Egy elöregedő társadalomban a nyugdíjasok nem sok jóra számíthatnak, a legjobb, amit tehetnek, hogy saját kezükbe veszik a sorsukat és előtakarékoskodnak.

Az Egyesült Államokban 1950-ben még csupán a lakosság 8,1 százaléka volt 65 éven felüli, 2000-ben ugyanakkor már 12,4 százaléka, amely arány a becslések szerint 2050-re 20,9 százalékra emelkedik (lásd lenti táblázat). A társadalom elöregedése alapján egyértelmű, hogy egyre kevesebbnek kell összedobnia a nyugdíjat egyre többnek, ami jelentős feszültségekhez fog vezetni az amerikai – és minden hasonló demográfiával bíró – társadalomban. A legfőbb gond az, hogy a nyugdíj egy tipikusan hosszú távú probléma, vagyis a 2050-re várható gondokra már most meg kell találni a megoldást. Az eredeti elemzés itt érhető el.

James M. Poterba, az amerikai NBER kutatóintézet közgazdásza tanulmányában hangsúlyozza, hogy az elöregedő társadalomból adódó problémák elsősorban az alsó jövedelmi harmadban fognak jelentkezni. Ott ugyanis idős korban a nyugdíjasok jövedelmének döntő hányada az állami nyugdíj, vagyis ha az állam csökkenteni kényszerül a nyugdíj-kifizetéseket, az elsősorban az alsó jövedelmi harmadban fog lecsapódni.

Az elkerülhetetlennek tűnő társadalmi feszültségek enyhítése érdekében két lehetséges megoldás adódik. Az első, hogy az egyének - különösen, akik fiatalon az alsó jövedelmi harmadban élnek – saját kezükbe veszik a sorsukat, és az állami nyugdíj mellett magán megtakarításokkal is készülnek az idős korra. Itt ugyanakkor számos probléma jelentkezik: az alsó jövedelmi harmadban élők ugyanis átlagosan alacsonyabb képzettséggel rendelkeznek, mint a felsőbb harmadokban, képzetlenül pedig nem hogy jobban fizető állásokba nem lehet elhelyezkedni, de egy felelős, több évtizedre szóló megtakarítási terv összeállítása sem tűnik reálisnak.

Viszont ha az alsó jövedelmi harmadban szereplők saját erőből képtelenek többet takarékoskodni a nyugdíjas évekre, az elöregedő társadalom miatt pedig csökken az állami nyugdíjkifizetés mértéke, akkor ez a réteg komoly életminőség-romlás elé néz. Itt jön képbe a második megoldás, vagyis az, hogy az állam a nyugdíjak megállapításakor kiemelt helyen kezeli az alsó jövedelmi harmadba tartozókat, és nyugdíj-átcsoportosítást hajt végre a javukra, mégpedig a felső jövedelmi harmad kárára.

A kérdés természetesen az, hogy az amerikai állam képes és legfőképp hajlandó lesz-e erre a jövedelem-átcsoportosításra. Erre természetesen felelőtlenség lenne jóslatot adni, a kutató ugyanakkor azt tanácsolja az amerikaiaknak, hogy aki csak teheti, igyekezzen előtakarékoskodni, teljesen bizonyosan kijelenthető ugyanis, hogy egy elöregedő társadalomban a jövő nyugdíjasai - pénzügyi szempontból természetesen - csakis rosszul járhatnak.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Akitől Magyarország is sokat tanulhatna

Érvek a gazdagok adóztatása mellett

Ezért nem omlott össze Magyarország

A nagy nyugdíj-kutyaszorító

Nem lehet minden csődöt elkerülni

Ide kellene felkerülni Magyarországnak