Évek óta tart a közgazdasági vita az Egyesült Államok és Európa (pontosabban a németek) között a helyes válságkezelésről, előbbi tábor a válság alatti élénkítést, utóbbi a megszorítások politikáját tűzte zászlajára. Elképzelhető ugyanakkor, hogy mindenki téved?
Kenneth Rogoff, a Harvard University professzora igyekszik igazságot tenni, a szomorú következtetése azonban az, hogy továbbra sincs közgazdasági ingyen ebéd, és a múlt adósságaiért valakinek valamikor így vagy úgy, de fizetnie kell. (Bővebben lásd "Adósságválságok és az eurókrízis" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
Az eurózónában gőzerővel folyik a megszorítás, aminek rövid távú negatív hatásai szembetűnőek, elég csak a rekordokat döntő munkanélküliségre, az ismét recesszióba süllyedő gazdaságokra, vagy az egymás után elbukó kormányokra és tüntetésekre gondolni.
Ebből a szemszögből vonzóbbnak tűnhet az amerikai recept, amely a válság alatt is fenntartott kormányzati és jegybanki ösztönzőcsomagokra épít. Az amerikai jegybank segítségével gyakorlatilag 0 százalékos kamatszinten ugyanis szinte ingyen jut pénzhez az állam, így szinte semmibe nem kerül finanszírozni az immáron a GDP 100 százaléka fölé ugró államadósságot.
Igen ám, de ahogy azt egy korábbi posztunkban már érintettük, a tartósan magas államadósság kéz a kézben jár a tartósan alacsony gazdasági növekedéssel, ami arra enged következtetni, hogy az amerikai gazdaságélénkítés rövidtávú eredményei hosszú távon visszaüthetnek.
Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy ha mindegyik út rossz, akkor mégis mi lehet a megoldás. Kenneth Rogoff szerint a sok rögös út közül a legkevésbé fájdalmas az adósságok elinflálása lehet, azaz a jegybankoknak hagyniuk kellene, hogy az inflációs mutatók 5-6-7 százalékra szökjenek. Ez a pénzromlási ütem akár néhány év alatt enyhítene a terheken, és bár a lakosság reálértékben így is veszítene, a költségek jobban szétteríthetővé és könnyebben elviselhetőbbé válnának.
Arra ugyanakkor a közgazdász professzor is figyelmeztet, hogy az infláció kétélű fegyver, és ha egyszer szabadjára engedik, akkor gyakran hosszú évekig is eltarthat, míg sikerül ismét úrrá lenni rajta…
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Miért kerültek bajba a spanyolok?
Nulla százalékos kamatok - ennyire félünk
Ideje lenne magunkhoz térni
Húsz évre elásta magát Európa
Euróválság: így kell ezt csinálni
Szégyen-e, ha kukás vagyok?
Valakinek egyszer fizetnie kell!
2012.06.12. 09:40 Pénzügyi Szemle
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.