Pénzügyi Szemle Online Blog

Ne arról vitázzunk, hogy lesz-e állami tandíj, hanem hallgassuk ingyen a Harvard sztárprofesszorait.

MOOC – ez az új varázsszó. A rövidítés a tömeges online felsőoktatást rejti (massive open online courses), ami az oktatás világának teljes átalakulásával kecsegtet. Az órák ingyenesek, online-alapon elérhetőek és mindenki számára nyitottak, nem kell hozzájuk más csak internet-kapcsolat és egy laptop. A szolgáltatók jellemzően elit egyetemek, a Stanford, a Berkeley, a Harvard, a Columbia. (Bővebben lásd "Átszabják a felsőoktatást az ingyenes online kurzusok" című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az e-oktatás nem új dolog, de itt nem erről van szó, hanem arról, hogy a világ vezető (amerikai) egyetemei egyre jobban belefolynak ebbe az ingyenes, világméretű oktatási újításba. A kurzusok olyanok, mint egy rendes egyetemen, van lehetőség a haladásra, a fejlődésre. Annyi különbség van, hogy ezekért az órákért nem jár kreditpont, így a rendes képzésekben nem elismert tudásról van szó – egyelőre. Már most több tízezer diák tanul ezeken a kurzusokon, a vizsgákat pedig jellemzően egymásnak javítják a diákok.

A világ egyik vezető gazdasági blogoldalán Richard Posner világhírű jogász arról értekezik, hogy ez az oktatási forma magasabb minőséget jelent a konvencionális oktatásnál. Jellemzően jobbak a tanárok, akiket amúgy is szabadon lehet kiválasztani, és a diáklista sem telhet meg. Ha valaki valamit nem ért, visszamehet egy-egy gondolatra, és az online forma lehetővé teszi, hogy ne kelljen utazni, vagy esetleg másik városba (országba) költözni. A gyenge pont leginkább az interaktivitás korlátozottsága (nem nagyon tudunk kérdezni a tanártól), bár egyes MOOC-k erre is találtak megoldást: a legtöbb diák által feltett kérdést eljuttatják az előadónak. Posner szerint idővel ezek az online-egyetemek eljuthatnak oda, hogy diplomát adnak ki, a fő akadály egyelőre a teljesítmény mérésének, a plagizálásnak, illetve a diákok szelektálásának problémája.

Az üzleti modell is azon múlik majd, hogy lesz-e igény a teljesítmények elismerésére, vagy ezek a kurzusok megmaradnak kiegészítő képzéseknek. Ebben az esetben természetesen felmerül a tandíj kérdése is, ami így is sokkal alacsonyabbnak ígérkezik, mint egy sima egyetemen. Posner példának a Harvardot, hozza, ahol nagyjából 6600 hallgató van. Az e-egyetem megvalósításával lehetne, mondjuk, százszor ennyi, 660 ezer. Annyi bizonyosnak látszik, hogy ez nagyjából annyira szabná át az egyetemi piacot, mint amennyire az internet elterjedése a könyvbizniszt. Nagyon.

Ugyanezen blog másik szerzője, Gerry Becker Nobel-díjas közgazdász arra mutat rá, hogy a finanszírozó egyetemeknek nincs bevétele jelenlegi formájában ezekből az online kurzusokból, a hozzáadott érték az ismertégből, a reklámból adódik. Az online kurzus amúgy nem drága műfaj: sokszor a sztár professzorok is ingyen adnak ilyen órát, a hiúságukat ugyanis legyezgeti, hogy tízezreknek beszélhetnek.

Becker szerint a legnagyobb baj ezekkel a kurzusokkal a diák és tanár közötti kommunikáció hiánya. Ezért szerinte nincs is esély arra, hogy a következő évtizedben az online kurzusok valódi versenytársai legyenek a klasszikus egyetemeknek, de kiegészítő szerepük elvitathatatlan lesz. Az online kurzusok szerinte jó eséllyel a fejlődő világban fognak elterjedni, ahol ez kivételes lehetőséget jelent majd a legjobb egyetemek legjobb professzorainak hallgatására.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Tandíj, én így szeretlek

Azt se tudjuk, mennyi pénzünk van

Szemléletváltást a közpénzügyekben!

Képzett magyarok nélkül nincs esélyünk

Az egykulcsos adó Amerikából nézve

Ketyeg a diákhitel-bomba