai valutában hitelképtelen, akkor nincs olyan varázspálca, amivel őt hitelképessé lehet tenni.”
„Ezt a csodát csak a hitelközvetítők rámenőssége, a banki hitelképességi kritériumok elavultsága, a banki döntéshozók tévedései, a bankok piacnyerő érdeke, valamint az adósságot vállaló ügyfelek önkritikájának hiánya, teherbíró képességének téves megítélése csinálhatta meg.” – teszi hozzá, jelezve, hogy a devizahitelek által okozott bajok kialakulásához a frank átmeneti olcsóvá válása és a látszólagos hitelképességek mellett még egy sor szerencsétlen összetevő is hozzájárult.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Furcsa világot teremtett a válság
Az évszázados dunai árvíz csak a kezdet?
Újabb generáció lehet a devizahitelek foglya
Mi legyen Európával?
Mi a baj az IMF-es vagyonadóval?
Alapjövedelmet mindenkinek!
