Sportnagyhatalom lettünk Londonban, a baj csak az, hogy a magyarok tizede sem sportol rendszeresen.
A sport felemelte Magyarországot a nagyhatalmak közé – így értékelte Borkai Zsolt országgyűlési képviselő, a Magyar Olimpia Bizottság (MOB) elnöke a magyar csapat londoni olimpiai szereplését a Parlamentben. A magyar sportnemzet - de javon sportoló nemzet is egyben? (Erről lásd Leszünk-e sportnemzetből sportoló nemzet? című írásunkat a jobb hasábban.)
Az olimpiai statisztikák valóban impozánsak: a magyar olimpiai csapat 8 arany-, 4 ezüst- és 5 bronzérmet nyert Londonban (és jó eséllyel Hatos Gábor szintén bronzhoz juthat egy doppingügy miatt), amivel Magyarország a kilencedik helyen végzett az olimpia éremtáblázatán. Legutóbb az 1992-es barcelonai olimpián végeztünk ennél jobb helyen, akkor nyolcadikok lettünk. Mindenközben a paralimpián is jól szerepeltünk: az érmek számát tekintve dupláztunk Pekinghez képest, akkor egy arannyal és öt bronzzal tértünk haza, most viszont két arannyal, hat ezüsttel és hat bronzzal zártunk.
Az tehát nem kérdéses, hogy a felkészülési nehézségek és a pénzhiány ellenére a magyar versenysport sikeres. Közpénzköltési szempontból azt is mondhatjuk, hogy az élsportba fektetett közpénzek felhasználása Magyarországon jó eséllyel átlag feletti, ami feltehetően a hagyományoknak, a jó edzőknek, a sport kitörési lehetőségként való kezelésének köszönhető.
A gondot az jelenti, hogy az élsport hosszú távon nem szakítható el a tömegsporttól, sőt egészségesebb a tömegsport elterjesztését tekinteni állami feladatnak, nem pedig az olimpiai aranyak számának maximalizálását. Ez utóbbi ideális esetben következménye, velejárója a sportszerető életmód elterjedésének. A nagy számok törvénye alapján, ha egy közösségben, nemzetben sokan sportolnak, akkor sok jó élsportolójuk is lesz – de a cél végső soron nem ez, hanem az, hogy egészségesebben éljenek a közösség tagjai.
Márpedig Magyarország egyelőre messze nem az egészséges életmód mintaállama: a felnőtt korú lakosság mindössze 7-9 százaléka sportol rendszeresen, miközben ez az érték az Európai Unió országaiban 21-50 százalék között mozog. Ezt az arányt kellene növelni, és akkor még büszkébben lehetne hallgatni négyévenként a magyar Himnuszt…
