A jegybanknak két hét múlva új elnöke lesz, akinek mindenképp szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy szabad-e, kell-e, szükséges-e pénzt pumpálni a gazdaságba.
A Magyar Nemzeti Bank új vezetésének számos fontos kérdéssel és problémával meg kell majd birkóznia, de piaci és a forintárfolyam szempontjából minden bizonnyal az lesz a legfontosabb, hogy lesz-e éles irányváltás a monetáris politikában, lesznek-e az eddigi gyakorlattól eltérő lépések? (Erről lásd "IMF-hitel versus jegybanki finanszírozás: van-e különbség? (II.)" című cikkünket a jobb hasábban).
Az új megközelítés sok formát ölthet, az alapkérdés pedig az, hogy vajon ma Magyarországon lehet-e, szabad-e, kell-e, szerencsés-e olyan mennyiségi lazításba kezdeni, mint amivel a fejlett és gazdag államok jelentős része már él. A jegybankok különböző intenzitással ugyan, de beindították a pénzpumpát az Egyesült Államokban és az eurózónában is – Magyarország pedig maradt a régi recepteknél – legalábbis eddig.
Nem akarva leegyszerűsíteni a problémakört, a mennyiségi lazítás mellett az a fő érv, hogy ezzel növelni lehetne a pénzmennyiséget, a hitelkínálatot, illetve mindenek előtt olcsóbban lehetne finanszírozni az államháztartási deficitet, így teret lehetne engedni a fiskális élénkítésnek. A fő ellenérv ugyanakkor az, hogy a mennyiségi lazítás inflációt okoz, illetve a piaci reakciók miatt a forint leértékelődését okozhatja, ami a nagy devizahitel-állomány miatt veszélyes.
Nézzük sorban!
- Ha a jegybank mennyiségi lazításba és magyar állampapírok vásárlásába kezd, akkor az ténylegesen megemeli a pénzmennyiséget. Nő a likviditás, ami a kéthetes betétben kicsapódik, az ezután fizetett kamat lesz a tényleges kamatköltség.
- A jegybanki lazítás kamatköltsége ugyanakkora, mint ha mindezt IMF-hitelből finanszíroztuk volna. Az is érdekes, hogy a likviditás bővülése is épp ugyanakkor a két esetben, azaz ha a jegybanki pénzpumpa inflációs veszéllyel fenyeget, akkor az IMF-hitel is ezt tette.
- A jegybanki állampapír-vásárlás olcsóbbá teszi a magyar költségvetés finanszírozását, és ezzel növelni lehet a gazdaság élénkítését szolgáló forrásokat.
- A pénzmennyiség felduzzad, de a fölös likviditás kicsapódik a jegybanki betétben. Kérdéses ezzel együtt, hogy kell-e az inflációtól tartani? A 2-es pont szerint ha az IMF-hitel nem okozott ilyen inflációt, akkor ez sem fog. Ezen felül pedig szinte nincs olyan nemzetközi példa, ami alapján ez reális veszély lenne…
- Nagy kérdés, mi lenne ilyen esetben a forinttal. Fundamentális alapon jó eséllyel semmi (lásd fenn), de a piaci lélektan szerint már nem ilyen egyértelmű a helyzet. A jegybanki finanszírozás ugyanis könnyen a piaci bizalom megingását okozhatja, az pedig lejtőre küldheti a forintot – bár ugye ennek, mint láttuk, nincs igazán racionális alapja. Ezzel együtt, ha ez a veszély fennáll (márpedig fennáll), akkor el kell oszlatni az irracionális félelmeket. Vagyis amennyiben az új jegybankelnök új utakon akar járni, akkor mindenekelőtt szakmai párbeszédre és a befektetők számára világos kommunikációra van szüksége.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Nem olcsóbb az IMF-hitel, mint a magyar
A multik sanyargatása mint művészet
Kifosztanak bennünket a bankárok
Felejtsük el a minimálbért?
A gatyánk is rámegy az IMF-hitelre
Még több magyart Londonba?!
