Kiderült, hogy hibás modell alapján dolgozott és adott tanácsokat éveken át a Valutaalap.
Egy tipikus és elég leegyszerűsítő gazdaságpolitikai „leosztás" szerint világunk azért nem a létező világok legjobbika, mert a választóik fogságába esett nemzeti kormányok nem elég bátrak ahhoz, hogy a bölcs nemzetközi szervezetek tanácsait követve kijussanak a válságból. Na de mi van akkor, ha a kapott nemzetközi tanács egyszerűen rossz? (Bővebben lásd "Az IMF és a költségvetési szigor: ideje újragondolni!" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Felmerül természetesen a kérdés, hogy mit jelent a „rossz" ebben a kontextusban, de az bizonyos, hogy ha a tanácsadáshoz használt modell téves, akkor jó eséllyel téves a javasolt gyógyszer is. Na valami ilyen történt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legutóbbi kongresszusán, ahol az IMF beismerte, hogy mindeddig alulbecsülte a költségvetési szigor gazdasági aktivitásra való kihatását.
Első ránézésére nem nagy ügy: az mondatott ki, hogy 1 százalékos költségvetési megszorítás nem 0,5 százalékkal, hanem átlagosan 1,3 százalékkal csökkenti a bruttó hazai terméket. Na de mit is jelent ez ténylegesen? Csupán annyit, hogy a megszorítások politikájának negatív multiplikátor hatása csaknem háromszorosa az eddig becsültnek. Vagyis a túlzott költségvetési kiigazítás nagyon káros, és komoly recessziós veszélyt hordoz.
Mindennek fényében immár érdemes azon is elgondolkodni, hogy milyen a helyes válságkezelés most Európában és azon belül is például Magyarországon. Természetesen arról nincs szó, hogy ne kellene rendbe tenni a közpénzügyeket, de nagyon kell vigyázni mind a rendbetétel által érintett területekkel, mind pedig az egész rendbetétel nagyságrendjével.
Ahol pazarol az állam, onnan el kell venni, és növelni szükséges a hatékonyságot, de ahol nem, onnan nem szabad forrást elvonni, mert annak társadalmi és nemzetgazdasági költségei túl magasak lesznek. A megszorítások logikája recessziót szül, ami lehetetlenné teszi a válság legyőzését - mint azt számos dél-európai állam példája remekül mutatja.
Persze az is kérdéses, hogy egy eladósodott, nagy külső kitettséggel rendelkező európai uniós szabályok közé szorított országnak van-e más választása? A válasz bizonyosan komplex, de ne felejtsük el: a pénzügypolitika nem csak a fiskális politikából áll ám...
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Halkan fújtuk fel a frankbuborékot?
Lengyelország mint a magyar álom
Elég volt a pénzügyi csodaszerekből!
A nők fizetnek a gyerekekért
Alulfizetett közalkalmazottak?
Diákhitel-csapdában a nyugdíjasok
