A tartós munkanélküliség olyan csapda, amiből állami segítség nélkül szinte lehetetlen kitörni. Segítséggel viszont igenis lehetséges.

Korunk egyik legsúlyosabb problémája a hosszú távú munkanélküliség, melynek megoldására sem könnyű recept, sem tapasztalat nincs. Kutatások igazolják, hogy ha egyszer valaki belesüllyed a hosszú távú munkanélküliség mocsarába, akkor segítség nélkül nagyon kevés az esélye a kiemelkedésnek. Logikus, hisz a munkaáltatók nem szeretnek olyan jelentkezők közül válogatni, akik hónapok, sőt évek óta munkanélküliek. Ha segítség nélkül nincs kiemelkedés, akkor logikus, hogy segíteni kell. A kérdés már csak az, hogy ki, és hogyan. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Richard Dorsett, a National Institute of Economic and Social Research kutatóintézet közgazdásza megvizsgálta az angolszász országokban bevezetett, a hosszú távú munkanélküliek számára kiírt programokat, és arra jutott, hogy ezek a programok hosszú távon sikeresek, vagyis képesek visszavezetni az állástalanok egy részét a munkaerőpiacra. Ezek a programok többnyire állai támogatást juttatnak – adó- és járulékkedvezmény formájában – azoknak a munkáltatóknak, akik munkanélkülit, sőt hosszú távú munkanélkülit alkalmaznak.

A brit hosszú távú munkanélkülieket támogató állami programok például öt év leforgása alatt mintegy 2,0 százalékponttal javították a foglalkoztatási rátát, ami igen jó eredménynek tekinthető (a statisztikai módszerek igazolják, hogy a javulás valóban a programnak, és nem egyéb tényezőknek köszönhető.) A kérdés az, hogy miután az adó- és járulékkedvezmények csak egy bizonyos ideig járnak, a munkáltatók igényt tartanak-e a munkaerőre akkor is, ha a kedvezményes időszak lejár. A program igazi célja ugyanis az lenne, hogy ne csak átmenetileg, hanem tartósan is vezesse vissza az állástalanokat a munkaerőpiacra.

Richard Dorsett hangsúlyozza, hogy ez a „megtartás” hatás korlátozott, de azért kimutatható, sőt, az idő előre haladtával egyre erősebb. A fent idézett 2,0 százalékos javulás ugyanis fele-fele arányban adódik a „belépési” és a „megtartási” hatásból. Belépési hatásból, vagyis a foglalkoztatás egyrészt azért emelkedik, mert a munkáltatók kedvezményeket kapnak – ez egy átmeneti hatás, ha a kedvezmény letelik, akkor sokan elveszítik a munkájukat. Másrészt a megtartási hatásból, ami már egy tartós hatás, és azokra a munkavállalókra utal, akik a kedvezményes időszak után is állásban maradnak.

Az állami foglalkoztatási program tehát kimutathatóan hasznos, növeli ugyanis a foglalkoztatást, és ami ennél is jobb hír, hogy az állástalanok egy jelentős részét hosszú távon is képes tartósan visszavezetni a munkaerőpiacra. Érdemes tehát erre költenie egy államnak – már ha van rá pénze -, ha azt szeretné, hogy minél kevesebben ragadjanak benne a tartós munkanélküliség csapdájában.