Nagyon egyszerű, le kell koppintani a sikeres országok receptjeit: egyensúlyban lévő költségvetés és folyó fizetési mérleg kell, továbbá rugalmas munkaerőpiac.
A gazdaságpolitika alapvetően nem egy bonyolult dolog, meg kell nézni, hogy melyek azok a külföldi sikerreceptek, melyek alkalmazhatók a hazai feltételek között, és egészen egyszerűen le kell másolni ezeket. Dani Rodrik, a Princeton professzora hangsúlyozza, hogy tökéletesen látszik, hogy mely országok „csinálták jól” a válság előtt és alatt, és melyek rosszul, mint ahogyan az is, hogy melyek voltak a sikeres gazdaságpolitika legfőbb elemei. Az eredeti elemzés itt érhető el.
A professzor szerint, ha egy ország három alapvető feltételnek megfelel, akkor nagyot már nem hibázhat. Ezek a következők:
- A siker egyik titka, hogy az adott országnak legalább egyensúlyban lévő, de még jobb, ha többletet mutató folyó fizetési mérleggel kell működnie, vagyis lehetőleg legyen többletes a külkereskedelem, és a hazai növekedést alapvetően ne külső hitelekből finanszírozza. Természetesen könnyebb – főleg fellendülések alatt jellemző ez – külső hitelekből finanszírozni a hazai fellendülést, a kölcsön vett pénzt pedig főleg importált javakra költeni, ez a fajta tücsök-élet ugyanakkor csak ideig-óráig tarthat. Fenntarthatatlan és biztos összeomláshoz vezet, mint ahogyan vezetett is, például Magyarországon.
- A siker második receptje a liberalizált és rugalmas munkaerőpiac. Ha ez megvan, és nincsenek kötött szabályok, akkor a vállalatok gyorsan alkalmazkodnak a változó környezethez, az erőforrások elosztása pedig gyors és hatékony. Minél több a kötöttség egy munkaerőpiacon, annál gyengébb a hatékonyság, ami hosszú távon megöli a növekedést. Liberalizáció és rugalmasság, ez az, ami például Németországot sikeressé tette az elmúlt két évtizedben.
- A harmadik recept pedig nem más, mint a kiegyensúlyozott költségvetés, vagyis a közkiadások fenntartható szintje. A gazdaság valamennyi szereplőjére – állam, háztartások, vállalatok - igaz, hogy az eladósodás és a tartósan deficites működés olyan egyensúlytalanságokhoz vezet, ami hosszabb távon egészen biztosan visszaüt. Németország itt is jó példa, a visszafogott állami költés és a kiegyensúlyozott költségvetés olyan stabilitást adott az országnak, ami lehetővé tette a tartós és fenntartható fellendülést.
Dani Rodrik hangsúlyozza, hogy nincs egyetlen jó és egységes recept, melyet az egyes országok gazdaságpolitikusai követhetnének, ha azonban betartják a fönti három szabályt –egyensúlyban lévő folyó fizetési mérleg és költségvetés, liberalizált és rugalmas munkaerőpiac -, akkor nagy bajok nem lehetnek. Az természetesen más kérdés, hogy egy dolog tudni, hogy mit kellene tenni, és egy másik, gyakran jóval nehezebb dolog valóban megvalósítani azt…
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Az egykulcsos adó nyertesei és vesztesei
Kaszálnak a londoni magyarokon
Megfojtja magát Európa
Devizahitelek: miben hibáztak biztosan a bankok?
Furcsa világot teremtett a válság
Az évszázados dunai árvíz csak a kezdet?