A Nobel-díjas közgazdász szerint egy fizetésképtelenné váló adósság esetében a hitelező éppen annyira „hibás”, mint a hitelt felvevő. Egy érvelés, aminek Magyarországon is van relevanciája.
Joseph Stiglitz emlékeztet arra, hogy a csődközeli, vagy csőddel végződő adósságok esetében – legyenek azok államok, vállalatok vagy magánszemélyek által felvett hitelek – a közvélemény gyakran a hitelezőnek ad igazat, mondván nem kellett volna annyi pénzt kölcsön venni, és akkor nem lenne gond a hitel törlesztésével. Joseph Stiglitz ugyanakkor úgy látja, hogy a kérdést meg lehet vizsgálni a másik oldalról is: nem kellet volna annyi pénzt kölcsön adni. Egy régi "bon mot" szerint: nincs túlzott eladósodás túlzott hitelezés nélkül. A közgazdász eredeti elemzése itt érhető el.
A közgazdász rámutat ugyanis, hogy a hitelek esetében a nemfizetés kockázata és a csőd által okozott lehetséges veszteségek benne vannak a pakliban, amit különösen az államadósságok esetében hajlamosak vagyunk elfelejteni. Való igaz, hogy a görögök hibáztak, amikor túlköltekeztek, és túlságosan eladósodtak, Görögország hitelezői ugyanakkor éppen ekkora hibát követtek el, amikor elmulasztották megvizsgálni a kockázatokat és az adós hitelképességét. Aki pedig nem végzi el a házi feladatot, az később ne panaszkodjon, ha fejére dől a ház – véli a közgazdász.
A csődnek épp olyan természetesnek kell lennie, mint annak az optimista forgatókönyvnek, hogy az adós rendben törleszt. Ha a csőd a játék része lett volna ebben a görög példában, akkor könnyen lehet, hogy a hitelező bankok jobban utánanéznek a kockázatoknak és Görögország pénzügyi mutatóinak, és már hamarabb megtagadják a kölcsönök nyújtását. Ekkor meglehet, hogy a görögök fenntarthatatlan gazdaságpolitikája hamarabb ráébred, hogy amit csinál – mondjuk a 10 százalék fölötti folyó fizetési és költségvetési hiány -, az akár rövid távon is komoly összeomlást okozhat.
Magyar aktualitása igencsak elgondolkodtatóvá teszi a Nobel-díjas közgazdász véleményét, ha ugyanis erre a gondolatmenetre felfűzzük a devizahitelesek ügyét, akkor az következik, hogy Joseph Stiglitz semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a bankok vállalják a magánszemélyek fizetésképtelenségének költségét (pontosabban a költségek egy részét). Hitelt adni éppen annyira körültekintően kell, mint hitelt felvenni, a hitelezőknek pedig el kell fogadniuk, hogy ha rosszul mérik fel a kockázatokat, akkor nekik is fizetniük kell. A jó hír az, hogy a csőd lehetősége hatékonyabbá teszi a rendszert, mind az adósokat, mind pedig a hitelezőket körültekintő és óvatossá teszi ugyanis. Legalábbis egy darabig...
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Menjünk minél később nyugdíjba!
Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?
Ahol minden fiatalnak van munkája
Így válhatsz szegényből gazdaggá
Ezért kell megszabadulni a frankhitelektől
Megszorítás? - Így is lehet ezt csinálni