Az eurózóna válsága arra mutat rá, hogy a leírt szabályok önmagukban keveset érnek. Erre Magyarországon is figyelni kell.
Mi történik akkor, ha a leírt szabályok, törvények, alkotmányos rendelkezések nem veszik figyelembe egy adott közösség politikai és társadalmi prioritásait? Mi a helyzet, ha a közösség nem nő fel a szabályokhoz? - Samuel Gregg, az Acton Intézet közgazdász kutatója szerint a jelenlegi európai krízis elsősorban erről szól. (Bővebben lásd "Ezért bukott meg a maastrichti szerződés" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az 1992-ben elfogadott maastrichti szerződés előírt számos fiskális szabályt, ami egyrészről letette a közös monetáris politika alapjait, másrészről az európai jóléti állam terjeszkedését volt hivatott meggátolni. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy Európában az emberek elvárják az állami gondoskodást, az állam által nyújtott biztonságot - szemben például Amerikával, ahol ez jóval kevésbé jellemző.
Mi történt Európában Maastricht után? Csupán annyi, hogy a valóság elszakadt a szerződésben foglaltaktól, és kiderült, hogy a megállapodás írott szó csupán, aminek nem sok köze van a politikai prioritásokhoz, az európaiak nagy többségének az államról alkotott elképzeléseihez. A szabályok és a polgárok elképzelései között nagy a szakadék, ami arra vezetett, hogy Európában nemzeti sport lett a szabályok kijátszása.
Fontosak a szabályok, mert meghatározzák a viselkedést, illetve mert pedagógiai erejük van. Ugyanakkor nem mindenhatóak, azaz hibás megközelítés, hogy hátradőlhetünk, ha sikerül elfogadni egy akár jó törvényt, vagy épp alkotmányt. Ez ugyanis idővel kevésnek bizonyulhat - a lényeg ugyanis a fejekben dől el, hogy az egyszerű polgárok mit tesznek, és mi az, amit a leírt szabályok ellenére sem vesznek komolyan.
Mindennek komoly implikációi vannak európai és magyar szinten is. Európai szinten az, hogy kitalálhatnak bármit Brüsszelben, Frankfurtban, vagy akár Párizsban és Berlinben, ha az nem felel meg a mai európai társadalmi és politikai realitásoknak, akkor nem húzza majd ki Európát a bajból.
Magyar szinten arra érdemes figyelni, hogy a tavaly tavasz óta hatályos Alaptörvény gazdasági fegyelmet előíró rendelkezései (adósságcsökkentési kötelem, a Költségvetési Tanács vétójoga) csak akkor lesznek valóban hatásosak, ha szellemiségük áthatja az egész magyar közpénzügyi rendszert és társadalmat. Fogadjuk el azt az alapvetést, hogy nincs több pénz, és nem élhetjük fel a saját gyermekeink jövőjét - és akkor az Alaptörvény adósságszabálya egy mindenki által osztott főszabály leírt változata lesz, nem pedig egy maastrichti sorsra ítélt pozitív kezdeményezés.
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Hogyan lehetne teljes biztonságban a pénzem?
Csőddel menekülhet meg Európa
Adózzanak a gazdagok!
Mi lesz veled, Spanyolország?
Magyar gondok Amerikában
Nagyobb szabadságot a bankoknak?
Mire elég az Alaptörvény?
2012.09.26. 09:35 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr125365144
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
