Inkább kergessen egy hatalmas kiéheztetett keresztes pók, mint a hosszú távú munkanélküliség!
Európában több országban is csúcsokat döntöget a munkanélküliség, így logikusan adódik a kérdés: kik vannak előnyben/hátrányban, ha munkahely keresésről van szó.
Rand Ghayad, a Boston Fed közgazdásza elvégzett egy érdekes kísérletet, melynek keretében több ezer önéletrajzot küldött szét frissen meghirdetett álláshirdetésekre, amely önéletrajzok kitalált munkanélküli jelentkezők adatait tartalmazták. Ugyanarra a hirdetésre több jelentkezést is beküldött, melyek között többnyire egy-egy lényeges pontban voltak különbségek, úgymint a tapasztalat, a képzettség, az életkor, és ami a legfontosabb, a munkanélküliként töltött idő tekintetében. (Bővebben lásd "Küzdeni kell a hosszú távú munkanélküliség ellen!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Interjúra behívás valószínűsége a munkanélküliség időtartamának függvényében
A legnagyobb szelektáló tényező ugyanis nem az iskolai végzettség vagy a korábbi munkatapasztalat volt, hanem az, hogy a jelentkező mennyi ideje küszködött a munkanélküliséggel. A fenti grafikonról kiválóan látszik - a grafikon egy egyszerűsített változata az eredetinek -, hogy a rövid ideje munkanélküli jelentkezők mintegy 16 százalékát hívták be interjúra – „callback rate” a grafikonon -, míg ez az arány a hosszú távú, azaz legalább hat hónapja munkanélküli jelentkezők esetében már csak 3 százalék körüli volt.
Az eredmény kiábrándító, és azt jelzi, hogy aki egyszer belekeveredik a hosszú távú munkanélküliség csapdájába, az rettentő nehezen kerül ki belőle, ha ugyanis egy munkavállalónak döntenie kell, hogy őt, azaz a hosszú távon munkanélkülit, vagy a friss munkanélkülit hívja be, akkor utóbbinak ötször jobbak lesznek az esélyei (16 százalék versus 3 százalék), még úgy is, hogy egyébként minden más „paraméterben” megegyeznek.
A kormányoknak ezzel a jelenséggel valamit kezdeniük kell, félő ugyanis, hogy a hosszú, több évig elhúzódó válság alatt nem csak munkanélkülivé válnak az emberek, de végleg ki is esnek a munkaerőpiacról. A reménytelenségben töltött hónapok, sőt évek után ugyanis rohamosan csökken az álláskeresés esélye, és eljöhet az a pont, amikor már olyan régóta tart a munkanélküliség, hogy egy munkáltató sem akar szóba állni az illetővel.
A kormánynak a hosszú távú munkanélkülieket igenis alkalmaznia kell, közmunkaprogramok, vagy egyéb programok keretében, de az a minimum, hogy komoly adókedvezményekkel kell ösztönözni a hosszú távú munkanélküliség elleni küzdelmet.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
A világ legdrágább Excel-hibája
A GDP-nek még egy bomba is jót tehet
Szegény németek mentik az eurót
Mennyi zsebpénzt kapjon a gyerek?
Kik kaszálnak a minimálbér-emelésen?
A gatyánk is rámegy a nyugdíjakra
