Senkit sem hibáztathatunk azért, mert pusztító buborékok és összeomlások alakulnak ki a pénzügyi piacokon, a folyamatért ugyanis nem a kapzsi bankok vagy a lusta szabályozók, hanem a mélyen belénk kódolt emberi természet a felelős.

A lakásárak emelkednek, a forint egyre erősebb, a médiából ömlenek a devizahitelezés felpörgéséről szóló hírek, a szomszéd épp most költözik egy nagyobb lakásba, a rokon áradozik, hogy a „normál” törlesztőrészletnek csak a felét fizeti, mert volt olyan zseniális, hogy nem forintban, hanem egy svájci frankként emlegetett pénznemben adósodott el. Pezsgés és zsongás, mindenki érzi már a pecsenye illatát, amiből mi sem akarunk kimaradni, pénzünk nincs, nagyobb lakást azt persze szeretnénk, és ha másnak bejött, akkor nekünk miért ne jönne be… és már ott is ülünk a banki ügyintéző és a tonnányi papír előtt, és szorgalmasan véssük rá a nevünket az el sem olvasott szerződésre. És hogy miért? Mert az agyunk becsapott minket. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Az orvostudomány idegrendszerrel foglalkozó területei választ kínálhatnak több olyan közgazdasági kérdésre, melyek a közelmúltban komoly fejtörést okoztak. Ezek közül a legizgalmasabb talán az, amely azt vitatja, hogy miért és hogyan alakulnak ki a pénzügyi légvárak és összeomlások. Tudósok egy csoportja a kérdés megválaszolására tett kísérletet, és - bevallottan gyerekcipőben járó kutatásaik alapján - arra az izgalmas következtetésre jutott, hogy az emberi agy másként viselkedik pénzügyi buborékok alatt, mint normál időkben.

Ha ugyanis a piacok belépnek a buborék fázisba, vagyis az árak elszakadnak a belső értékektől és fundamentumoktól, a médiából pedig ömlenek az optimista hírek, akkor az emberi agy működése is megváltozik. Ilyenkor elfelejtjük a kockázatokat, elhisszük, hogy az adott ingatlan vagy részvény sokkal többet ér, és képesek vagyunk pusztán azért részt venni az adott buborékban, mert a szűkebb vagy tágabb környezetünkben mások is ezt teszik.

Ha tehát az embert elérik a buborék-impulzusok, akkor őt magát is hatalmába keríti az optimizmus, és a racionalitást félre téve olyan pénzügyi döntéseket hoz, melyek „békeidőben”, vagyis nyugodt körülmények között eszébe sem jutnának. És mindezért még csak nem is hibáztathatunk senkit, hiszen ez az emberi magatartás mélyen belénk van kódolva, éppen annyira a részünk, mint hogy az oroszlántól félünk, a szülinapi meglepetésnek pedig örülünk.

A kutatók eredményei magyarázatot adnak arra, hogy miért alakulnak ki az emberiség történelmében időről-időre pusztító pénzügyi buborékok, kezdve a holland tulipánhagyma-mániától egészen a frankhiteles buktáig. Lehetnek akármilyen Nobel-díjas közgazdászaink, szuper számítógépeink, vagy mindenre kiterjedő szabályozóink és felügyeleti szerveink, amíg az emberi természet nem változik, addig pénzügyi buborékok és pusztító összeomlások is lesznek. Az emberi természet pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem változik.

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Megöli a beteget a brüsszeli recept?

Nobel-díjas támasz a devizahitelesek mentéséhez

Menjünk minél később nyugdíjba!

Mégsem omlanak össze a nyugdíjrendszerek?

Ahol minden fiatalnak van munkája

Így válhatsz szegényből gazdaggá