Ha az Európai Központi Bank nagy tételben amerikai állampapírokat vásárolna, azzal gyengítené az eurót, felpörgetné az inflációt és a gazdasági növekedést.

Az eurózóna inflációja 0,8 százalékra lassult, ami nemcsak hogy messze van a célként megjelölt 2,0 százaléktól, de azt is jelenti, hogy a periféria országok a defláció szélére sodródtak. A közgazdászok egy része úgy gondolja, hogy ez komoly veszély az eurózónában. Emellett ugyancsak a periféria országokban továbbra is versenyképességi problémák vannak, arról nem is beszélve, hogy a munkanélküliség még mindig magas a zónában, a gazdasági növekedés pedig akadozik. A fenti problémák mind megoldhatóak lennének akkor, ha az EKB lazítana a monetáris politikán. A kérdés csak, hogy milyen módon. Az eredeti elemzés itt érhető el.

Az EKB kamatot vágni tovább már nem tud, és nem vásárolhat nagy tételben európai állampapírokat sem. Ezt azon túl, hogy az uniós jog nem engedi, a németek sosem hagynák jóvá. A periféria országok állampapírpiacait ugyanakkor ma már nem kell megtámasztani, hisz ezek a piacok stabilizálódtak, az államadósságok fenntarthatósága ma már nem jelent problémát az eurózónában (tegyük hozzá, hogy egyelőre).

A fő gond tehát az alacsony infláció, a gyenge növekedés és a periféria versenyképessége. Jeffrey Frankel, a Harvard professzora úgy látja, hogy ezek a problémák egyetlen jól irányzott lépéssel megoldhatók: az EKB-nak amerikai állampapírokat kell vásárolnia! Elsőre talán szokatlannak tűnik az ötlet, kicsit jobban kifejtve azonban el kell ismerni, hogy van benne logika (az, hogy mennyire megvalósítható, természetesen már egy másik kérdés).

Az ötlet lényege az, hogy ha az eurózóna szeretné beindítani a maga pénznyomdáját, akkor az EKB-nak frissen nyomtatott eurókból értékpapírokat, többnyire államkötvényeket kellene vásárolnia. Ha nem vehet európai állampapírt, akkor vegyen amerikait, ezt a professzor szerint nem tiltja semmilyen európai jogszabály. A tranzakciók során az EKB eurót adna el és dollárt venne a devizapiacon, amely dollárokból vásárolná meg az amerikai állampapírokat.

Az euró gyengülne (a dollárral szemben) az eladások nyomán, ami egyrészt segítene felpörgetni az inflációt, másrészt segítené az exportszektor fellendülését, ami lökést adhatna a gazdaságoknak és hozzájárulna a munkanélküliség csökkenéséhez is. Végezetül meglenne az az előnye, hogy a nemzetközi kereskedelemben javítaná az eurózóna perifériájának versenyképességét, ami szintén óriási előnnyel bírna.

A válság kitörését követően jó néhány ország igyekezett gyengíteni a saját devizáját, ami elindított egy devizaháborút a legnagyobb jegybankok között. Ez a devizaháború pedig értelmetlenné tette a devizagyengítéseket, hiszen ha mindenki gyengíti a saját pénzét, akkor végül senki sem jut sehova. Most azonban változott a képlet, a Fed ugyanis elkezdett visszavenni a laza monetáris politikából, az amerikai jegybank tehát kiszállt a devizaháborúból. Az EKB-nak így, a legerősebb jegybank kiszállásával remek lehetősége lenne arra, hogy eredményesen gyengítse az eurót, és ezzel helyzetbe hozza az eurózónát, vagyis egyszerre pörgesse fel az inflációt és a gazdasági növekedést. 

Ha tetszett a poszt, olvassa el korábbi írásainkat is!

Érvek a gazdagok adóztatása mellett

Ezért nem omlott össze Magyarország

A nagy nyugdíj-kutyaszorító

Nem lehet minden csődöt elkerülni

Ide kellene felkerülni Magyarországnak

Áldatlan háromszög: devizaadósok – bankok – állam