A háborúk után működött, így miért ne működhetne most is egy olyan újjáépítés, melyet átmeneti válságadókból finanszíroznak, és az állam vezérel?
Európa ördögi körbe került: a vállalatok és a háztartások óvatosak, ezért nem költenek, a magas államadósság miatt az államok megszorítani kényszerülnek, aminek következtében a gazdaságok stagnálnak/csökkennek, ami még óvatosabbá teszi a szereplőket, akik még jobban visszafogják a kiadásaikat… (Bővebben lásd "A balanced-budget stimulus lehet a kiút Európában" című cikkünket a jobb oldali hasábban)
És így tovább, Európa szépen lassan csúszik lefelé, és egyelőre esély sem látszik a kilábalásra. A megoldás - ahogy arra Robert J. Shiller, a Yale University professzora rámutat – az ún. „balanced-budget stimulus” lehet, ami annyit tesz, hogy az állam átmeneti válságadókat vet ki, a beszedett pénzt pedig elkölti gazdaságélénkítésre (utakat épít, iskolákat újít fel, közmunkaprogramokat hirdet, munkahelyteremtő beruházásokhoz nyújt támogatást…). A költségvetés hiánya így nem nő, az államadósság sem, miközben a vállalatok és háztartások által őrizgetett pénzek ismét visszatérnek a gazdaság körforgásába.
A gazdasági növekedés visszatérhet, aminek következtében a vállalatok és háztartások megnyugodhatnak a kilátásokat illetően, így pár év elteltével az állam kivezetheti a válságadókat, hisz a gazdaság már a saját lábán is megáll.
A gond csak az, hogy politikailag eladható-e ez a fajta gazdaságélénkítés, azaz az emberek elhiszik-e például hogy az adók valóban átmenetiek, és vajon bíznak-e annyira a kormányban, hogy belássák: a plusz pénzt az állam „jól” költi el. A másik kérdés ehhez kapcsolódik, vagyis hogy feltételezhető-e az államról, hogy annyira hatékonyan tudja elkölteni a beszedett adóforintokat, mintha az emberek maguk költenének.
A „balanced-budget stimulus” mint gazdaságélénkítés már az 1940-es években ismert volt a közgazdászok körében, és elméletben valóban kiválóan működik, a baj az, hogy a választópolgárok az előző bekezdés kérdéseivel kapcsolatban általában erősen szkeptikusak, ami az esetek többségében meghiúsítja az elmélet gyakorlati alkalmazását. (A választók általában úgy tekintik, hogy a beszedett plusz adóforintok az államokat kizsigerelő nagybefektetőknek vagy a henyélő közalkalmazottaknak mennek.)
Az mindenesetre tény, hogy a háborúk utáni újjáépítésnél remekül működtek az átmeneti válságadókból finanszírozott állami programok, miért ne működhetnének most, amikor nem egy háború, hanem a pénzügyi összeomlás által okozott károkat kellene helyreállítani?
KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS!
http://www.facebook.com/penzugyiszemle
Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!
Gyereknyomor: megtörhető az ördögi kör
Az eddig ismert bankok vége
Hol laknak a szupergazdagok?
Robbanhat a szociális bomba
Mi lesz a következő évtized devizahitele?
Pár napunk maradt
Íme a terv Európa újjáépítéséhez
2013.03.29. 19:04 Pénzügyi Szemle
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr115364961
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
