Pénzügyi Szemle Online Blog

Az állam már csak olyan, ha több a pénz, többet költ, vagyis a hiányt nem a gazdagok megadóztatásával kell csökkenteni.

Magyarországon az adózási rendszer átalakításának egyik legmarkánsabb, és így legtöbbet kritizált döntése a magasabb jövedelműek adóztatásának mérséklése volt - az egykulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése ugyanis végső soron ezt jelenti. A kérdés nem csak nálunk, hanem az Egyesült Államokban is napirenden van, a „fiscal cliff" nevű problémahalmaz miatt ugyanis hozzá kell nyúlni az államháztartás bevételi és kiadási oldalához is, és a jelek szerint a tehetősebbek adóterhelése ennek következtében emelkedni fog. (Bővebben lásd "Fiscal cliff: Nem biztos, hogy az adóemelés a jó megoldás " című cikkünket a jobb oldali hasábban)

Az amerikai közpolitikai viták kereszttüzébe került tehát a magasabb jövedelműek adóztatásának kérdése, aminek talán magyar szempontból is lehet relevanciája - annak ellenmére, hogy napestig lehetne sorolni a két ország és a két adórendszer közötti különbségeket. Mit gondolnak a tengerentúlon erről a kérdésről?

Nem meglepő módon ott sincs egységes álláspont. A tehetősebbek plusz adója melletti érvek jellemzően méltányossági okokra és a potenciális teherviselő képességre vezethetőek vissza, az adóemelés elleni érvek pedig sokfélék. Ez utóbbiak közül nem is azok a legérdekesebbek talán a mi szempontunkból, amelyek szerint az adóemelés csökkenti a fogyasztást és ezért recesszióval fenyeget, hanem azok, amelyek egy kicsit "filozofikusabban" közelítik meg a kérdést.

Az egyik elemzés arra mutat rá, hogy a II. világháború utáni időszak adatai szerint minden egyes dollárnyi plusz adóbevétel 1,17 dolláros kiadásnövekedéssel járt. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormányok azon nyomban elköltik, amit pluszban kapnak, sőt még egy kicsit többet is annál. Ebből az következik, hogy a gyakorlatban nem igen létezik „deficitcsökkentés adóemeléssel", hisz a deficit ezáltal inkább nő - a jövedelemadó emelésével tehát nem lehet hatékonyan betömni a költségvetési lyukat.

Egy másik érvelés szerint a jövedelemadó emelése bár rövid távon megoldást jelenthet a hiányproblémára, de hosszabb távon és mélyebben elemezve mégis csak tüneti kezelés. Az évek óta vissza-visszatérő deficitprobléma ugyanis arra utal, hogy a társadalom túlzottan rá van utalva az államra, a költségvetés pénzére. Azért költünk folyamatosan többet, mint amennyi a bevételünk, mert a kelleténél jobban "rászoktunk" a központi forrásokra. A deficit ebben a megközelítésben elsősorban azt jelenti, hogy a költségvetés kiadási oldalával vannak fenntarthatatósági problémák. Eszerint a fiscal cliff is leginkább egy lehetőség, amely rámutathat arra, hogy milyen nagyon rá van Amerika akaszkodva az állami költségvetésre - egy lecke, amit esetleg másoknak is érdemes megfontolnia.

KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS! 
http://www.facebook.com/penzugyiszemle

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Ketyeg a diákhitel-bomba

Milliárdos hitelkártyát a görögöknek!

Mégis az államcsőd a megoldás?

Össztűz alatt a svájci jegybank

Ne hagyjuk meglopni magunkat!

Mennyi pénzt veszíthet Magyarország?