A ledolgozott órák száma és a termelékenység között világos negatív összefüggés figyelhető meg, így lehet, hogy a gazdag németek keveset dolgoznak, míg a csődös görögök sokat.
A görögök lusták, és keveset dolgoznak, a németek pedig szorgosak, és rengeteget dolgoznak. Aki sokat dolgozik, az többre viszi, mint aki keveset. Ezek a kijelentések első ránézésre logikusnak tűnnek, az OECD és a The Economist szakemberei azonban bebizonyították, hogy mindkettőnek az ellentéte az igaz. Az eredeti elemzés itt érhető el.
Először is következzen az első kijelentés cáfolata:
Ledolgozott órák száma per év, 1990-ben és 2012-ben
Az OECD statisztikái alapján a The Economist által összeállított grafikonból kiderül, hogy az OECD-országok közül a dél-koreai átlag munkavállaló dolgozik a legtöbbet, ami természetesen nem meglepetés. Az ugyanakkor, hogy az átlag görög dolgozó évi több mint 2000 órát „húz le”, és ezzel a második az OECD-országok sorában, az már vaskos meglepetés.
A németek ezzel szemben mindössze 1400 órát dolgoztak átlagosan 2012-ben, megközelítőleg annyit, mint a dánok, norvégok vagy hollandok. Mi magyarok egyébiránt a bronzérmes Izrael mögött a negyedik legtöbbet dolgozó nemzet vagyunk – a statisztika a munkavállalókat vizsgálja, vagyis a munkanélküliség mértéke nem módosítja az értékeket -, ami ugyancsak meglepőnek tűnhet elsőre.
Ledolgozott órák száma és a termelékenység kapcsolata
(Függőleges tengelyen az egy óra munkával megtermelt GDP, vízszintes tengelyen az éves ledolgozott órák száma)
Térjünk rá a poszt elején tett második kijelentésre, mely szerint annál jobban megy az adott országnak, minél többet dolgoznak a munkavállalói. Ez a kijelentés sem állja meg a helyét, azon túl ugyanis, hogy a legkevesebbet dolgozó németek, hollandok, dánok és norvégok a világ leggazdagabbjai között vannak, az OECD és a The Economist kimutatja, hogy világos fordított összefüggés figyelhető meg az OECD-országokban a ledolgozott órák száma és a hatékonyság/termelékenység között.
A második grafikonról ez világosan leolvasható, vagyis az, hogy az egy óra munkával előállított GDP mennyisége és a ledolgozott órák száma fordítottan arányos. A „lassan járj, tovább érsz” elv tehát tökéletesen szemlélteti az összefüggést, vagyis hiába dolgoznak a németek „csak” évi 1400 órát, jóval több GDP-t állítanak elő, mint a 2000-nél is több órát dolgozó görögök. A következtetés világos: elegendő, ha valaki keveset dolgozik, azt ugyanakkor tegye minél hatékonyabban.
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Így kellene módosítani az államadósság-szabályt
Dickens és a magyar pénzügyi válság
Megint meg kell menteni az önkormányzatokat?
Eszetlenül öntjük a kukába az ételt
Elkerülhettük volna az összeomlást?
Kötelet húznak a politikusok
