Ezt is megértük: annak örülnek Amerikában, hogy ők azért mégsem lettek Európa. Az öreg kontinens a szemükben ugyanis egyenlő a hatalmas adósságheggyel, a túlméretezett jóléti államokkal, a hatalmas állami bürokráciával és a túlzott állami szerepvállalással, a magas adókkal, a túlszabályozott munkaerőpiaccal, az öregedő társadalommal és a közszférában dolgozók tömegeivel. Az is általános nézet, hogy komoly gondok vannak az európai politikai elittel, amely nem képes a szükséges átalakítások levezénylésére és kizárólag a saját pozícióinak bebetonozására koncentrál.
Samuel Gregg, az egyik legbefolyásosabb amerikai agytröszt, az Acton Institute igazgatója azt a kérdést járja körül, hogy kell-e Amerikának az európai kórságtól tartania. Az amerikaiak számára jó hír, nekünk azonban nem annyira, hogy szerinte bár van ok aggodalomra, de Amerika jó eséllyel elkerüli az európai utat – ami szerinte a gazdasági és társadalmi hanyatlás útja. Samuel Gregg szerint Amerika szerencséje az amerikai kultúra, az amerikai intézmények ereje, amelyek sokkal inkább támogatják a szabad vállalkozást és az innovációt, mint az európai.
