A politikusok a reszkető kezű tőzsdékre figyelnek, így nem is meglepő, hogy egymást érik a megszorító csomagok. Ez a „panic-driven austerity”, ami nem egy nyerő recept.
Európában azokban az országokban volt a legnagyobb a kamatkülönbözet (spread), ahol a legnagyobb megszorító csomagokat jelentették be. Mindez első látásra azt jelenti, hogy a piac hozott egy ítéletet, hogy milyen megszorításra van szükség az adott országban, és ezt ki is kényszerítette – ahol nagy volt a spread, ott nagy megszorítást várt el a piac. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű,, legalábbis De Grauwe és Ji tanulmánya szerint. (Bővebben lásd "Panic-driven austerity'' és az európai válságkezelés című cikkünket a jobb oldali hasábban)
A következő kérdés, hogy vajon jól látta-e a piac a szükséges megszorítások mértékét. De Grauwe és Ji szerint ebből a szempontból tanulságos, hogy az EKB 2012 szeptemberében bejelentett kötvényprogramja után azokban az országokban esett a legnagyobbat a spread, ahol eredetileg a legnagyobb volt. Ez arra utal, hogy a spreadek nagy részét a piaci hangulat vitte magasba, nem pedig a fundamentumok (a GDP arányos adósság).
Mi történhetett tehát? A szerzők szerint annyi, hogy a piaci pánik és félelem először magasba repítette a hozamokat, majd pedig ahogy az EKB kötvényvásárlási programját bejelentették, javult az általános piaci hangulat, és a spreadek lejjebb mentek. A gondot csak azt jelenti, hogy Európában a jelek szerint a fent említett piaci érzelmek (pánik és félelem) határozta meg a gazdaságpolitikát, nem pedig a választott vezetők racionális döntéshozatala. A szerzők találó kifejezése szerint ez a „panic-driven austerity”.
De Grauwe és Ji szerint beszédes, hogy a legnagyobb recesszió azokban az országokban következett be, ahol a legnagyobb volt a megszorítás, miközben az is megfigyelhető volt, hogy a legnagyobb megszorító csomagok és az adósság növekedési üteme is együtt mozgott.
Mik a következtetések?
- A válság első éveiben a piacokat uraló pánik és félelem túl magasra vitték a kamatokat, ami a finanszírozási nehézségekbe ütköző államokban jelentős és túlzó megszorításokhoz vezetett, ami komoly társadalmi feszültségeket okozott. Különösen problémás ebből a szempontból az Európai Bizottság szerepe.
- A gazdaságpolitika esetében a pánik és a félelem nem jó tanácsadó. A megszorító csomagok jöttek, a lakosság az utcákra ment, de a közpénzügyi stabilitás nincs sehol.
- A pénzügyi piacok a költségvetési stimulus érdekében nem tudnak olyan erőteljes hatást gyakorolni az észak-európai államokban, mint amilyen erőset tudtak a déliekben, ellenkező előjellel.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Egyszer véget ér a kínai csoda
Hoppon maradnak a pestiek
A forint-játszma és az új MNB-elnök
Nem olcsóbb az IMF-hitel, mint a magyar
A multik sanyargatása mint művészet
Kifosztanak bennünket a bankárok
