Pár éve ezért kiközösítés járt volna azért, ami ma mindennapos. Tombol az unortodoxia nyugaton.
A gazdaságpolitikai útkeresés nem csak Magyarországot jellemzi, a világ vezető gazdaságai is olyan eszközökhöz nyúlnak, amilyenekről pár évvel ezelőtt csak a megvetés hangján szóltak volna (erről lásd Likviditás, reálgazdaság és unortodoxia című írásunkat a jobb oldali hasábban).
A pénzügyek komplex és átláthatatlan rendszerré váltak, amelyek nagyon gyorsan és nagyon intenzíven reagálnak minden egyes rezdülésre. Mindezt korábban a hatékonyság diadalaként ünnepelték, de összességében mégiscsak arról van szó, hogy ezeken a piacokon szinte értelmezhetetlenné vált a „hosszú táv”. Minden most történik, és mindenre azonnal reagálni kell. A folyamatok felgyorsulása miatt szinte mindig a rövid távú hatásoknak kell dominálnia, hisz egyszerűen nincs idő se kivárni, se elmagyarázni a hosszabb távú hatásokat. Keynes nem feltétlenül erre gondolt, de attól még nagyon ide illenek a szállóigévé lett szavak: hossz távon mind halottak vagyunk. Kinek van ideje manapság akár perceknél is előrébb gondolkodni…
Áttételesen ezzel van összefüggésben, hogy egyre többen a korábbi gyakorlattól eltérő megoldásokat keresnek. Miután az eddig megszokott válaszokat jellemzően ortodoxnak nevezték, ezért az ezzel szakítani próbáló megközelítésre gyakran használják az unortodox kifejezést. Magyarországon ennek a kifejezésnek van már egyfajta politikai felhangja, de ettől még más országokban is vannak olyan kezdeményezések, amelyeket jogosan illethetünk ezzel a jelzővel.
Milyen lépéseket fedhet le ez a „nyugati unortodoxia”? Nézzük például az Egyesült Államokat. A válság kitörése előtt pörgött a gazdaság, szárnyaltak az ingatlanárak, az ügyletek bonyolításához szükséges pénzhelyettesítők megtermelődtek. A jegybank (Fed) egyszer csak kamatot emelt, a likviditás megcsappant, sok hitelfelvevő tönkrement, a pénzügyi átláthatatlanság miatt pedig senki sem bízott már senkiben. Nem volt hitel. A likviditás lórúgás-szerű változását nem tudta kezelni a gazdaság, a pénzügyi rendszer csak azért nem omlott össze, mert hatalmas állami tőkeinjekciók érkeztek, a Fed pedig minden pénzhelyettesítőt pénzre váltott, amit kapott. Na, íme egy fölöttébb unortodox lépés. Egy jegybank, amelyik vállalatoktól kapott értékpapírokra is fizet? Ilyen régen azért nem volt…
Vagy egy másik példa. Az eurózónában havi rendszerességgel utalnak a bajba jutott tagállamoknak, miközben a „no-bailout” szabály a monetáris integráció egyik alaptézise volt. Az Európai Központi Bank napi rendszerességgel avatkozik be az olasz, a spanyol és az egyéb európai kötvénypiacokon. Pár évvel ezelőtt egy ilyen ötlet felvetése is azonnali „kiközösítéssel” járt volna Frankfurtban…
Az egykori eretnek-gondolatok sztárötletekké váltak. Lehet, hogy ebben annak is szerepe van, hogy a hangadóknak is ez az érdeke?
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Milliókat vitt el az olcsó vodka
Gyengébb eurót? Még mit nem!!
Jön a magyar EU-tagság kritikus éve
Csapdába estek a munkanélküliek
Ideje leszámolni a nagy EU-mítosszal
Munka vár a magyar nyugdíjasokra is?
Magyarország tartozzon a magyaroknak!
