Pénzügyi Szemle Online Blog

A blogot a penzugyiszemle.hu szerkesztői írják. A portálon cikkeink, tanulmányaink teljes terjedelemben megtalálhatók, és teret adunk a szakmai vitának is. Ingyenes regisztráció itt.

Kövessen minket a Linkedin-en!

A Pénzügyi Szemle online hírei

    • Japán és a folyamatos monetáris lazítás
      Az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy további hosszú évekig fenntartsa a laza monetáris politikáját, hisz óvakodnia kell az inflációtól. De mi a helyzet azokban az országokban, ahol a gazdaság természetes folyamataiból eredően folyamatos a deflációs nyomás?

    • Az újraelosztás lehet a megoldás a gazdasági problémákra
      Ha van stabil gazdasági növekedés, akkor a felmerülő problémákra megvan a megoldás: maga a növekedés. Hiába jön tehát egy válság, egy fenntarthatatlan adósság, a problémákat megoldja a stabil növekedés. De mi a helyzet akkor, ha ez a stabilitás elvész?

    • Szükség van az 500 eurósokra az eurózónában
      Az 500 eurósok legnagyobb használója az alvilág, az EKB korábbi igazgatója mégis úgy látja, hogy a bankjegyekre szükség van, mégpedig biztonsági okokból. Az eurózónát ugyanis egyszer már megmentették az 500 eurós bankók.

    • Nyugdíjak: egyre fontosabb az előtakarékosság
      Az Egyesült Államok társadalma elöregedőben van, csakúgy, mint számos más fejlett országban. Ebben a környezetben az állami nyugdíjak vásárlóértéke egészen biztosan csökkenni fog, ami különösen az alsó jövedelmi harmadban okozhat nehézségeket.

    • Ronald Coase - itt és most
      Ronald Coase szerint a közgazdászokra az igazán érdekes kérdések az intézmények - vagyis a társas játékszabályok - középső szintjén várnak. Súlyos tévedés, pontosabban tudatlanság azt hinni, hogy a piacgazdaság intézményei triviálisak, és elintézhetők az olyan sommás állításokkal, mint hogy „magántulajdonra és szerződéses szabadságra van szükség".

    • Amerikai állampapírokat vásárolhatna az EKB
      Az eurózónában komoly problémát okoz a rendkívül alacsony infláció és a lassú gazdasági növekedés. Ha az Európai Központi Bank amerikai állampapírokat vásárolna, azzal egyszerre oldhatná meg a gondokat, úgy, hogy az uniós szabályok sem sérülnének.

    • Rossz célpontra lőttek a görög megszorításokkal
      Miközben Írországban és Portugáliában remekül halad a válság utáni felépülés, Görögország továbbra sem képes a tartós növekedésre. Pedig a megszorítások rendbe tették a költségvetést és a folyó fizetési mérleget is.

Minden napra egy tanulmány

A blog küldetésének tekinti a magyar közgazdasági és pénzügyi kultúra emelését, a gazdasági és pénzügyi kérdések iránt érdeklődők látókörének szélesítését. Ennek részeként minden nap egy-egy, jellemzően külföldi szerzők által jegyzett tanulmányt, elemzést, szakcikket ajánlunk az olvasók figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi tapasztalatok segítik a magyarországi kihívások és problémák jobb megértését, az ezekről való színvonalas vitákat és a megfelelő válaszok megtalálását is. A bejegyzések a szerzők, illetve a Pénzügyi Szemle Online szerkesztőinek véleményét tükrözik. A kommenteket moderáljuk, melynek során az általános moderálási elveket követjük.

Akik figyelnek ránk

ecohu_logo.jpg

hirf.jpg

A kínai „csoda” - egy kicsit másképp

2013.11.30. 08:31 Pénzügyi Szemle

A kirobbanó gazdasági növekedés Kínában ugyan egy ateista világkép mellett valósult meg, de azon túl, hogy maga után vonta a középosztály megerősödését és a társadalmi feszültségek növekedését, a kommunista ideológia gyengülését is elhozta. A kérdés az, hogy mi töltheti ki az utóbbiból adódó erkölcsi/ideológiai űrt. Lehet, hogy az évszázadokon át elnyomott kereszténység? Bethlendi András pénzügyi közgazdász írása.

Bethlendi András

Az institucionalista társadalomtudományi megközelítés szerint a tartós gazdasági-társadalmi felemelkedés alapja a megfelelő intézményi háttér, és a meghatározó intézményi tényezők között szerepel a vallás is.  A kínai kapitalizmus dinamizmusáról már sok publicisztika született, de ennek etikai, vallási háttere viszonylag kevés figyelmet kapott. A Kínával foglalkozó szakértők egy része szerint a kínai fejlődés mosta érte el azt a szintet, ami ezen a területen is paradigmaváltással fog járni, aminek következtében a vallás és azon belül a kereszténység nagyobb szerepet kaphat. (Kína gyors gazdasági fejlődése nem csak a vallás, de egyéb területeken is gyökeres változásokat ígér. Ezekről bőbben itt olvashat.)

kina_nagy.jpg

Jelenleg a kínai népesség nagyobbik része ateista (700 millió fő), a vallásosok körében buddhizmus és a taoizmus a meghatározó. [1]  Az ateista kommunista párt hosszú évtizedeken keresztül elnyomta és illegalizálta a kereszténységet. A kommunizmust megelőzően, több hullámban – először katolikus, majd protestáns – missziós munka folyt Kínában. A visszatérő keresztényüldözések következtében azonban a kereszténység igazán nem tudott gyökeret ereszteni az országban.

A XVII. századi jezsuita missziós munka eredményeként 1700-ra mintegy 300 ezer főre emelkedett a keresztények száma. [4] Ugyanakkor Kína már akkor nagyon népes ország volt, a lakossága meghaladta a 150 millió főt. [9] Így a keresztények aránya gyakorlatilag elhanyagolható volt. Ennek ellenére a XVIII. század közepén császári támogatással a keresztényeket erősen üldözték, melynek eredményeként a keresztény közösségek gyakorlatilag megszűntek. A XIX. században a protestáns missziós tevékenység erősödött fel. A protestáns vallás terjedése azonban összefonódott a kínai és talán a világtörténelem legnagyobb felkelésével, a Taiping-felkeléssel (1850–1864). A XIX-XX. század fordulóján is erős missziós munka folyt azonban az egyre kaotikusabbá váló politikai viszonyok következtében tartós sikert nem tudtak felmutatni. [4] Mindezek eredményeként sok kínai a kereszténységet Kína elleni imperializmus és gyarmatosítás egyik kellékének tartotta. A Nyugat pedig úgy tekintett Kínára, mely immunis a keresztény vallásra.

A kereszténység és a gazdasági siker összefüggését először Max Weber „A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme” című könyvében fejti ki. A keresztény hit (elsődlegesen a protestáns) hivatástudatot ébreszt, becsületességre nevel, ezzel jó munkamorált teremt, ami a tartós gazdasági fellendülés alapja. A keresztényi becsületesség alapvető feltétele az üzletben nélkülözhetetlen bizalom kialakulásának. A kereszténység, miközben elítéli az anyagiasságot, teljesítményre ösztönöz, és arra nevel, hogy az ember ne legyen közömbös mások életszínvonala iránt, hanem segítse felemelkedésüket. Weber rámutat, hogy a kereszténységtől eltérően a többi nagy vallás – többek között a Kínában elterjedt buddhizmus és a taoizmus - nem bírnak ezekkel a jellemzőkkel, így kevésbé ösztönzik a gazdasági fejlődést. [3] A kereszténységből eredezteti a nyugati demokratikus kapitalista társadalmi-gazdasági berendezkedés kialakulását.

Kínában ma egyértelműen szellemi vita folyik a vallás körül, és ezt a pezsgést a sokféleség jellemzi. A kereszténység mellett más értékforrások - a konfucianizmus, taoizmus és a buddhizmus – is felerősödtek. Megjegyezendő, hogy Weber elmélete neokonfuciánus tudósokat is arra ösztönözött, hogy a kínai kultúrát olyan szempontból vizsgálják, hogy vajon az rendelkezik-e egy olyan vallási háttérrel, ami a gazdasági modernizációt szolgálhatná. A legtöbb szakértő azonban egyetértett Weberrel miszerint a konfuciánus etikából hiányzik az agresszív individualizmus és túlzottan hangsúlyozza az egyenlőséget és a harmóniát a közösségekben, ami nem egyeztethető össze a modern kapitalizmussal. Ezt a megállapítást gyengíti a kelet-ázsiai kistigrisek gyors gazdasági felzárkózásának ténye, melyek szintén a kínaihoz hasonló kulturális örökséggel rendelkeznek. [8]

Az tény, hogy az elmúlt évtizedekben a nagymértékű és tartós gazdasági növekedés Kínában az ateista világkép és kommunista ideológia mellett valósult meg. Bár a gyors gazdasági növekedéssel jelentős társadalmi feszültségek („diszharmonikus elemek”) alakultak ki: a vidéki-városi egyenlőtlenségek, regionális különbségek, a környezet pusztulása, a korrupció és az egyéb elemek, amelyek társadalmi kirekesztést, a szociális nélkülözést, és a társadalmi dezintegrációt okoznak. A „vad” kapitalista fejlődéssel és a kommunista ideológia gyengülésével párhuzamosan feltételezhetően a morális és az erkölcsi űr keletkezett.

A piacgazdaság fejlődése nem csak magasabb életszínvonalat teremt, hanem a jelenlegi gazdasági-társadalmi berendezkedés paradigmaváltásához is vezethet. A monista politikai hatalom hegemóniája szükségképpen gyengülni fog amennyiben létrejön egy magántulajdonnal rendelkező, gazdaságilag függetlenedő középosztály. Ez óhatatlanul a civil társadalom erősödésével és az államhatalom korlátozásával fog járni. A létrejövő civil szférában az egyházak fontos szervező szerepet játszhatnak.

Különösen tanulságos ebből a szempontból, hogy az utóbbi két évtizedben Kínában a kereszténység erősödésének jelei mutatkoznak. Már nem csak az elmaradottabb vidéki régiókban, hanem a legfejlettebb tengerparti, nagyvárosi területeken is terjed a kereszténység. A hivatalos kínai statisztikák szerint, jelenleg mintegy 25 millió keresztény hívő van Kínában (ebből, mintegy 6 millió katolikus, a többi protestáns). Ugyanakkor az állam által hivatalosnak elismert egyházak (ezek közül a legnagyobb szervezet a protestáns egyházaknak az ún. Hármas Önrendelkezés Hazafias Mozgalma) mellett nagy számban működnek ún. házi gyülekezetek (nem regisztrált egyházak). Ez utóbbiak önmagukat tartják autentikus keresztény közösségnek, bírálva a hatalomhoz kötődőnek tekintett Hármas Önrendelkezés Hazafias Mozgalmába tartozó egyházakat. Egyes szakértők az összes keresztények számát, mintegy 60-70 millió főre becsülik. [1, 7] Ez a szám európai léptékkel mérve jelentős, azonban a kínai népesség teljes nagyságához viszonyítva (5-6%) csak egy kisebbségi státusra elegendő. Egyes szakértők [2, 4] „The Chinese Jerusalem”, „Jesus in Beijing” és hasonló hangzatos elnevezései így vélhetően eltúlozzák a mai Kínában a keresztény befolyás mértékét.

Egyes szerzők szerint az ateista-kommunista kínai kormány hozzáállása a kereszténységhez ma már kettős: fél a kereszténységtől, ugyanakkor nyitott is iránta, mert benne látja Európa és az Egyesült Államok gazdasági sikerének titkát. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia tudósai [4] arra a kérdésre keresték a választ, hogy a Nyugat sikere és a világ többi része felett gyakorolt uralma milyen tényezőknek volt köszönhető. Tanulmányozták a kérdést történelmi, politikai, gazdasági és kulturális nézőpontból egyaránt. Eleinte arra gondoltak, a megoldás abban rejlik, hogy az európaiaknak sikerült a leghatékonyabb fegyvereket kifejleszteni (tudományos-technikai előny). Azután, arra a következtetésre jutottak, hogy a titok nyitja a nyugati politikai rendszer (versenyző, demokratikus társadalmi berendezkedés). Majd a Nyugat gazdasági berendezkedésére (magántulajdonú piacgazdaság és fogyasztói társadalom) összpontosították figyelmünket. Azonban az elmúlt húsz évben felismerték, hogy a nyugati kultúra szíve nem más, mint a vallás, vagyis a kereszténység. A Nyugat – az előzőekben felsorolt – tényezőkben elért elsődleges szerepe ugyanis a vallási hátterére vezethető vissza. A társadalmi élet keresztény erkölcsi alapjai tették lehetővé a kapitalizmus kialakulását, majd a demokratikus berendezkedések kiépítését. A Nyugat sikerét, napjaink egyik legismertebb történésze, Ferguson [4], is ezekre a tényezőkre vezeti vissza.

Hu Jintao, a kínai népköztársaság elnöke 2005-ben meghirdetett „Harmonikus társadalom” programjának egyik eszközeként a vallást nevezi meg a már bemutatott diszharmonikus elemekkel szemben. A vallást ugyanakkor a politikai-társadalmi céloknak kívánja alárendeli. A harmonikus vallás a következő célokat szolgálja a vallási harmónia mellett: hazaszeretet, az elavult tanok megreformálása, magas erkölcsi normák, a szociális segítség nyújtása, oktatás. [6]

Kínában tehát megjelent az a felfogás, hogy ha a társadalmi diszharmonikus elemek a mai szinten maradnak, nem lesz fenntartható az ország gazdasági teljesítménye. A középosztály, civil szféra megerősödése, a társadalmi feszültségek növekedése, a kommunista ideológia gyengülése paradigmaváltás szükségességét jelzi. Ennek egyik eszköze lehet a kereszténység. A politika nem a legtisztább szándékkal nyit a kereszténység felé, hanem azért, mert érdeke azt diktálja. Ennek a folyamatnak a tartósságát ma még nehéz megítélni. Mindenesetre fontos jellemzője a kereszténység jelenlegi kínai terjedésének, hogy a korábbi időszakoktól eltérően nem a külföldi misszionáriusok vezetik, hanem egyre inkább kínai egyházi személyek, mozgalmak.   

Források:

[1] Tim Gardam (2011): Christians in China: Is the country in spiritual crisis? BBC Radio 4 http://www.bbc.co.uk/news/magazine-14838749#story_continues_3

[2] Evan Osnos (2008): Jesus In China. Chicago Tribune. 2008. június 22.

http://articles.chicagotribune.com/2008-06-22/news/0806210659_1_house-churches-christianity-fact-party-members

[3] Max Weber (1982). A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest Gondolat kiadó.

[4] Niall Ferguson (2011): Civilisation. The Six Killer Apps of Western Power. Penguin Books

[5] Pew Research (2012): The Global Religious Landscape. A Report on the Size and Distribution of the World’s Major Religious Groups as of 2010.http://www.pewforum.org/global-religious-landscape-exec.aspx

[6] Lap Yan Kung (2011): The Trinity, the Church, and China’s Harmonious Society: A Politics of Persuasion. Studies in World Christianity 17.3 (2011): 237–257

[7] Rodney Stark, Byron Johnson, and Carson Mencken (2011): Counting China’s Christians. First Things May 2011 http://www.firstthings.com/article/2011/05/counting-chinarsquos-christians

[8] XI Bay: The Intellectual Influence of Christianity in a Modern China Society. Institute of Sino-Christian Studies. http://www.iscs.org.hk/Common/Reader/News/ShowNews.jsp?Nid=641&Pid=9&Version=0&Cid=18&Charset=iso-8859-1

[9] Salát Gergely (2012): Demográfiai folyamatok Kínában. Kis császárok kora? Kommentár 2012/1 http://kommentar.info.hu/iras/2012_1/demografiai_folyamatok_kinaban

A bejegyzés trackback címe:

https://penzugyiszemle.blog.hu/api/trackback/id/tr65664518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mr sistereg 2013.11.30. 12:22:43

Talán pont fordítva: a Kínai felemelkedés titka, hogy a lakosság megőrizte tárgyilagosságát, és 70% ateista.

Nem kizárt, hogy az fogja okozni a következő világháborút, hogy a kínaiak is elkezdik erőltetni a profitot isteni kegyelem jelének tekintő vallást: a protestantizmust.

A protestáns puritán etika közgazdasági üzeneténél nagyobb intellektuális csapást nem is lehetne mérni a világgazdaságra.

Az EU-ban Németország képviseli azt a szélsőségesen neoliberális álláspontot, aminek alapja a puritán életmód: rendszeres és módszeres munka + szerzési ösztön + nyereségvágy + fogyasztáskorlátozás= tőkeképződés. Luther Mártonnak (1483-1546) köszönhetően Németország terültéről indult a protestáns mozgalom is a 16. században, ezért ennek a számvitelileg felvilágosulatlan pénzügyi álláspontnak erős kulturális hagyományai vannak a protestáns vallási erőterű vidékeken.

Kérdés: ha a puritán életmódot akarja követni mindenki, akkor egy ilyen zárt gazdasági rendszerben, mint a globalizált gazdasága a Föld nevű bolygónak, kitől szerzik e derék protestáns szellemű jóemberek a pénztőkét, ha maguk alig fogyasztanak, az adósok pedig szintén inkább csak pénzt szereznének, nem tudnak többet fogyasztani? A földönkívüliektől?

A felvilágosult elme tudja a választ: sehonnan (hacsaknem a marslakóktól). Ugyanis a pénzt csak más emberek, cégek vagy államok adóssága tudja megteremteni. A pénz olyan társadalmi intézmény, ami a tartozások és követelések nyilvántartását teszi lehetővé. Ha nincs semmilyen jótett-vagy teljesítési egyensúlytalanság jelen a társadalom tagjai között, amelynek elmaradt viszonzása társadalmi feszültséget kelthet, akkor a tartozás/követelés viszonyra sem kell emlékeztetni a társadalom egy tagját sem, így pénzre sincs szükség. Lásd: ladika metafora.

A pénzt az adósság teremti és a törlesztés képes megszüntetni. A pénz a jövőbe lökődött fogyasztási döntés, tehát minél több az adósság, annál több a pénz, annál nagyobb a társadalom teljesítmény felszívó potenciálja, aminek elvileg jó hírnek kéne lennie a munka- és megrendelés keresők szempontjából.

A baj az, ha az éppen pénzbirtokosok nem akarnak fogyasztani.

Nem lehet adósságválság megtakarítási válság nélkül! A privát megtakarítók nem költekeznek eleget. Ezért kéne költekeznie az állami intézményeknek, ahelyett, hogy megszorítanának!
penztaoizmus.postr.hu/puritansag-mint-kozgazdasagi-zsakutca

mr sistereg 2013.11.30. 13:02:22

Bethlendi András 36 éves Ph.D. fokozattal rendelkező közgazdász akkor tenne a maga részéről egy apró, szimbolikus lépést a közgazdaságtan kimozdítása felé abból a zsákutcából, amibe a protestáns puritán etika hajszolta , ha önként lemondana a Ph.D. fokozatáról. A fenti gondolatmenetével egy borzalmas tendenciát erősít. A Ph.D. fokozatú közgazdászok népbutító tevékenységét erősíti, akárcsak Marc Faber Ph.D.

Marc Faber egy 67 éves közgazdász, aki 1970-ben szerzett Ph.D. fokozatot. A Ph.D. azt jelzi, hogy az illető nem egyszerűen diplomát szerzett a szakmájában, Faber esetében a közgazdaságtanban, hanem tudományos fokozatot is. Az, akinek Ph.D. fokozata van – elvileg – sikeresen be tudta bizonyítani egy szintén tudósokból álló bíráló bizottság előtt, hogy munkásságával hozzá tudott tenni az emberiség tudásához.

Azonban ha a Ph.D. fokozat megalkotásával értékelni tudja a tudományos közösség azt, aki hozzátett az emberiség tudásához, vajon nem kéne valamilyen hivatalos módon megjelölni azt a negatív tevékenységet is, amikor valaki a tudatlanságot terjeszti, és tevékenységével aktív szerepet vállal abban, hogy az emberiség tudása visszafejlődjön a fejlettebb "hitelpénz" szintről az "árupénz" logika felé, azaz butítja az embereket?

Ha ugyanis a Ph.D. fokozat megszerzése tiszteletet parancsol, akkor könnyen előfordulhat, hogy egy Ph.D. fokozattal rendelkező, a társadalom által tudósként tisztelt ember nézeteit kétkedés nélkül készpénznek veszik a jóhiszemű néptömegek még akkor is, ha egy ordenáré butaság, egy szimpla számviteli dilettantizmus. Marc Faber például egy ordenáré butaság hiperaktív terjesztője, aki implicite amellett érvel, hogy a modern „hitelpénz” követelés lába létezhet a „hitelpénz” adósság lába nélkül is, noha ez lehetetlen.

Ennek ellenére nem kizárt, hogy pénzpiaci pánikot tud kelteni, amikor azt üzeni a CNBC-n keresztül, hogy most veszélyesebb a világgazdasági helyzet, mint 2008-ban, mert úgy a fejlett országokban, mint Kínában magasabb az adósságok (= másfelől pénzmegtakarítások) aránya a GDP-hez (= másfelől éves fogyasztáshoz) képest, mint 2007-ben. Valójában ez csupán azt jelenti, hogy globális szinten is inkább növekedett a megtakarítási kedv, mint a fogyasztási hajlandóság. Véssük a fejünkbe, hogy globális szinten:
"adósság/GDP" = "pénzmegtakarítások/éves fogyasztás"!
Az ekvivalenciából látható, hogy jobb lenne a világgazdaságnak, ha a pénzmegtakarításokat felhalmozók (pl. kínai, német, szaudi, amerikai, stb.multimilliomosok) elkezdenének többet fogyasztani, de ez gyakorlatilag nem elvárható sem a kínaiaktól, sem a protestáns puritán kulturális erőtérben élőktől, ahol a pénzvagyon az isteni kegyelem jelének számít (pl. a németeknél, amerikaiaknál)…

Ráadásul sem a Marc Faberhez hasonló „piaci guruk” pesszimista nyilatkozatai, sem a Ph.D. fokozatú jegybankárok, pl. a Bundesbank elnökeként dolgozó Jens Wierdman évtizedekig elnyúló adósságválságot jósoló próféciái nem bátorítanak beruházásra és fogyasztásnövelésre.
penztaoizmus.postr.hu/marc-faber-phd-je--a-vilagnak-vege

♔batyu♔ 2013.11.30. 18:34:23

A kínai "csoda": Lopott licenszekkel hihetetlenül szar alapanyagból, szer technológiával gyártottak vagonszámra selejtet fillérekért, amivel elárasztották a világot olyan termékekkel, amelyet az országok többsége maga is gyártott, de sokkal jobb minőségben és drágábban.

Ugyanakkor a kínaiak okosak is voltak és továbbfejlődtek. Ma már eszembe nem jutna kínai ruhát, cipőt, borsszórót, műanyag biszbaszt venni, viszont az egyik TV-m kínai és hatodik éve működik, a következő rádiótelefonom kínai lesz. Van egy gyanúm, 5 év múlva az autóm is kínai lesz.

Link elek 2013.11.30. 20:10:46

@♔batyu♔:
Eloszor meg kell tanulni sokat eladni, utana boven lesz penz fejlesztesre/jobbitasra.
Az intel is ezzel a taktikaval nyerte meg a processzor haborut a 90-es evekben.

karavan · http://sajatkezuleg.blog.hu/ 2013.11.30. 21:48:14

Kína abban az időben tesztelte az európai kultúrát - falanszter.blog.hu/2011/01/19/az_osztrak_magyar_monarchia_kinai_gyarmata
És nem igazán kér belőle:)

egyetmondok 2013.12.02. 19:06:43

Kína következő száz évének története szerintem is az lehet,amit a szerző feszeget: a joguralom, az államhatalmi ágak elválasztása,stb.,stb.,amit tényleg érdemes nyugatnak nevezni,és amely tényleg a nyugati kereszténység "találmánya"(sokkal inkább érdemes erről beszélni,nem pedig a kapitalizmusról) milyen módon tud kialakulni Kínában.
Az világos szerintem is,hogy a ma hatalmat gyakorló elit minél inkább kénytelen a fejlődő gazdaság belső piacaira figyelni,annál inkább kell majd szembe nézzen a magántulajdonon nyugvó,versenyes gazdaság egyre nyíltabb igényére,egy más állami-hatalmi konstrukció lehetőségéről.
süti beállítások módosítása